Az ország tekintélyének a sport révén történő növeléséről szóló hamis elméletet, amelyről a múlt héten az érmekbe fektetett pénz kapcsán szóltunk, Szerbiában más téren is hitelesnek és indokoltnak tekintik. Például a nemzetközi versenyek rendezése terén. S ez nem is új keletű dolog, hisz még Jugoszláviában is érvényesnek számított. Ebből kiindulva kimondottan fontos volt példásan és nagystílűen megrendezni a versenyeket, mintha attól függne az ország és az egész lakosság jelene és jövője.
Igazán rangos versenyeket, Eb-ket és vb-ket az 1960-as évek elejétől rendeztek. Eleinte csak Belgrádban, hisz két éven belül volt ökölvívó-, kosárlabda- és atlétikai Eb, de ez csak bemelegítésnek számított, hisz nem épültek hozzájuk új létesítmények, hanem a vásárcsarnokban és a JNH Stadionban tartották meg az eseményeket. Tény, hogy Jugoszláviának nagyon kellettek a sportlétesítmények, s valahol kiötlötték, hogy nagy versenyek rendezésének örve alatt azokat meg lehet építeni, viszont akkor már az egész országot figyelembe vették, így a 70-es és 80-as években úszó-vb-re, kosárlabda-vb-re és -Eb-re, földközi-tengeri játékokra, asztalitenisz-vb-re, téli olimpiára és Universiadére – hogy csak a legfontosabbakat említsük – nemcsak a fővárosban, hanem Zágrábban, Ljubljanában, Splitben, Újvidéken és Szarajevóban közös erővel építettek, a szükséglet magyarázata pedig az ország nemzetközi tekintélyét növelő vendéglátás színvonalának irigységre méltó magassága volt. A színvonal valójában csak az itteni észjárás szerint volt nagyon magas, a vendégek pedig részben megmosolyogták az egészet, vagy még teljesen szükségtelennek is nevezték, viszont a vendégszeretet más megnyilvánulásai ellen nem volt kifogásuk. Vélhető, hogy a rendezés odaítéléséről döntők nem utasították vissza a kenőpénzt, és azt sem bánták, hogy betegre etetik és itatják őket, és rászokhattak a részükre rendezett „romantikus éjszakák”-ra is.
Az egyik legnagyobb túlzás a köztudatban csak SPENS-nek nevezett újvidéki Városi Sportközpont volt, amely évek óta már egy meglehetősen lerongyolódott építmény, amelynek esélye sincs, hogy önerőből tartsa fenn magát. A reprezentatív üzlethelyiségek zöme üresen kong, és csak idő kérdése, hogy a SPENS mikor válik elhagyott romhalmazzá. A világban ilyen sportközpontokat nem is építettek, és a sportlétesítményeket nem is tervezik 30 évesnél hosszabb időtartamra. Ha a dolgok továbbra is abban az irányban haladnak, ahogyan most, nem lehetetlen, hogy a SPENS is csak a placc miatt lesz értékes, valamilyen új, kisebb és gazdaságosabb csarnokok majd a külvárosban épülnek, ezt a helyet pedig a stadion helyével együtt majd üzlet- és lakóteleppé alakítják, mint ahogyan a nyáron eltűnt a szomszédságból a stadion segédpályája a teniszpályákkal együtt, amelyeknek a helyén grandiózus bevásárlóközpont épül.
