A becsületes megtaláló

Hét-nyolc éves lehetett a lányom, amikor egy séta során valami kis édesség, cukorka vagy csoki papírját az utcai szemeteskukába dobta a város központjában. Még alig látott bele, de a művelet után nem mozdult, csak nézett tágra nyílt szemekkel a kukába. Én már kicsit ingerülten szóltam rá, hogy jöjjön, folytassuk utunkat hazafelé. De mivel szinte földbe gyökerezett a lába, én is odamentem, és meglepődve láttam, hogy egy női pénztárca hever a bedobott szemét között. Kivettük a tárcát, pénz, személyi igazolvány nem volt benne, de több más dokumentum, bankkártyák, igen. A közeli kávézóba mentünk és megpróbáltuk kinyomozni a tulajdonos elérhetőségeit, kilétét. Nem kevés telefonálgatás után a pincérek segítségével sikerült is, és egy idő után a tárca tulajdonosa is megjelent és nagy megkönnyebbüléssel átvette az elveszett pénztárcát. Lányom kedves ajándékot kapott, amit tizenöt év után a mai napig őrizgetünk. Természetesen nagyon-nagyon büszke volt magára e nemes cselekedete miatt.

Azután ővele esett meg, hogy első önálló bécsi útján zsebmetszők áldozata lett, vagy csak kicsúszott a hátizsákjából a pénztárcája az egy éven át gyűjtögetett pénzével, Budapesten pedig a Táncháztalálkozón veszítette el a tárcáját, amit a becsületes megtaláló egy pultnál leadott, és másnap a teljesen kétségbeesett lányom visszakapta hiánytalanul.

Két nagyon különböző, de egyaránt felkavaró érzés: amikor találunk egy értékes tárgyat, és amikor elveszítünk valamit. Talán, mert tudjuk, mennyire kétségbeejtő érzés a pénz és a sok dokumentum elveszítése, az emberek nagy része, ha talál tárcát, nem az égből pottyant szerencse fölött örvendezik, hanem igyekszik azt visszajuttatni jogos tulajdonosához. Így van ez a heti körkérdésünk válaszadói körében is. A kérdésre, hogy Mit tesz a megtalált pénztárcával? a válaszadók nyolcvan százaléka venné (vette) a fáradságot, és vagy leadná (leadta) a rendőrségen, vagy megkeresné (megkereste) a tulajdonost. A válaszolók közel 20 százalékát pedig bevallottan nem érdekli az ismeretlen polgártárs szerencsétlensége, a pénzt elteszi, a bukszát eldobja.

Egy három évet felölelő, svájci szervezésű nemzetközi felmérés kiderítette, hogy az emberek becsületesebbek, mint gondolnánk – számolt be a Science tudományos folyóirat. A kutatócsoport tagjai 40 ország összesen 355 nagyobb városában több mint 17 000 pénztárcát „veszítettek el”. A tárcák mindegyike átlátszó műanyagból készült, helyi nyelven írt bevásárlólistát, kulcsot és elérhetőségi információkat tartalmazó névjegyet tartalmazott. Egy részébe pénzt is elhelyeztek: 13 dollár 45 cent és 94 dollár 15 cent közötti összegeket, az illető ország pénznemében. A vizsgálatból kitűnt, hogy a pénz nélküli pénztárcákat átlagban 40 százalékos arányban juttatták vissza a tulajdonosoknak, a kevesebb pénzt tartalmazókat 51, a több pénzt tartalmazókat pedig 72 százalékban.

Ennek az lehet a magyarázata, mondják a kutatók, hogy az emberek egyrészt igyekeznek önzetlenek lenni, másrészt el akarják kerülni, hogy tolvajnak érezzék magukat. Ezt támasztja alá az is, hogy azokat a tárcákat, amelyekben csak pénz volt, de kulcs nem, ritkábban adták vissza, mint a pénzt és kulcsot is tartalmazó tárcákat. A kulcs a megtalálók számára valószínűleg még nagyobb értéket jelképezett, mint a pénz, és még inkább önzetlenségre sarkallta őket. A kutatók arról is kérdezték a résztvevőket, hogyan éreznék magukat, ha megtartanák a talált pénztárcát. Az alanyok a vizsgálat szerint annál inkább tolvajnak érezték magukat, lopásnak értékelve a cselekedet, minél több pénzt tartalmazott a tárca.

A legbecsületesebbek Norvégiában és Svájcban voltak az emberek, a visszaszolgáltatott tárcák aránya meghaladta a 70 százalékot. Arányuk Kínában volt a legalacsonyabb, ahol a 10 százalékot sem érte el a pénz nélküli tárcák visszajuttatása, de a pénzt tartalmazó tárcák esetében is alig haladta meg a 20 százalékot. Marokkóban, Peruban és Kazahsztánban is kevés volt a „becsületes megtaláló”. A pénzes pénztárcák visszajuttatásának tekintetében Dánia, Új-Zéland és Svédország vezet, csaknem 80 százalékkal, majd Svájc és Norvégia után Csehország következik, nagyjából 75 százalékkal. A további sorrend: Ausztrália, Horvátország, Kanada, Nagy-Britannia, Románia. Oroszország kevéssel ugyan, de megelőzi az Egyesült Államokat és Spanyolországot, a sorrendben Görögország és Brazília következik.

A Maszol.ro online felületen talált eredményelemzés továbbá kimutatta, a pénz nélküli tárcák esetében Svájc vezet, több mint 70 százalékkal, majd 70 százalékkal Norvégia következik, Hollandia pedig közel 70 százalékkal még dobogós lett. A további sorrend: Dánia, Svédország, Lengyelország, Csehország, Új-Zéland, Németország, Franciaország, Szerbia. Románia a 40 ország között a 16. helyet foglalja el, nem egészen 50 százalékkal, Szerbia, Ausztrália, Horvátország, Spanyolország és Oroszország után.

A kísérletet végzők véleménye szerint a becsületesség nem annyira az országok prosperitásától függ, sokkal inkább a neveltetés, a lokális kultúra, vagy az határozza meg azt, hogy miként értékeli a helyi kultúra a lopást, vagy az állampolgári kötelezettségeket. A felmérés végkövetkeztetése végül is az, amit a mi körkérdésünk is bizonyítani látszik, hogy az emberek becsületesebbek, mint amilyeneknek hisszük őket.

Két magyarázata lehet ennek a meglepő becsületességnek. Az első az empátia: a megtalálók átérzik a helyzetet, amikor nagyobb összeget veszít el valaki, ez pedig önzetlenségre ösztönözi őket. A másik magyarázat szerint az embereknek szükségük van arra, hogy pozitív színben lássák saját magukat: minél nagyobb összeget tartalmaz a talált pénztárca, annál rosszabbnak érezné magát a megtaláló, ha megtartaná.