Két hét múlva kezdődik, és remélhetőleg békés hangulatban, terroristatámadások nélkül zajlik majd le Szocsiban a téli olimpia. Az igaz, hogy a terroristák jó szándékára nem szabad alapozni, mert régen nem érvényes már az ógörög „amíg tart az olimpia, hallgatnak a fegyverek” szabály, amire a legfájóbb példa a 42 évvel ezelőtti müncheni mészárlás volt.
Ezt a bevezetőt azért választottam, mert a napokban meglehetősen furcsa hír futotta körbe a világot. Ismeretlen terroristacsoport ugyanis néhány nemzeti olimpiai bizottságnak megüzente, hogy támadással számolhatnak az olimpia idején. Az ember ilyenkor azt hihetné, hogy a célpont a rendező ország valamilyen fájó pontja lesz, esetleg más nagyhatalmi küldöttségek lehetnének a veszélyeztetett kiszemeltek. Ehelyett azt tudhattuk meg, hogy többek között a magyar, osztrák és szlovén szövetég volt a címzett, aminek semmi értelme, hisz nincs az a terrorszervezet, amely kis és politikailag jelentéktelen országok képviselői elleni támadásokkal óhajtana valamilyen, számukra dicső és magasztos célt elérni. Azután kiderült, hogy kacsa az egész, vagy precízebben majdnem az. Jó lenne, ha ennyiben is maradna.
Így áttérhetünk a hazai témákra, amelyekből rendre annyi van, hogy töredékét sem lehet megemlíteni. Vegyük például a Vajdasági RTV teletextjét. E szolgáltatás esetében persze a multinacionális jelző nem alkalmazható, hisz csak államnyelven olvasható. De az is, ami például a sport címszó alatt van, inkább ne is lenne. Csütörtökön este – bár a többi napokon és napszakokban sincs különösebb eltérés – csupa Partizan- és C. zvezda-témájú volt a hazai hír, külföldi foci pedig a nemzetközi jellegű. Vajdasági hír, mintha itt sport már nem is létezne, egy sem. Persze arról van szó, hogy valaki válogat a hírügynökségi anyagból, abban pedig vajdasági hír általában nincs. A Vajdasági RTV teletextszerkesztője esetében tehát kizárt a kreativitás, neki nem írhatnak a sportrovatuk munkatársai, akikkel viszont naponta lehet találkozni az eseményeken és sajtóértekezleteken, továbbá, ha éppen igény lenne rá, küldenének biztosan néhány apróságot a szabadkai, pancsovai, nagybecskereki stb. tudósítók is.
Lehetséges, bár nem valószínű, hogy a tartományi sportbarátokat kizárólag a belgrádi nagy csapatok néha egészen jelentéktelen hírei érdeklik, azon kívül pedig csak az, hogy a külföldi fociklubokban ki hova igazolt, és ki cserélte le az edzőjét.
Mindennek a csimborasszója azon az esten egy Novak Đokovićtyal kapcsolatos hír volt, amely még a fővárosi tv-adók teletextjének szerkesztői figyelmét sem ragadta meg, így csak a VRT hírei között, méghozzá az első helyen, tehát a 201-es oldalon olvashattuk, hogy a híres teniszező meglátogatott egy fővárosi szívgyógyászati intézményt, ahol körbejárta az ott ápolt pácienseket, majd szívélyes beszélgetést folytatott a mellesleg családi barátnak számító főorvossal! Csak remélhető, hogy nem készül hírsorozat Đokovićék családi barátairól, akik nagyobbára azóta lettek azzá, amióta Novak híres teniszező lett.
