Mint gyermek a cukorka után

Kezdjük onnan, hogy mi is az a gyógyszerfüggőség! Merthogy eléggé egyértelmű többségünknek ki a drogfüggő, az alkoholista, vagy a dohányos, akár a kevésbé ártalmasnak tartott koffeinfüggő, de az már nem igazán, hogy ezeken túl is van szép számban függőség, amit nevén sem nevezünk. A gyógyszerfüggőség is minden bizonnyal ebbe a kissé homályos kategóriába tartozik. Az emberek többsége ugyanis készpénznek veszi, hogy a gyógyszert szednie kell, ha már egyszer beteg. Ráadásul az orvos írja fel. Ez minden bizonnyal elvitathatatlan, csakhogy mércéknek ebben a kérdésben is létezniük kell.

Mit is jelent a gyógyszertől való függőség? Nekem ösztönszerűen megboldogult nagymamám jut eszembe, aki – többek között – lábfájós lévén utolsó életéveiben igencsak „közönséges” dolognak vette a gyógyszert. Noha a gyógyszerszedés ellenére fájdalmai lehettek, mégis úgy nyúlt a pirulák után, mint gyermek a cukorka után. – Ugyan, adj már egyet nekem is! – szólt, ha valaki a közelében épp a saját adagját készítgette elő, bármire is...

A szakirodalom szerint az tartozik a gyógyszerfüggő kategóriába, aki legalább egy éve erős késztetést érez arra, hogy gyógyszert vegyen be. Ahhoz, hogy a gyógyszer hasson, többet kell bevennie belőle, mint korábban. Aki legalább egy éve elhanyagolja egyéb teendőit a gyógyszerszedés miatt. Gyógyszerfüggőnek számít az is, aki elveszti a kontrollt a gyógyszeradagolás felett. Akinek testi tünetei vannak, ha abbahagyja a gyógyszerszedést, vagy a csökkentett adag nyomán erős késztetést érez a gyógyszer bevételére.

Nos, Önre illenek ezek a „tünetek”? Szavazó olvasóink több mint fele minden bizonnyal nem tartozik ide, mert nem tart attól, hogy függővé válhat. Jóval kevesebben vannak, akik rákényszerülnek a gyógyszer szedésére, és esetükben a függőség kialakulása minden bizonnyal a kisebbik baj.

Sok gyógyszerfüggő azonban nincs is tisztában a káros szenvedélyével, és talán épp ezért jelölték meg olyan kevesen az igen válaszlehetőséget is. A tabletta- és gyógyszerfüggőség ugyanis igencsak mellőzött téma, pedig világszerte emberek millióit érinti. A kimutatások szerint főleg az idősek és a nők problémája. A gyógyszerfüggők többsége altató- és nyugtatófüggő, nagy része idős ember, az érintetteknek körülbelül a kétharmada nő. Ez több dologgal magyarázható: egyrészt a nők gyakrabban vesznek be nyugtatót, másrészt a változókor és az azt követő életszakasz, amikor a gyerekek elhagyják a családi fészket, nagy megpróbáltatást jelent számukra. A változókor ráadásul hozhat magával olyan tipikus panaszokat, mint az idegesség, az alvászavarok, a depresszív hangulat, s mindez fokozza a nyugtatóra való rászokás kockázatát.

A gyógyszerfüggők pontos száma állítólag nehezen becsülhető meg. Ennek főként az az oka, hogy sokan nem ismerik fel, vagy nem vallják be, hogy függők. A függőség gyakran csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a páciens valamilyen oknál fogva nem jut megszokott gyógyszeréhez (például kórházi kezelésre szorul), és jelentkeznek nála az elvonási tünetek. Az interneten meglepően sok hasznos információt találhatunk erre a témára, még teszteket is, amelyekkel megállapíthatjuk, vajon hova tartozunk, beleestünk-e korunk egyik jellegzetes függőségébe.

Csupán az én véleményem, hogy a nyugati orvoslás egyik óhatatlan velejárója ez a jelenség. Sok esetben ugyanis épp az orvos indítja útjára páciense függővé válását. Ezt csak tetézi a hihetetlen mértékű reklám a tévében, kirakatokban, plakátokon…, ami mind-mind arra csábít, hogy nagymamám módjára, cukorkaként kezeljük a gyógyszeripar végtermékeit. A dolog odáig fajult, hogy már-már az orvostársadalom sem tud csodálkozás nélkül tekinteni olyan 60 évesre, aki nem szed rendszeresen gyógyszert. Saját tapasztalatom alapján állítom ezt, ugyanis az utóbbi hónapokban igencsak jártam az orvosok nyakára, sokukkal először és egyszer találkozva be kellett számolnom idevágó szokásaimról, és azt vettem észre, hogy tamáskodva néznek rám, amikor azt mondom, nem szedek rendszeresen semmilyen gyógyszert. Lehet, mégis kellett volna, akkor nem kerültem volna „helyzetbe”? Kissé elbizonytalanodva erősítgettem mégis több alkalommal az igazságot, azt, hogy valóban, közel a hatvanhoz sem szedek gyógyszert. Én ezt egyfajta sikernek éltem meg korábban, most már árnyaltabban nézek minderre.

Érdekes, hogy leggyakrabban az altatók, nyugtatók, fájdalomcsillapítók, hashajtók válhatnak veszélyessé, de függőség alakulhat ki akár orrspray hosszú ideig vagy indokolatlan alkalmazása miatt is. Talán nem is sejtjük, hogy mindezek megvonása mekkora megpróbáltatást jelent. Ha valaki évekig volt függő, akkor hónapokra van szüksége a leszokáshoz, vagyis csak lépésről lépésre haladhat a leszokásban. Ezért érvényes a gyógyszerfüggőség esetében (is) az aranyszabály: inkább ne szokj rá, hogy később ne kelljen megválnod tőle.