Miközben a szerbiai sport a nincstelenségben szenved, továbbra is fel-felbukkannak grandiózus tervek, amelyeknek a megvalósításához elsősorban arra lenne szükség, amiből éppen nagyon kevés van: tehát pénzre. Miközben patinás klubokat fenyeget a megszűnés veszélye – érdekes, hogy nagyobbára olyanokat, amelyek nemcsak a nagy eredményekkel, hanem a neveléssel is hírnevet szereztek –, Szerbia egy része továbbra is arról álmodozik, hogy itt kellene megrendezni azokat a nagy versenyeket, amelyekre semmilyen alapfeltétel nem létezik.
Egy ilyen nagy tervnek az idén „ünnepeljük” a 20. évfordulóját. Nem a tökéletes fiaskót megélt belgrádi olimpiai pályázatról lenne szó, mert az ugyan nem sokkal, de mégis régibb, de ezúttal is a főváros a főszereplő. Ott ugyanis 2017-ben fedett pályás atlétikai Eb-t rendeznének.
Miközben a Partizan vízilabdázói csak névtelenséget kérő támogató segítségével utazhattak el a mai berlini Euroliga-meccsre, s a neveléssel foglalkozó klubok közül például a Vojvodina röplabdázói és pólósai is évről évre csak azért tudnak versenyben maradni a szegénység ellenére, mert a tömegesen távozó játékosok helyére az ifirészleg kellő mennyiségben szállítja az utánpótlást, az állam két kézzel szórja a pénzt a téli olimpiára és szerbiai szemszögből nézve hasonlóan fontos sportokra. Nem a téli olimpikonokban van a baj, ők lelkes amatőrök, és senki sem vitatja el tőlük a sportolást, hanem arról van szó, hogy semmiképpen sem ütik meg az olimpiai mércét, s nem is fogják sose, ha a téli sportok iránt nincs állandó figyelem, s nincs befektetés a tehetséges legkisebbekbe, akikből a fejlődés megszokott útján olimpikonok lehetnének.
A nagyzolási mánia 20. évfordulója van az idén. 1994-ben ugyanis asztalitenisz-vb-t rendezett volna a főváros, amiről még a nemzetközi zárlat előtt döntés született, s annak céljából fogtak hozzá az időközben azért elkészült Arena építéséhez. Csak betonváz állt még, amikor befutott az első ellenőrző küldöttség, amiért néhány irodát sebtében befejeztek, és a munkálatok haladása bizonyításának céljából megtöltötték méregdrága bútorokkal. Azzal persze senki sem számolt, hogy a tetőszerkezet még nem épült meg, s hogy eső is eshet. A bőr ülőgarnitúrák, mi sem természetesebb, tönkrementek, a vizitelők semmit sem láthattak, és vb sem lett.
Most az az ország rendezne fedett pályás atlétikai Eb-t, amelynek egyetlen atlétikai csarnoka sincs. Belgrádban állítólag már épül az első, noha vagy tíz évvel ezelőtt arról is volt szó, hogy előbb Újvidéken épül egy. Senki sem tudja, hogyan haladnak a munkálatok, mert azok a katonaság birtokában levő, a kíváncsi szemek elől jól eldugott telken folynak. Ha egyáltalán folynak. Viszont a nemzetközi szövetség komolyan vette a pályázatot, már járt is itt egy küldöttségük, akiknek, mint leendő helyszínt, az Arenát mutatták meg. A vak is látja, hogy annak átalakítása az atlétikai Eb céljaira költségesebb lehet, mint egy új, kisebb, de használatra célszerű csarnok felemelése. Amelyről azután, amikor az esetleges 2017-es Eb-t az Arenában mégis nyélbe ütik, mindenki azonnal megfeledkezik.
