Mivel igazán nem is szoktam rá, eleve nem volt nehéz leszokni a szerbiai tévék által oly előszeretettel sugárzott, nagyobbára politikai témájú, több résztvevős stúdióbeszélgetések nézéséről. Még a valamikor egészen tárgyilagosnak és szavahihetőnek nevezett, időközben azonban a megélhetési lehetőségek itteni egyetlen módjaként a bulvárba sodródó B92 adón vasárnap esténként műsoron levő Utisak nedelje („A hét benyomása”) című, általában több mint kétórás beszélgetést is egyetlen gombnyomással egészen könnyedén kihagyom. Persze, senkit sem vetek meg azért, ha az ilyen műsorokat, így a B92-ét is kedveli és rendszeresen követi. Különösen azok előtt emelek kalapot, akit élvezettel tudják hallgatni a rikácsoló hangú műsorvezetőnőt és leginkább olyan vendégeit, akik neveletlennek is nevezhető módon valamennyien egyszerre szoktak fennhangon beszélni, amiért az egészből gyakorta szinte semmit sem érteni.
Nem tudom biztosan, hogy a tévéadóknál miért gondolják, hogy azok a legjobb műsorok, amelyekben az ellentétes álláspontokon levő vendégek erővel megpróbálják túlkiabálni egymást, amelyben rá sem hederítenek egymásra, sem a műsorvezető kérdéseire, s csak mondják a magukét, közben nem rettennek vissza a sértegetésektől és a valótlan állításoktól sem. Lehet, hogy én tévedek, s ezeknek a műsoroknak nagy a nézettségük, s ebből adódóan átlagon felüli a reklámból befolyó jövedelem is. Ha ez így van, akkor vasárnap estére még egy ínyencség ígérkezik. Az Utisak nedelje c. műsorban ugyanis a bulvár- és egyéb lapok hasábjain már több mint egy éve kitartó keménységgel háborúzó két sportvezető vendégeskedik. Kicsit meglepő, hogy elfogadták a közös szereplést, hisz az övön aluli ütésekben gazdag eddigi szócsatáikat rendre egymástól távol vívták, s éltek a lehetőséggel, hogy a másik a legjobb esetben is csak 24 órával később válaszolhat.
A stúdióban szembekerülnek Nebojša Čović, a C. zvezda elnöke, a sikertelen politikus és valamivel eredményesebb igazgató, valamint Duško Vujošević, a Partizan Sportegyesület elnöke, aki a kosarazók edzőjeként ismertebb. Lehet, hogy egymás iránti ellenszenvüknek nincs semmi személyes oka, lehet, hogy a műsor előtt, esetleg utána is még kezet is szorítanak egymással, viszont egészen biztos, hogy amikor a klubjaik síkjára terelődik a szó, hajlandóságot mutatnak arra, hogy kikaparják egymás szemét.
Meggyőződésem, hogy egyiküknek sincs egészen igaza, ami nem jelenti azt, hogy a műsor nem lesz kimondottan parázs hangulatú, és egyben az egyik legilletlenebb a tévézés történetében. Kettőjüket ugyanis nem tudom elképzelni úgy, hogy nagy lelki nyugalommal ülnek a stúdióban, figyelemmel meghallgatják a műsorvezető kérdéseit és egymást, csak akkor beszélnek, amikor sorra kerülnek, és akkor udvarias hangnemben és tényekkel alátámasztva adják elő a mondókájukat. Mindketten azt állítják ugyanis, hogy éppen a másiknak a klubja minden rossznak az okozója a szerb sportban, így lehetetlen, hogy most, mindössze kétórás beszélgetés után egyetértsenek, és a szebb jövő érdekében elássák a csatabárdot. Feltételezem, hogy a B92 arra is gondolt, hogy esetleg lehetőség nyílik a két kakaskodó sportvezető kibékítésére. Szerintem nem fog menni. Már az is nagyon jó lesz, ha a háborújuk megmarad a szavak szintjén, s már sikerként lesz elkönyvelhető, ha mindketten végig a stúdióban maradnak. De mire juthatnak? Gondolom, csak azért vállalták a szereplést, mert jó alkalom ez, hogy mindketten megint jól odamondjanak a másiknak, és azzal a vérre szomjazó, szurkolóvá lett nézőben jó benyomást keltsenek.
