Mi legyen Belgrád? Királyi város? Élhetőbb, vagy netán környezettudatosabb város, esetleg a régió kulturális központja? Metropolis…? Széles a skála, a választék is bő, Belgrád 24 választási listával várja a március 4-i helyhatósági választásokat. A polgárok pedig maguk dönthetik el, hogy a jelenlegi, vagy a korábbi arcokat szeretnék viszontlátni a városvezetésben, vagy az életminőségükön csak varázslók, celebek, esetleg pártváltók javíthatnak.
Az indulók az eszközök közül sem válogatnak. A napokban aktivistákkal közösen többen is lapátot ragadtak, és az utcán hólapátolást szerveztek. Sajnos azonban a munkakedv nem tartott sokáig, tennivaló pedig akadt, akad bőven.
Egyszerűnek tűnik ugyan a választás, de nem az. A belgrádiakat, bár humorérzékük ezúttal sem hagyta el őket, jelentősen megzavarta mindenekelőtt azoknak a politikusoknak a megjelenése, akikről éveken keresztül csak azt lehetett hallani, hogy meglopták a városkasszát, hogy a lakosság kárára gyarapították a vagyonukat, kétes ügyletekkel gazdagodtak meg… Az indulók ugyanis mindent megtesznek, hogy személyes sérelmeiket a nyilvánosság elé tárják, kiteregetve a szennyest, ellenfeleik hitelét rombolva.
(Fotó: Ótos András)
De vegyük sorjában. Kétségeket kelt a választókban, hogy két év után sem derült ki, ki rendelte el, hogy a város szívében, a Száva partján, éjjel álarcosok kíséretében munkagépekkel rombolják le az ott található, magántulajdonban levő épületeket úgy, hogy sem a rendőrség, sem pedig a kommunális rendőrség nem reagált erre a súlyos bűncselekményre. Akkor Aleksandar Vučić, jelenlegi államfő, a városvezetést nevezte meg felelősnek. Azóta azonban nem vontak kérdőre senkit, senki nem felelt az esetért, és mintha mi sem történt volna, a jelenlegi polgármester, Siniša Mali és Goran Vesić, a város menedzsere, újra a választási lista élvonalában vannak, az sem kizárt, hogy továbbra is fontos szerepet töltenek majd be a város irányításában.
Furcsa fellépése volt a demokrata blokk pártjainak is. Megnyilvánulásaik középpontjában Dragan Đilas, a Demokrata Párt volt elnöke, Belgrád volt polgármestere állt. Megosztotta őket. Amíg Bojan Pajtić, a DP előző elnöke Đilas mellett állt ki, addig Dragan Šutanovac, a DP jelenlegi elnöke, Boris Tadić, a Szociáldemokrata Párt elnökével koalícióra lépve, Đilast nem támogatva indítottak listát. Đilas így Vuk Jeremić és Saša Janković polgármesterjelöltje lett. Ezek után a kampány egy teljesen téves irányt vett, amíg Đilasék minden megnyilvánulása a jelenlegi városvezetést célozza meg a korábbi botrányok felelevenítésével, így Mali bolgár ingatlankérdésével, a Belgrád víziváros hiányosságaival, vagy a Slavija szökőkút költségeivel, addig Pajtić és Šutanovac többnyire vádaskodással foglalatoskodnak. Šutanovac ugyanis Đilast és Pajtićot vádolta meg a DP vagyonának és tagságának leépítésével, a párt kasszájának kifosztásával. Pajtić ezek után perrel fenyeget, és azzal vádolja Šutanovacot, hogy Vučić stratégiájának része az ellenzék megosztásában. És miután mindketten, illetve az egész demokrata blokk azt hangoztatja, hogy csak együtt képesek visszaszerezni a főváros irányítását, békülésre, együttműködésre – úgy tűnik – ezúttal sem kerül sor.
De nemcsak a régóta színen levő, illetve újra feltűnő politikusok harca határozza meg a belgrádi helyhatósági választásokat, aminek tétje nagy, hiszen a felmérések szerint 40 százalékos támogatottsággal rendelkező Szerb Haladó Párt ellen indulók nagy többsége azt állítja, ha jól szerepel ezen a helyhatósági választáson, Vučić népszerűségi csillaga is leáldozóban lesz. Egy majdnem kétmilliós (1 606 693-as) szavazótáborral rendelkező városról van ugyanis szó, az ország szavazópolgárainak majdnem egyharmada él ebben a városban, nem is csoda, hogy olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a választásnak. Már a listáknál, illetve azok megnevezésénél, vagy a listavezető nevénél is fondorlatosság fedezhető fel. Így a Dveri és az Elég volt! mozgalom közös listája mellett feltűnt egy olyan lista is, amelyet Radulović Milorad vezet. Nyilvánvaló, a figyelmetlen választópolgárokat akarják ezzel megtéveszteni. Ugyanez a helyzet a Beliként ismert Luka Maksimović listájával is, a Mert szeretjük Belovgradot listával, aminek megnevezése megtévesztően hasonlít az SZHP Mert szeretjük Belgrádot listájához.
Számos polgári csoportosulás is részt vesz a szavazatokért folyó versenyben, így a Sárga kacsa és a Nem adjuk Belgrádot polgári csoportosulás is, a Marko Bastać vezette lista, és több, a környezetvédelmet célzó polgári csoportosulás is megjelent. Ők konkrét a hiányosságokra, a városi gondokra hívják fel a figyelmet. Ötleteik azonban nem jutnak el a széles közönséghez.
Megoldást azonban kínál mindenki, a Szerb Radikális Párt saját bevallása szerint minden gondra rendelkezik megoldással. A Szerb Királyság ötletét támogató mozgalom pedig Predrag Markovićtyal az élen (volt parlamenti elnök 2004–2006, és kulturális miniszter 2011-ben) gyógyírt kínál minden tyúkszemre. És van itt még orosz és görög kezdeményezés, republikánus, liberális lista, és a megbékélést hirdető Muamer Zukorlić is.
Már csak azt kell kivárni, hogy ebből a rengetegből végül a polgárok ki mellett állnak ki.
