Aki feltalálta a pénzt, a legjobb szándékkal tette, de mint tudjuk, találmánya azóta nemcsak rengeteg problémát okozott, hanem számtalan bűntény indítéka is lett. A dolgok úgy alakultak, hogy az emberiség java számára az anyagiak számítanak a legerősebb mozgatórugónak, s mint saját tapasztalatból is tudjuk, a pénz érdekében hihetetlen, gyakran nem kimondottan nemes cselekedetekre is hajlamosak vagyunk.
A pénzkeresési kényszer a sportra is rányomja a bélyegét. Mivel egyes sportágakban rettenetes mennyiségű pénz forog, egyáltalán nem meglepő, hogy helyet és mozgásteret követelnek bennük a törvényeket és szabályokat még véletlenül sem tisztelők. Aki emlékszik a 90-es évek második felére, amikor a szerbiai fociban a fővárosi Obilić uralkodott a szó legszorosabb értelmében, annak nem is kell további magyarázat. Az pedig, hogy az akkor egészen nyilvánosan űzött divatnak erőszakos módon láb alól eltett áldozatai is voltak, az első bekezdésben említettekből fakad.
A foci különféle szervezettségi formáinak bűnszövetséggé való átalakulása, világos, nem szerbiai találmány. Amint bárki is megpályáz valami nagyon fontos tisztet, valószínű, hogy azt nem a sport iránti szeretetéből teszi, hanem mert van ötlete, hogyan lehetne azáltal, méghozzá gyorsan, nagy vagyonra szert tenni. Aki nem túlozza el, és mást is hajlandó esetenként a kasszához engedni, könnyen meg is ússza, nem úgy, mint a FIFA és az UEFA legutóbbi főnökei.
Más sportokban is ugyanez történik, csak kisebb mértékben, ahova pedig nem tolakodnak a minden hájjal megkent és gátlástalan „üzletemberek”, azokról a sportokról, szövetségekről és klubokról eleve tudhatjuk, hogy szegények, mint a templom egere.
Az európai kosárlabda nem túl gazdag, de némi pénzt megforgat. A FIBA azonban nem volt annyira erős, hogy meggátolhatta volna egy, a pénzek elosztásába betolakodó ligaszövetség, az ULEB megalakulását és működését. Azóta is tart a háború, hisz az ULEB kezében van a legnyereségesebb verseny, az Euroliga. A FIBA ezt visszavenné, és mivel szép szóval nem megy, megzsarolta a szövetségeket. Jól tudják, hogy csak néhány erősebb kosárlabdanemzetet kellene átcsalni a saját oldalukra, s az ULEB egyből összeomlana, amott pedig a pénzben bíznak, mert tisztában vannak vele, hogy csak így tarthatják meg a mostani tagjaikat. Végeredményben a FIBA büntetni (eltiltani) fog, mert az módjában áll, de annak nem állhatják útját, hogy 16 tehetős klub gyakorlatilag kiváljon a nemzeti szövetségekből, és az NBA formájára elképzelt nemzetközi jellegű ligát működtessen. Hogy mindebben hol van Szerbia? Jelenleg sehol, mert két széken szeretne ülni. A vége az lehet, hogy a szegény klubok miatt a FIBA felé fordul, és nem teszi kockára a sikerekre képes válogatott szereplését. Hacsak itthon, alacsony szinten, el nem kezdődik valami zsarolás, aminek nagyon csúnya vége lehet.
