Lehet, hogy nem illik viccelni és a szerbiai sport problémáit feszegetni, amikor a kétnapos eső az országban bibliai méretű, emberi életeket követelő és tetemes anyagi kárt okozó özönvízzel jár, amelyek jó részét voltaképpen a több évtizede halogatott megelőző intézkedésekkel mérsékelni lehetett volna. Abban az országban, ahol az Alan Ford képregényből is jól ismert „elveszem a szegényektől és a gazdagoknak adom” filozófia uralkodik nemcsak bűnügyi alapon, hanem egyes törvényes rendelkezések által is támogatva. Az országban, ahol a munkanélküliségen, a szegénységen, a népszaporulat csökkenésén és a fiatalok kivándorlása terén semmi sem mutat emelkedő irányzatot.
Ezért is a fenti cím, amely eredetileg a választás hiányára utal, de adott esetben döntésképtelenséget is jelenthet. Buridan szerint ugyanis a szamár, ha két egyforma szénanyaláb közé állítják, élete végéig nem tudja eldönteni, melyiket harapja. A viccben viszont ez a lehetetlen dilemma így hangzik: a kisvárosba érkező idegen tanácsot kér a helybelitől, hogy a főutcán egymással szemben levő két szálloda közül melyiket válassza. A felelet: mindegy, mert másnap reggel úgyis azt gondolja majd, hogy a másikat kellett volna.
Ilyen dilemma előtt áll évek óta a szerbiai kosárlabda. A valaha világszenzációnak számító sikersport itthoni vezetői, akárhányszor is változik a felállás, a kezdetektől fogva nem tudják eldönteni, hogy kell-e az Adria-liga, vagy nem kell. Amikor szerbiai csapat nyeri meg a ligát, mint például tavaly, akkor jó, mert Euroligát szavatol, amikor nem nyeri meg, mint az idén is, nem jó, mert más megy a legerősebb kontinentális versenybe. Időnként így szakértőknek hittek hada erősítgeti, hogy a szerbiai kosárlabdának az Adria-liga fogyatékosságai miatt jobb lenne az erős hazai bajnokság. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy abból nem lehetne az Euroligába jutni, és azt is, hogyan lehetne erős liga, ha nincs itt két épkézláb csapat sem, amelyet anyagilag el lehetne tartani. Az „így lenne jobb vagy úgy lenne jobb” elméletek értelme azzal is veszik, hogy nincs itt szövetség, amely a Partizan és a C. zvezda fölé emelkedhetne, azok háborúi pedig erősen befolyásolják a többi, főleg nem fővárosi klub hanyatlását. Senkinek sem jutna eszébe, hogy az utánpótlás hatékony nevelése nélkül nincs fejlődés, vagy ha mégis, akkor inkább az ezzel ellentétes klubérdek kerekedik felül. Ha pedig nincs hazai játékosnevelés, eleve nevetséges a kapitányi melldöngetés, miszerint külföldi pedig a válogatottban nem lesz, hisz hazai sem lesz. A szamár szerepébe került kosárlabda pedig kiéhezett szemekkel, továbbra is tanácstalanul bámulja a két szénanyalábot.
