Jóval több, mint fél évszázada a sportot kimondottan kedvelő és tisztelő Ernest Hemingway Nobel-díjas író azt találta állítani, hogy a sport mindenre megtaníthatja az embert. Szerinte ugyanis egy élethez elegendő tudni elviselni mind a győzelmeket, mind a vereségeket. Hemingway szerint a győzelem mámorában szerény és alázatos kell maradni, a keserű kudarc pillanatait pedig méltóságteljesen kell elviselni, s ezek a tulajdonságok elsajátítására a sport kimondottan alkalmas.
Világos, egyesek könnyebben tanulnak, mások nehezebben, és még a saját kárukon sem. Van, aki esetében a neveletlenség ütközik ki, és elfelejtődik a sok-sok edzés és gyötrelem, és éppen akkor hozzák magukat szégyenhelyzetbe, amikor eredményeikkel kiérdemelnék az ünnepeltséget.
Nem tudni, hogy a sportokban létező írott viselkedési szabályok segítenek-e vagy pedig ellenszegülést váltanak ki. Valószínűleg embere választja. Van, akinek nincs is ezekre szüksége, van viszont olyan is, aki saját nagyságát élvezve rájuk sem hederít. Azután csodálkozik, amikor az illetékesek, gyakran ugyan túl szigorúan, rájuk húzzák a vizes lepedőt.
A mexikóvárosi olimpián két fekete bőrű amerikai atléta tudatosan vállalta az eltiltást, mert kesztyűben ökölbe szorított kézzel tiltakoztak a faji elnyomás ellen. Érdekes, az érmeket mégsem vették el tőlük. Elvették viszont Milorad Čavićtól az aranyat, amikor politikai szólamos feliratú mezben jelent meg az úszó-Eb dobogóján. A focistát, ha gólörömben leveti a mezt, automatikusan sárga lappal büntetik, ami alapjában véve félút az eltiltástól. Sokaknál tetszést váltott ki a német diszkoszvető, Robert Harting ünneplési módja, hisz mindig leszakította magáról a mezt. Most viszont perrel fenyegették meg a nemzeti szimbólumok elleni sértés alapján, s habár a vádakat nem tartotta normálisnak, Harting Zürichben mégis uralkodni tudott magán. A legbutább az afrikai származású francia futó, Mahiedine Mekhissi-Benabbad volt, hisz a csütörtök esti zsinórban harmadik európai aranyát úgy ünnepelte, hogy 100 méterrel a cél előtt levetette a mezt, fogában tartotta és félmeztelenül futott be a célba. Senki sem büntette volna meg intésnél szigorúbban, de a spanyolok panaszt emeltek a mezről és a rajtszámról szóló szabály miatt. Ennek helyt adtak, a magát továbbra is győztesnek tartó Mekhissi-Benabbadtől elvették a győzelmet, egy honfitársa lett váratlanul a bajnok, a spanyolok pedig utóbb kaptak egy bronzot. Várjuk mi lesz, ha Mahiedine esetleg megnyeri az 1500-as címet. Lefogadom, hogy okult, és a viszketegség ellenére a célegyenesben nem veti le a mezt.
