Isten és az olvasó a tanú, hogy sportrovatunk nem hajszolja a bulváros exkluzivitást. Hogy ez helyes-e vagy sem, az nézőpont és ízlés kérdése, viszont amikor alkalom adódik arra, hogy pontos információval megelőzzük a többieket, mint például Nataša Janić botrányos hazacsalogatásának 2012-es esetében, a lehetőséget nem hagyjuk ki. Ilyen esetekben nem haragszunk meg, ha más médium, mindegy, hogy hazai vagy külföldi, bennünket idéz. Még büszkék is vagyunk rá, bár nem kimondottan örülünk annak, ha szavainkat és tényeinket kicsit kiforgatják és megmásítják, mert eredetiben nem hangzanak elég bombasztikusnak.
Az exkluzív hírek rendeltetése a következő: elsőnek közölni, tetszelegni vele az olvasó előtt, borsot törni a konkurencia orra alá, és élvezni, hogy aki csak átveszi, kénytelen odaírni a forrást.
Mi van viszont akkor, amikor valaki exkluzívat közöl, de nem engedi, hogy a hírt utólag bárki is átvegye? Egyáltalán mi az értelme az exkluzív hírnek, ha az adott lap szerény számú olvasóin kívül senki sem tud róla? Különösen akkor, ha a bombasztikus hírt a 22. oldalon közlik az ifjúsági kajakozással és az amerikai foci hazai híreivel együtt. Miért gondolják egyáltalán, hogy a potenciális olvasó, amikor másodkézből értesül az egészről, azonnal megrohanja a trafikot? Mert az ilyen hírek értelme csakis a tekintély és a példányszám növelése lehet, ha viszont nem tudni róla, se tekintély, se példányszám.
Mi is történt valójában? Az, hogy a kormányfő tiszteletét tette egy ifjúsági tömegsportrendezvény tervezetének bemutatóján, az egyik tudósító pedig kihasználta az alkalmat, és feltett neki két, a foci-vb-vel kapcsolatos, még véletlenül sem exkluzív kérdést. És, mint kiderült, a válaszok sem különlegesek. Semmi olyat nem tudtunk meg belőle, ami nem hangzana el, ha például a kérdéseket a piaci vásárlók között tették volna fel. Az exkluzív, még ha a válaszai közhelyízűek is, ugyanis a megkérdezett. Ugyanúgy, mintha Putyintól vagy Obamától megkérdezné valaki, hogy milyen nap van ma, és hány óra, azután ezt exkluzív hírként közölné. A végére, fekete alapon, fehér betűkkel, odaírták, hogy a hírt átvenni vagy idézni belőle csakis a szerkesztőség írásos engedélyével szabad, különben jön a szerzői jogok megsértése miatti feljelentés és a kártérítés megfizettetése.
Nem tudom, hogy kért-e bárki is engedélyt a hír átvétele céljából. Sehol sem láttam, hogy a hírt, ha egyáltalán hír, az eredeti szerzőjének megjelölésével, vagy bármi más módon, átvették és leközölték volna. Vagy elrettentek az esetleges büntetés miatt, vagy pedig jót röhögtek az exkluzívság meglehetően furcsa értelmezésén.
