Ljubodrag Duci Simonović, a hetvenes évek válogatott kosarazója, pályafutása kényszerű befejeztével Robotok lázadása címmel adott ki könyvet, amelyben a társadalmi körülmények és a sport viszonyának árnyoldalát taglalja. Nehéz ugyan eldönteni, hogy a szerzőnek milyen mértékben volt igaza, amikor a sportot és sportolókat a társadalmi rendszerek és a különböző nemzetközi szövetségek túszainak és rabszolgáinak nevezte, akik nemcsak elfogadják az embertelen mércéket, hanem azokat örömmel és lelkesedéssel tartják be a remélt anyagi haszon – óriási összegek kis töredéke – érdekében, a saját egészségüket kockáztatva és személyiségüket alárendelve. Vagyis, azzal ellentétben, amit a könyv címe sugall, eszük ágában sincs lázadni.
A szerző saját gazdag tapasztalatából és közvetlen, valamint közvetett ismereteiből merített, amikor e tájakon elsőként mondta ki, hogy a sport nem más, mint a hatalmasok által könyörtelen szabályok szerint irányított nagy üzlet, amelyben az egyén semmi, csakis a nyereség számít, és hogy mi minden történik a szemektől elrejtett háttérben. Azt pedig, hogy bizonyos körökkel nem tanácsos ujjat húzni, a saját bőrén is megérezte, amikor a müncheni olimpia kosárlabdabotránya után – a bizonyítottan doppingolt Puerto Ricó-i kosarasok nyertek az akkor világbajnok Jugoszlávia ellen – tiltakozása jeléül egyedül hagyta el az olimpia színhelyét, noha korábban a teljes válogatott keret ezt szándékozta, de felső beintésre meggondolták magukat.
Simonović válogatottbeli pályafutása azzal véget is ért, mert a „különc és önkényes” kosarast már senki sem hívta meg, s a C. zvezdából is az első adandó alkalommal eltanácsolták.
Ebből következhet, hogy számos más karrier is csak azért tört ketté, vagy fejeződött be éveken át érlelt méretes botránnyal, mert az illetők valami módon szembeszegültek a rendszerrel. Lehetséges, sőt valószínű, hogy Lance Armstrongon kívül még több és nála még bűnösebb híres sportoló volt, csakhogy az ostor nem rajtuk, hanem az amerikai bringáson csattant, a többiek pedig megúszták.
Sokan vagy emlékeznek még, vagy legalább hallottak a vasökölről, amellyel Avery Brundage irányította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Simonović szerint azóta sem változott semmi, csak most kesztyűs kézben csinálják. Mint például – erről már nem Simonovićot idézem – a szerb fociban is, ahol az egész idényen át csaknem minden klub panaszt emelt különféle szabálytalanságok és visszaélések miatt, erre a Szuperliga – ez az elnevezés a játék minősége miatt magában véve is bohózat – végrehajtó bizottsága úgy értékel, hogy a bajnokság teljes mértékben szabályos volt…
