Gyűlölöm a szúnyogot!

Nem volt alkalmam a világ minden élőlényével megismerkedni. Nem tudom, hogy kedvelem-e vagy sem a skorpiókat, a cápákat, a dögkeselyűket vagy a kengurukat. Még egyiket sem simogattam. De nagyon szeretem a rigók dalát, a harkály kopácsolását, a gólya kelepelését és a mókus makogását. A fecskéket is kedvelem, sajnos már évek óta nem láttam egyet sem a házam környékén.

Ahol lakom denevérek is vannak, nyesttel is találkoztam már. Egyikük beköltözött padlásomra. Bella kutyám pedig egyszer egy borzzal is összefutott. Bella súlyos sebekkel ugyan, de túlélte a viadalt, a borz nem.

De vannak házunk körül sünök is, meg siklók, gyíkok. Időnként megjelenik egy-egy pillangó, szitakötő, katicabogár. A szentjánosbogár sem ritka mifelénk.

Mindezek az állatkák, rovarok kedvesek számomra, egy kivételével.

Ő a szúnyog.

Még a legyet is elviselem valahogy, persze nem az éléskamrában, a sonka közelében, de a szúnyogot kimondottan gyűlölöm.

Az idén a sok eső miatt rengeteg van belőlük. Egyszerűen nem lehet kiirtani a pimaszokat. Pedig már többször is permetezték a Duna mentén fekvő városrészt. Volt nap, amikor nem lehetett tőlük az udvarban tartózkodni. Rám tapadtak, bevittem őket a házba, ahol folytatták aljas, vérszívó vagy éjjeleken át zümmögő tevékenységüket. A szúnyogháló ellenére szobám fehér fala néhány nap alatt valódi csatatérre emlékeztetett. Vérfoltok mindenütt, az ágyam felett, a plafonon, az íróasztalnál…

A Facebookon posztolt valaki egy fotót. Sok száz fecske ül a villanydróton. A szövegben az áll, hogy nem kell csodálkoznunk a szúnyoginvázión, amikor elzavartuk a fecskéket. Lájkoltam a bejegyzést, gyanúm ellenére. A fecskék valóban szúnyogokkal táplálkoznának?

Felütöttem a lexikont, és megtudtam, hogy nem. Általában a madarak, így a fecskék sem számítanak nagy szúnyogfogyasztónak. Kutyám is utánakap a feje fölött keringő unalmas rovarnak, a szúnyognak is, a légynek is, de nem velük táplálkozik. Vadászhatnak rájuk szitakötők, skorpiólegyek, denevérek, a lárvákra a halak, de mindezeknek a számomra igen hasznos jószágoknak nem a szúnyog a főeledele. Marad hát a mancsom, és a különböző irtószer, a régi praktikáktól kezdve a legújabbakig.

A szúnyogokra nem csak csípésük miatt vagyok mérges. Mert ha csak emiatt volnék, akkor csupán a nőstény szúnyogokra haragudnék. Mert kimondottan a nőstények a vérszívók. A hímek nem.

Ne tessék félreérteni, nem vagyok nőgyűlölő, sőt. A férfi nemet sem akarom védeni, de tény, hogy a lány csíp, a fiú meg csak zümmög. Csak? Az vigasztal csupán, hogy nem sokáig zümmög, még akkor sem, ha nem csapom agyon egy papuccsal, vaskos könyvvel, párnával, félbehajtott újsággal… A szúnyog fiúk csupán néhány napig élnek, a párosodás után pedig elpusztulnak. Meg aztán a fiú szúnyogok nem vérszívók. Ők megelégszenek a növényi nedvekkel. A lányok már nem, nekik vérre van szükségük, mert vérünk nélkül nem tudnának szaporodni. Ha bárkit is vigasztal, akkor elmondhatom, hogy a nőstényeknek is csak egyszer kell a vérünk, a peterakás idejében, különben ők is növényi nedveket fogyasztanak.

Ha mindent összevetünk, akkor nem is olyan kibírhatatlanok a szúnyogok. A lányok csak egyszer csípnek, a fiúk pedig csak egy éjszakát zümmögnek. Csupán az a baj, hogy házam környékén nem csak egy szúnyogpár él.

És van még egy bajom velük. Nem tudom megkülönböztetni őket, melyik az ártatlan, békés fajta, amelyik csak megcsíp, zümmög, és ennyi, és melyik okozhat komolyabb bajt, betegséget. Mert ilyen is van.

A globális felmelegedés nyomán, az évszázad végéig világszerte, egymilliárd ember válhat a betegségterjesztő szúnyogok áldozatává, olvasom egy hírportálon. Erre a tudósok figyelmeztetnek. A klímaváltozás általában nagy fenyegetést jelent a globális egészségbiztonságra, és a szúnyogok is részesei lehetnek ennek. Négy évvel ezelőtt Brazíliában a szúnyogok tettek arról, hogy járvánnyá terebélyesedjen a zika vírus okozta betegség. És betegségeket terjeszt az egyiptomi csípőszúnyog (de felvágnak az egyiptomiak, mintha csak nekik lenne csípőszúnyogjuk), az ázsiai tigrisszúnyog. Ezek a szúnyogok a felmelegedéssel összhangban mozognak, és állítólag már mifelénk is megjelentek.

Olvasom továbbá, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a földkerekség leghalálosabb állatai közé sorolja a szúnyogokat, mivel olyan betegségeket hordoznak, amelyektől évente több millió ember is meghalhat. Az említett két szúnyogfaj – annyira nem szeretem őket, hogy még a nevüket sem írom le még egyszer –, több mint egytucatnyi veszélyes betegség terjesztője lehet.

A globális felmelegedés miatt előfordulhat, hogy az elkövetkező ötven év alatt a világ csaknem teljes népessége ki lesz téve a betegségek fenyegetésének. Már most Európában is számítani lehet a dengue-lázra, vagy ahogy ezt a betegséget magyarul nevezik, a csonttörő-lázra. Olyan fájdalmakkal jár, mintha valaki a csontját törné az embernek. Megvigasztal, hogy csupán ritka esetekben életveszélyes, az azonban egy csöppet sem vigasztal, hogy az az ázsiai szúnyog terjeszti, amelyik tigrisnek álcázva röpköd, immár körülöttünk is.