Három terjedelmes nyilatkozatot adott viszonylag rövid idő alatt Jovo Kapičić. Legutóbb abban a megtisztelésben részesült, hogy kérdés és válasz formájában vaskos könyvben fejthette ki nézetét, visszaemlékezését azokról az eseményekről, amelyek egyfelől meghatározták több nemzedék sorsát, másfelől pedig e történeteknek olykor fő-, néha pedig fontos szereplője volt. Mi több, a kiadvány fedőlapján közölt fényképen fiatal partizántisztként önfeledten mosolyog, azt sugallva, hogy távol állt tőle bármilyen törvénysértés, embertelenség, tömeggyilkosság elkövetése.
A valóság jóval lehangolóbb. Közvetlenül a háború után Aleksandar Rankovićnak, az OZNA, majd az UDBA teljhatalmú parancsnokának tábornoki rangú helyetteseként Kapičić tűzzel-vassal megtisztította a nem elenyésző számú csetniktől Montenegrót. Hányan estek áldozatul a bírósági tárgyalás nélküli likvidálások sorozatának? Sokan, nagyon sokan. Ennyit őrzött meg Kapičić emlékezete.
Az előbbiekben megjelölt tisztséget töltötte be Draža Mihailović csetnikvezér elfogásának idején is. Még ma is homály fedi, hogyan csípték el a honi királyi hadsereg főparancsnokát. A számos változatot Kapičić újabbal bővítette: 1946 márciusában Ranković az OZNA tagjaiból mintegy tízfős csoportot alapított, amelynek munkáját személyesen irányította. Közvetlen alárendeltje Slobodan Penezić Krcun, a szerbiai titkosrendőrség főnöke volt, aki a terepi felderítést szervezte. A helyszínre küldött különítmény élén Kapičić állt.
Az előbbiekben jelzett hónapban elfogták, vagy önként megadta magát Nikola Kalabić, Draža helyettese, bizalmi embere. Beleegyezett, hogy elárulja főparancsnokát, ha megkímélik életét, s nevet változtatva valahol meghúzhatja magát. A szóbeli megegyezés és ígéret után Kalabić az OZNA embereivel visszatért Szerbia Boszniával határos területére. A partizánokat támogató parasztok révén elterjesztették, hogy a csetnik alparancsnok itt kóborol a határvidéken, mert megszakadt a kapcsolata a törzskarával, s nem sikerült találkoznia Dražával.
Az OZNA taktikája bevált: az árulót elvezették mit sem sejtő főparancsnokához. A megbeszélés szerint azt hazudta neki, hogy Szerbiában pattanásig feszült a helyzet, s ha Draža a népfelkelés élére áll, akkor győzhetnek. Miért is kételkedett volna a csetnikvezér annak a személynek a szavaiban, akiben a legjobban megbízott? Boszniából átkelt Szerbiába, s csetnikeknek álcázott OZNA-tisztek üdvözlést színlelve még a határon likvidálták a fegyverüket kézben sem tartó testőröket. Dražát láncra verték, s Belgrádba szállították.
A történészek egyöntetű véleménye, hogy Titón, Rankovićon és másokon kívül Kapičićet is súlyos felelősség terheli a Goli otokon és a többi megsemmisítő táborban elkövetett tömeggyilkosságért. Kapičić elismeri, hogy három ízben járt a kopár szigeten. Először, hogy felmérje, megfelel-e rendeltetési céljának. Két ízben a helyszínen ellenőrizte, miként bánnak a rabokkal.
Mielőtt még visszaadnánk a szót Kapičićnek, emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a szovjet szövetséggel és a népi demokrácia országaival való szakítás után letartóztatási hullám söpört végig az országon. Tömegesen tűntek el az emberek az otthonukból, a munkahelyükről, az utcáról, még a kórházból is. Még ma sem áll hiteles okmány rendelkezésünkre arról, hogy hány személyt tartóztattak le, és milyen gyanú alapján fogták el őket. Csak annyit tudunk, hogy bírósági eljárás nélkül, közigazgatási rendelettel, törvénysértően társadalmilag hasznos munkára köteleztek megannyi egyént.
Ott tartottunk, hogy Kapičić többször terepszemlét tartott. Emlékezete úgy rögzítette, hogy senkit sem öltek meg, nem vertek agyon, senkit sem kínoztak, nem bántalmaztak. Az elkülönítettek élelmezése elfogadható volt. Hazugság az is – mondja – hogy tömeges méretet öltött az öngyilkosság. Ha esetleg történtek is túlkapások, azt a táborparancsnokság tudta nélkül a lefogott, elvetemült bitangok követték el egymás ellen.
Azt nem zárja ki, hogy pontosak Ranković adatai: a fogvatartottak egyharmada ártatlanul sínylődött. Lehetséges – vallja Kapičić –, de ilyenekkel nem találkozott, róluk nem is szerzett tudomást. Akiket látott, akikkel néhány szót váltott, azok valamennyien gazemberek, hazaárulók, züllött alakok, hatalomra éhes semmirekellők, kémek, idegen hatalom bérencei voltak: csőcselék, alja nép, s nem is érdemeltek mást, mint amit kaptak.
Jovo Kapičić 91 esztendős. Megőrizte szellemi frissességét. Korát megcáfolva, fiatalos hévvel naponta sétál Belgrád utcáin. Nem gyötrik álmatlan éjszakák, nem emészti lelkiismeret-furdalás.
