A szerémségi és mačvai állattenyésztők egyesülete még valamikor március derekán arra szólította fel a köztársasági kormányt, tiltsa be a húsbehozatalt. Az említett egyesület szerint a sertéstartók helyzete folyamatosan és rohamosan romlik. A vészharangot akkor kongatták meg, amikor a sertés ára élősúlyban 130 dinár alá esett. A terepről olyan információk érkeznek, hogy a vágóhidak már 100 dinárért sem hajlandóak felvásárolni a vágójószágot.
Azt már mindenki tudja, a sertéstenyésztés, pontosabban a felvásárlási árak ciklikusan változnak: a télen, decemberben a nagyobb fogyasztóközpontok közelében fekvő falvakban 180, sőt 190 dinárt kértek és kaptak a gazdák a hízóért! Ám ez nem sokáig tartott! Amint elmúltak az újévi ünnepek, a kereslet drasztikusan megcsappant, a hízó nem kellett senkinek – még potom áron sem.
A szerémségi és mačvai állattenyésztők egyesülete pedig várhat a kormányhoz intézett kérelmével – sehogy nem akar megszületni az a „papír”, ami a húsbehozatalt leállítaná! Egyesek azt mondják, azért, mert az ország évekkel ezelőtt kötelezettséget vállalt a külföldi áru (nemcsak a húsra vonatkozik ez) importjának vámmentes, vagy minimális vámtarifa melletti behozatalára. Ebben van is logika, ha Európához akarunk tartozni, akkor a szabad áruforgalom egyik alapvető követelmény. A nyitásnak pedig ára van! És nehogy valaki azt gondolja, hogy azt a rengeteg vissza nem térítendő támogatást ingyen kapta és kapja az ország! Meg hát az is a pakliban van, hogy minden behozatali kontingensre előbb engedélyt kell kérni, no meg kapni! A csinovnyikok pedig saját belátásuk, diszkréciós joguk alapján döntik el kinek adnak engedélyt – és kinek nem! Először pedig adnod kell, hogy kaphass, állítja a népi mondás, melyet igaz, hogy nem erre az esetre találtak ki, de a mai világunkban ez a mondás széleskörű alkalmazásnak örvend, legalábbis nálunk.
Több helyen is napvilágot látott az az adat, hogy csak tavaly decemberben több mint 900 000 kilogramm élő sertést, mintegy 468 000 kilogramm malacot, nagyjából 2 260 000 kilogramm különféle (fagyasztott, füstölt) húst importáltak, 71 millió dollár értékben. A külföldről behozott, fagyasztott sertéshús miatt a hazai tenyésztőktől tavaly 485 000 hízóval kevesebbet vettek át, mint korábban. De honnan az a sok deviza, amit behozatalra költ az ország? Egyértelmű, nálunk nem a pénz a gond – inkább talán az elosztás „sántikál” egy picit! Nem lenne célszerűbb a hazai tenyésztést „megvágni” azokkal a milliócskákkal, mintsem az importot „erőltetni”? Szerbiában ugyanis 6000–8000 családi gazdaság foglalkozik sertéstenyésztéssel, és további több mint 12 000 alkalmazott van a farmokon, írta a közelmúltban a Gazdinstvo folyóirat. És az igazsághoz tartozik az is, hogy a tenyésztők érdekeit nem képviseli senki! Ezzel párhuzamosan a vágóhidak a kamarai rendszerben vannak, és a Szerbiai Gazdasági Kamara védi az érdekeiket. Arról a rengeteg fagyasztott húsról, ami az országba érkezik, a fogyasztó rendszerint nem tudja honnan, melyik országból származik, mert a kereskedők nem tüntetik fel, pedig kötelesek volnának. Az EU például hathavi rendszerességgel „takarítja” az árutartalékait, azt a húst potom áron árusítja ki, nem adja saját polgárainak – ekkor lépnek színre a mi leleményes henteseink, importőreink!
És még valami, amikor a sertés ára élőben csökken, a hentesüzletekben ezt a trendet nem követi a hentesáru árszintje. A vágóhidak jó üzletet csinálnak a behozatallal, olyannyira, hogy már nem is vásárolnak fel itthon jószágot, hanem kizárólag importhúst dolgoznak fel üzemeikben, ami miatt a sertés felvásárlási ára rohamosan csökken.
Félő, hogy a helyzet csak rosszabbodni fog, azaz a hús és élőjószág behozatala fokozódik, mert az Európai Unió a közelmúltban növelte a sertéstartóknak odaítélendő vissza nem térítendő minimális támogatások összegét 15 000-ről 20 000 euróra, ami miatt tovább csökkennek majd az ottani tenyésztők termelési költségei, és az olcsó hús importja tovább fogja gyengíteni a mi gazdáinkat. Ezért volna szükség most a gyors lépésre és arra, hogy teljesen lezárják a határt a behozatal előtt.
