Egyelőre csak újvidéki körökben vert fel port a hír, hogy az egykor I. ligás, ma viszont a negyedosztályban szereplő Novi Sad a tervek szerint augusztus vége felé barátságos labdarúgómeccset óhajt játszani Luganszk köztársaság válogatottjával, amely a tavasszal a világon sehol sem hitelesített referendumon elszakadt Ukrajnától, és kikiáltotta függetlenségét. A klub vezetősége állítólag kapcsolatba is lépett a hivatalosan nem is létező ország fociszövetségével, amely, szintén állítólag, szívesen is fogadta a meghívást.
Érthető, hogy egyelőre csak a részben felháborodott, részben pedig helyeslően nyilatkozó politikai pártok reagáltak, a sportágnak sem a városi, sem a tartományi, sem pedig az országos szövetsége nem mondhatott semmit, hisz erről az érdekeltek nem is értesítették őket, s ha igaz, ilyen szándék nem is létezik. Továbbá az UEFA és a FIFA sem reagálhatott, mert ha egyáltalán tudnak is valamit, arról csakis a szerbiai sajtóból értesülhettek.
A Novi Sad berkeiben azt mondják, hogy a politika nem érdekli őket, csakis a baráti viszonyok ápolása, így hasonló meccseket szívesen játszanának a testvérvárosok csapataival is, és különben is a meccs jótékonysági célú lenne, a bevételt ugyanis az árvízkárosultak számlájára utalnák át.
Vegyük ezért a pró és kontrát.
Mivel Szerbia nem ismerte el a Luganszk köztársaságot, nem is láthat vendégül a nevén szereplő bármilyen hivatalosnak nevezett küldöttséget, még ha éppenséggel focicsapatról is van szó. Másrészt Szerbia tagja a FIFA-nak és az UEFA-nak, a meglevő szabályok értelmében ezért önkényesen sem a válogatottja, sem pedig valamelyik csapata nem játszhat sem hivatalos, sem nem hivatalos meccset tagságon kívüli válogatottal vagy klubbal. Kivéve, persze, ha ezt kérvényezi, és engedélyt is kap, mint ahogyan ily feltételekkel, de külön korlátozásokkal meccset játszhat például Katalónia, Gibraltár, Koszovó stb. Ugyanez nem vonatkozik a nem önálló ország Skóciára, Walesre és Észak-Írországra, mert ezek a jogot még a foci kezdeteiben megkapták, s csakis az olimpiákon nem szerepelhetnek. A dolgok rendje tehát az lenne, hogy ha Luganszk akar focizni, akkor a sportág csúcsszervezeteihez fordul, közben pedig tárgyal a lehetséges riválisokkal, annak reményében, hogy engedélyt kap. Szerbia csak abban az esetben lehetne indítványozó – és itt semmilyen baráti és hasonló viszony nem tényező –, ha előbb elismerné Luganszkot, amit viszont az EU miatt biztosan nem tesz meg.
Az sem logikus magyarázat, hogy a Novi Sad nem kér engedélyt, mert – mint érvelnek – az ember, amikor meghívja a barátait vacsorára, semmilyen engedélyt nem köteles kérni. A Novi Sad amúgy valóban játszhatna Luganszk válogatottjával. De ekkor egyik sem a saját hivatalos neve alatt játszana, és arról, hogy fociznak, a FIFA és az UEFA haragját szem előtt tartva nem csapnának hírverést. Mint ahogyan senki sem hív össze sajtóértekezletet azért, mert meghívta a barátait vacsorára.
