Göncz László lendvai történész – olyan kiváló munkák szerzője, mint A muravidéki magyarság 1918–1941 (2001), Egy peremvidék hírmondói – Mura menti életképek a 20. század első feléből (2006), Felszabadulás vagy megszállás? – A Mura mente 1941–1945 (2006) és az Emberek a pannon végeken – Huszadik századi sorsok a magyar–szlovén határ mentén (2019) – az idén, 2024-ben megjelentette A Muravidék útja a délszláv királyságba – A tájegység története az első világháború végétől a jugoszláv megszállásig (1918 ősze – 1919 augusztusa) című, összefoglaló jellegű monográfiáját.
A történelmi Magyarország Zala és Vas vármegye déli területeit magába foglaló Muravidék az első világháború végéig sem közigazgatási, sem néprajzi-kulturális szempontból nem alkotott önálló területi egységet, járási státusszal rendelkező közigazgatási-regionális közösségként 1919 augusztusától csak a délszláv hatóság határozta meg. Göncz László rámutatott: „az újonnan körvonalazott Muravidék területe” 1918 őszéig egyrészt két vármegyéhez tartozott, másrészt – még ha a szlovén közösség használta is a saját lakóterülete megjelölésére a Slovenska krajina, azaz szlovén vidék (Vendvidék) kifejezést, és néha a Muravidék név is előfordult – önálló közigazgatási egységként nem létezett. Mindamellett Muravidék területe nem azonos a szlovének által emlegetett történeti Slovenska krajina-val, hiszen az újonnan „létesített” járáshoz közel harminc magyar többségű települést is hozzácsatoltak.
Könyvében ismeretlen területre vezet bennünket Göncz László történész, hiszen a Mura menti tájegység történelmére, közigazgatási múltjára, népéletére és egyéb jellemzőire vonatkozó tudományos kutatások még ma is hiányosak. A szlovén történetírásban ma is a karintiai (ausztriai) kérdés és a szlovén–olasz kontaktzóna története képeznek elsőbbséget, Magyarországon pedig az 1918 után elcsatolt nagy terjedelmű területek – Erdély, Felvidék–Szlovákia, a Délvidék–Vajdaság és Kárpátalja – kerültek a közérdeklődés középpontjába. A történetírónak tehát a táj múltjának és a népélet alapvető megjelenési formáinak lényegi föltárásával és értelmezésével kell kezdenie a későbbi események értelmezését-értékelését.
A XX. század során Muravidéknek nevezett területre vonatkozó jugoszláv követelések megkésve, csak az első világháború utáni hónapokban láttak napvilágot. A magyarországi szlovén közösség I. világháború utáni útkeresésére a stájerországi szlovén befolyás mellett erőteljesen hatottak a szomszédos muraközi horvátok soraiban tapasztalt események. A stájer vidékről ösztönzött szlovén nemzeti ébredés erőteljesen határozta meg a muravidéki szlovének hangulatát is. A tájegység délnyugati részét – ezen belül Alsólendva és Muraszombat városokat – Jurišić százados vezetésével egy többségében horvátokból álló „jugoszláv” katonai alakulat szállta meg, és 1918 karácsonya és 1919. január 3-a között ideiglenesen megszállva tartotta. „A történelmi Magyarország egykori muraszombati járása majdnem teljes terjedelmében (három falu kivételével), a szentgotthárdi járásból néhány település, az alsólendvai járásnak mintegy fele, az 1919. március 15-ével létrehozott belatinci járás teljes egészében, valamint a letenyei járásból Pince falu kerültek a délszláv királyság fennhatósága alá.” Az így kialakult Muravidék nyugati és középső részén szlovének éltek, akik a tájegység lakosságának bő háromnegyedét alkották, az új államhatár menti szűk sáv mintegy harminc településében pedig jelentős többségében éltek a magyarok, ami az akkori összlakosságnak közel a negyedét jelentette. „A magyarok lakta települések északon benyúltak az Őrségbe és annak a peremvidékére, a volt zalai rész pedig az államhatárral kettéválasztott Hetéshez, a Göcsej peremvidékéhez és a szűkebben értelmezett Lendva-vidékhez tartozott.” A Muravidéktől délre, a Horvátországhoz tartozó Muraköz is az első világháború után került a délszláv államhoz.
A világháború során néhány muravidéki, közéleti személy, a szlovén és a délszláv nemzeti integráció hívei, a „nemzetegyesítéssel” kapcsolatos véleményüket a központi szlovén újságokban – „tendenciózus hangnemű”, többnyire aláírás nélküli cikkekben – fejtették ki. „Hogy a muravidékiekkel ne történhessen meg az, ami a muraköziekkel megtörtént, hogy a magyarok a végérvényes területi hovatartozás eldöntése előtt kiirtják őket, feltétlenül szükséges, hogy a mi katonai alakulataink azonnal, minden halogatás nélkül elfoglalják a teljes Muravidéket” – olvasható a Perkmurski Slovenci; Slovenec, 1918. november 28-i számának vezércikkében.
Göncz László könyvének A „Zöld káder” jellegű garázdaságok a Muraközben és a Lendva-vidéken című fejezetében részletesen bemutatta az első világháború utolsó napjaiban a frontokról hazakerült, „zöld káder” néven emlegetett – jószerével törvényen kívüli – alakulatok kegyetlenkedései nyomán támadt politikai-közéleti állapotok elviselhetetlen jellegét. Hangsúlyozta: „a harcterekről gyakran szervezetlenül megérkező, többségében szláv (főleg horvát) származású katonákból és a helyi elégedetlenekből (néhol csőcselékből) összeállított csoportok zavargása, garázdálkodása hatalmas fölfordulást okozott a vidék békés lakosainak körében”. Egy korabeli, Csáktornyán született jelentés szerint a fölfegyverkezett lázadók serege meghaladta az 50.000 főt.
Az SZHSZ Királyság hadserege 1919. augusztus 11-én szállta meg a Muravidéket. Szeptember közepére befejeződött az állami hivatalok átvétele, és a hivatalnoki kar kinevezése is. „A jugoszláv megszállást követő hónapokban feszült légkör uralkodott a tájegység területén, főképpen Muraszombatban és Alsólendván, valamint a többségében magyarok lakta határmenti települések lakossága körében.” A két magyar vármegye, Vas és Zala szlovénok lakta részeit, valamint azok peremterületét és további 30 magyar települést magába foglaló, bő 940 négyzetkilométernyi terület a párizsi békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa döntése alapján 1919. augusztus 12-től „de facto a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság fennhatósága alá került”.
Göncz László kiváló történészünk tudósi pályájának kiteljesedését jelenti A Muravidék útja a délszláv királyságba című könyve. E hatalmas történeti munkával szülőföldjét, a Muravidéket történeti, népismereti és kultúrateremtő erejének gazdagsága tekintetben is végre a magyar történelmi tájak sorába emelte.
Nyitókép: Magyar Nyugat Könyvkiadó, Szombathely, 2024, 563 oldal
