Égbe nyúló ciprusok, békés olajfaliget, mesebeli csillagos éj, vázában bólogató napraforgók, virágzó íriszek – csak néhány azon festmények közül, amelyek alkotójukat, Vincent Van Gogh-ot nevessé tették, s amelyek a holland festőzseni sajátos stílusának és képi világának jellegzetes darabjai. Színpompás, vibráló csendéletei és tájképei leginkább szerzőjük világlátásáról vallanak, az önarcképei pedig betekintést engednek zaklatott lelki életébe, amely szorongással és magánnyal párosult. A vásznakról zárkózott, kételyekkel teli férfi arcmása tekint ránk, akiről köztudott, hogy a meg nem értett művészek közé tartozott, életében egyetlen festményét sikerült csak eladnia, idegbetegsége és egyre gyakoribb rohamai következtében az öncsonkítástól sem riadt vissza – lemetszette saját fülét, majd többszöri szanatóriumi gyógykezelést követően önkezével vetett véget életének.
Bár sokan foglalkoztak Van Gogh életével és munkásságával, néhány dolog máig sem egyértelmű vele kapcsolatban. Rejtélyes betegsége például találgatások tárgya, a festőbarátjával, Paul Gauguinnal folytatott veszekedésük lefolyása is tisztázatlan (ekkor veszítette el ugyanis a fülét), ráadásul öngyilkosságának körülményei is zavarosak.
Ezekre a kételyekre építette az angol Hugh Welchman és felesége, a lengyel Dorota Kobiela Loving Vincent című filmjét, amely tartamában és kivitelezésében is rendhagyó. A sokak által várt film Vincent Van Gogh ellentmondásos életét vizsgálja, és körvonalazódik benne a nagy festő utolsó napjainak drámája, rejtélyes halálának körülményei. Máig kérdéses ugyanis, hogy mi történt 1890 nyarán a franciaországi kis településen, Auvers-ben, ahová a műpártoló dr. Paul Gachet hívta meg Van Gogh-ot, hátha a helyi szanatóriumi kezelés hatására le tudja küzdeni betegségét. Bár a gyógykezelés kezdetben hatékonynak bizonyult, és Vincent hetven képet festett az ott töltött hónapok alatt, júliusban újabb roham tört rá, majd az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Az orvosi szakvélemény szerint öngyilkosság történt, a helybeliek körében azonban gyilkosságról terjedtek mendemondák. Ezeknek próbál utánajárni a Loving Vincent film főhőse, Armand Roulin, aki abból a célból utazik Auvers-be, hogy kézbesítse Vincent Van Gogh legutolsó, öccsének írt levelét, a kisvárosba érve azonban jómaga is bűnügyet sejt a helyiek által őrültnek tartott festő halálának ügyében, és nyomozni kezd.
Kriminek sem utolsó tehát a Loving Vincent, legnagyobb erőssége mégsem a történet, hanem a magával ragadó képi világ. A rendezőházaspár mozija ugyanis a világ első teljes egészében kézzel festett animációs filmje, amelynek mind a 65 000 képkockáját festőművészek készítették. A merész vállalkozás még 2011-ben kezdődött egy filmforgatással. A film szinte minden egyes jelenete egy-egy Van Gogh-festményt idéz meg, vagy a festő valamely karakterét szerepelteti életének legismertebb helyszínein. Ezeket a filmkockákat festette át aztán, hat évig tartó folyamatban, a projektumban résztvevő, száznál is több képzőművész olyképpen, mintha maga Vincent Van Gogh festette volna.
Megelevenedik ezáltal a Van Gogh-festményekről ismerős képi világ, mozgásban van minden vonal, lüktetnek a színek, és szinte magába szippantja nézőjét a látvány. Mintha egy egész képzőművészeti album kelne életre, terjedne, burjánzana, organikus szervezet benyomását keltve. Ebben a közegben bonyolódik a film története, amely oknyomozó jellege ellenére többnyire a látványnak van alárendelve, alapot és keretet biztosít az „életre keltett” képeknek. A Loving Vincent ezáltal válik képzőművészet és film különleges szerelemgyerekévé, s mint ilyen, figyelemre méltó animációs alkotás.
