A felvásárlók a szedés kezdetén 80–100 dináros árat kínáltak, sőt van rá példa, hogy néhol még ennél is kevesebbet. A gazdák elégedetlensége abból a tényből fakad, hogy a felvásárlók az első minőségi osztályú portékát 1,95–2,20 eurós áron értékesítik külföldön, így hát villámgyorsan terjeszkedhetnek, szemtelenül gazdagodhatnak, hisz extraprofitot valósítanak meg – mások verejtékes munkájából! A málnatermesztők után igen hamar a meggy-, majd a búzatermesztők kerülnek „nyírásra”!
A málnatermesztők már évek óta tiltakoznak. Olykor halkabban, máskor hangosabban: tisztességes árat kérnek, olyat, amiből meg tudnak élni. No meg azt, hogy az állam szüntesse meg a felvásárlók kartellezését és monopolista viselkedését!
Tavaly úgy tűnt (igaz, már a szezon után, amikor „biztos” helyen volt a málna), hogy végre elfogadható megoldás született, a termelőknek 160 dináros felvásárlási árat ígért az agrártárca első embere erre az évre. Mint eddigi sok ígéretből, ebből sem lett semmi!
A málnatermesztőknek számos egyesületük van, és a számuk napról napra növekszik. De nem egységesek, ezért könnyen megosztják őket. Üres ígéretekkel és apró ajándékokkal! Mint például a múlt héten, amikor a köztársasági kormány úgy döntött, 669.050 kilogramm KAN 27% N műtrágyát adományoz a délnyugat-szerbiai Ivanjica község agrárgazdaságainak.
Nomost: léteznek olyan egyesületek, amelyek nincsenek „vonalon” (ezek nem kapnak semmit). Egyike ezeknek a szófogadatlanoknak zárlat alá merte helyezni a Prijepolje felé vezető utat, így akarta kieszközölni a magasabb árat. Négy napig tartott a tiltakozás, aztán szerdán szép csendben felfüggesztette a zárlatot. Elegáns módon „lesöpörték” az útzárlatot, méghozzá úgy, hogy a prijepoljei vállalkozók megfenyegették a zárlatot tartókat, hogy beperelik őket, mert a zárlat miatt nem tudják az árujukat elszállítani a rendeltetési helyre. Így hát nem kellet gumibot...
Valaki állítólag tárgyalt is velük a „csinovnyikok” közül, no meg olyan ígéretet is kaptak attól a valakitől, hogy a továbbiakban is tárgyalni fog, maga az agrárminiszter is! És hogy az égvilágon mindenről hajlandóak tárgyalni velük – csak éppen egy dologról nem: a felvásárlási árról! Szembeötlő, hogy a tiltakozást nem támogatta a legnagyobb egyesület, az ariljei. Ki tudja, miért?
Szépen megmagyarázták nekik legfelsőbb helyről, hogy nálunk piacgazdaság van, és hogy az állam nem szólhat bele a felvásárlási árak alakulásába! Ez valóban így is működik a liberális gazdaságban, azzal a különbséggel, hogy ott a jogállam hivatalból és szigorúan bünteti a felvásárlók kartellezését, monopolista viselkedését. Nálunk ezzel szemben fennáll az alapos gyanú, hogy a mi „piacgazdálkodásunk” egy picit korrupcióízű, merthogy a felvásárlók – és nemcsak a málna esetében van így, hanem a búza, kukorica, szójabab… esetében is – jó előre megbeszélik az árakat. Megerősíti a gyanút, hogy eddig még nem volt példa arra, hogy a monopolisták közül bárki felelt volna a törvény színe előtt, mert érinthetetlenségük baráti, rokoni vagy pártkapcsolataik révén be van biztosítva!
A termelők mind ugyanabban a cipőben járnak! Mindegy, hogy málna-, meggy- vagy gabonatermesztőkről van-e szó! Erre bizonyíték: most, az aratás küszöbén a kenyérgabonáért 15,50 dinárt kínálnak, és nehezen hihető, hogy bárki a felvásárlók közül megadja, mondjuk, a 18 dinárt, amennyibe nagyjából kerül most a párizsi árutőzsdén, ahol a nálunk megtermelt búzából értékesítenek legtöbbet!
Végezetül: csak a málnakivitelből évente 250–300 millió euró bevétele van az országnak. Egészen biztosan lesz nyugdíjemelés!
