A drávaszögi falu, „Daróc népe már sokszor kivérzett, a megsemmisülés szélére sodródott. Az emlékezet és a gyér utalások megőrizték véres keresztútját a XVI–XVII. századból, mikor is igen sokat szenvedett, hiszen olyan helyen létesült, ahol a Buda irányába haladó megszálló török csapatok, vagy ahol a felszabadítók sűrűn keresztülvonultak rajta.” A pusztításokról nem maradtak füljegyzések, de az üldöztetés, a futás, az otthonok pusztulása elevenen él a nép emlékezetében.
Lábadi Károly 2008-ban megjelent Várdaróc – a rét melletti falu című könyve Lábadiné Kedves Klára társszerzői közreműködésével, Várdaróc, a rét melletti falu könyve címmel, jelentősen kibővített kiadásban, páratlanul gazdag képanyaggal, 2024-ben újra az olvasók kezébe került. A Drávaszög múltjával foglalkozó tudósok sokadik falumonográfiája ez. Lábadi Károly történeti-népéleti kutatásai nyomán született egyebek mellett a Laskaiak (1984), a Kopácsi vízi élet (1987) és bővített változata, a Kopács, a víz melletti falu (1994 és 2010), a Vörösmart könyve (2015), a Sepse könyve (2018), a Kőszeg, Kiskőszeg, Batina könyve (2018), a Bellye könyve (2019), a Vörösmart a mart alatt (2020), a Kő és Karancs könyve (2020) és a Hercegszöllős és zsinata (2022) című falutörténeti munkák, de ő volt a megalkotója a Meg vagyok én búval rakva – Ács Gedeon élete és feljegyzései a XIX. századi drávaszögi népéletről (1992), az Oskolák a régi Drávaszögben (1993), az Istennek hajlékai a Drávaszögben (1994), a Drávaszög Ábécé – Néprajzi és folklór tájlexikon (1996), A Grassalkovichok barokk kincsei (1997), nem utolsósorban a Drávaszög Lexikon (2008) és a Horvátországi magyar művelődéstörténeti lexikon (2024) című kiváló munkáknak is.
Lábadiné Kedves Klára – aki tudósi munkája során a drávaszögi és szlavóniai népélet és a népi játékok örökségét gyűjtötte össze –, olyan kiváló néprajzi könyvek szerzője, mint a Barkócakoszorú – Alfalusi (drávaszögi) népi játékszerek (1984), a Gyingyet-gyöngyöt asszonyának – Drávaszögi (alfalusi) népi mondókák és gyermekjátékok (1989), a Játékos gyermekélet a Drávaszögben és a Dráva mentén (1995), a Napfény volt a ringatója – Gyermekélet és játék a Drávaszögben (2000), a Földön látszik, égen jár – Ezeregy találós kérdés Baranyából (2003), a Virágnevetőcske – Népi játékoskönyv Baranyából és Szlavóniából (2014), de szerzője volt olyan kiváló egyháztörténeti munkák is, mint a Novák Olga, Isten szőlőjének munkása – Az első magyar református lelkésznő élete és pályarajza (2013) és az Égi gondolattá tisztulhassak – Barkó Júliánna református vers- és énekszerző, evangelizátor életútja, munkássága (2017) című kötetek. Lábadi Károly és Lábadiné Kedves Klára közös munkája a Daróc könyve (2012), de Katona Imrével, Lábadiné Kedves Klárával és Pataky Andrással együtt készítették a Drávaszögi glosszárium – Elfelejtett és kiveszőben lévő tájszavak szótára (2022) című tájszótárt is.
A most megjelent Várdaróc, a rét melletti falu könyve című munkájuk beköszönő soraiból kitűnik: Várdaróc Laskó és Bellye között található „félúton”, a löszparti magaslaton. A település életét mindenkor meghatározta a víz közelsége, valamikor végeláthatatlan ártéri erdők szélei kínáltak letelepedésre alkalmas területet, hiszen ezen a vidéken az élet forrása, a víz, úgyszólván karnyújtásnyira volt az embertől. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a vidék ősidők óta lakott: az ásatások során bronzkori leletek is előkerültek. Várdaróc írott történelme évszázadokra nyúlik vissza: 1697-ben I. Lipót, a zentai csata és számos más délvidéki háború győztes hadvezérének, Szavoyai Jenőnek adományozta Bellyét és a környező falvakat, köztük Darócot is. Háborúk, hódító-pusztító seregek vonultak át a vidéken, Daróc népe azonban művelte a maga földjét, állattenyésztésből és halászatból tartotta el magát, s fizette tisztességesen a rá kiszabott járulékot.
A várdaróci eklézsia krónikája a XVIII. század közepétől kezdve őrizte meg a prédikátorok névsorát. A reformáció iskolateremtő törekvéseinek köszönhetően Darócnak már a XVI–XVII. századtól volt iskolája, külföldet járt első fia pedig Daróczi Orbán volt, aki – a krónikák szerint – 1564-ben a würtenbergi egyetemen tanult. Legnevesebb prédikátora Gyimóti István nem a Drávaszög szülötte volt, feltehetően Veresmarti P. János diáktársaként került e tájra.
Micheli Tünde az eszéki Új Magyar Képes Újság 2025. január 3-i számában közölt írásában így fogalmazott: a szerzők Várdaróc és környékének több mint 800 éves hagyományteremtő és megtartó erejét elemzik, „azokat a szellemi javakat mutatják be, melyek segíthetik a túlélést, a megmaradást. Az utóbbi évek során a levéltárakban és a népi emlékezetben számos új anyagot sikerült fellelni, térképet feltárni, amelyek tovább árnyalják a több évszázados, gazdag múlttal, hagyományokkal rendelkező település történetét”.
Lábadi Károly és Lábadiné Kedves Klára legújabb könyvükben boldogan térnek haza, a Drávaszög emlékekben és hagyományokban gazdag vidékére. Hazatérnek, és újra rálépnek az emlékezet keskeny ösvényére, hogy tovább mondják a Drávaszög emberének romantikus történetét. Sajátos, évszázadok során kialakított lakodalmi, születési és temetési népszokások, a jeles napok és az ünnepek szokásrendje, valamint a daróciak hiedelemvilága hűen őrzik a küzdelmes élet misztikumának részleteit. A termékenység rítusát, az ünnepek rendjét, a betegség és a gyógyulás, a gazdálkodás és a táplálkozás mindennapi történéseit át- meg átszőtte a babonás hiedelem, egyénivé formálva a várdaróci ember világképét.
„E munka célja, hogy kóstolót nyújtson abból a szellemi gazdagságból, mely évszázadok során felhalmozódott a rét melletti falu, Várdaróc képzeletbeli kaptárában. A tudás apáról fiúra öröklődött. Mindig akadtak, akik gyarapítani tudták, s tovább hosszabbították ennek a tudásnak a láncát” – írták a szerzők, s következik mindazok hosszú névsora, akik tudásukkal, szeretetükkel, lelkes munkájukkal fölvirágoztatták a falu népének történetét. A Várdaróc, a rét melletti falu könyve című kiadvány gazdag illusztrációs anyagot tartalmaz, mintegy 180 színes fotó, térkép és rajz színesíti, s mint ilyen, akár lexikonként is olvasható.
Nyitókép: Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK), Bellye, 2024
