Tegnapelőtt reggel Budapestnél a mindenkori legalacsonyabb vízállást mérték. A Duna vízszintje ennél a vízmércénél a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta (néhány év híján két évszázad alatt) soha sem volt alacsonyabb. Az úgynevezett legkisebb víz mindeddig +51 centi volt, mígnem tegnapelőtt +49-re, tegnap pedig +44-re süllyedt. Az előrejelzések szerint a legkisebb víz küszöbén történő centizések továbbra is eltartanak. És nem csak Budapestnél.
Példának okáért mondjuk, hogy hasonló helyzet alakult ki Komáromnál is, ahol az utóbbi hónap folyamán tett kétszeri sikertelen próbálkozás után a Duna harmadik nekifutásra tíz-egynéhány centivel alulmúlta mindenkori legalacsonyabbját, amelyet ezen a lécen bármikor mutatott. Ugyanez a képlet Esztergomnál, Nagymarosnál… szóval a Közép-Duna valamennyi jelentős vízmércéjénél.
A Felső-Dunán az összkép csak annyival kedvezőbb, hogy a duzzasztott szakaszokon mesterségesen stabilizálták a folyó szintjét, bár az ottani vízhozamgörbék folyamatosan kacérkodnak a legalacsonyabb vízszint értékével. Ez alól csak a hajózás szempontjából jelentős szakaszok jelentenek kivételt, ahol a vízszintet meglehetősen magasan tartják a legkisebb víz szintje fölött (Linz, Korneuburg…)
(Fotó: Buzás Mihály)
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Duna bal parti mellékfolyóinak (Morva, Vág, Garam, Ipoly) vízszintje is a béka hátsó fertálya alatt van, kultúrmérnöki csúcsismeretek nélkül is kikövetkeztethető, hogy a Közép-Dunán a mindenkorinál hevesebb vízfogyatkozás uralkodik. Éppen ezért a Duna napokon belül Mohácsnál, Bezdánnál és Apatinnál is alulmúlhatja saját legalacsonyabbját.
A helyzet a Dráva-torkolat alatt némileg megváltozik annak köszönhetően, hogy a nyugtalan vízhozamgörbéket rajzoló folyó vízhozama valamelyest feljavítja a befogadó folyó vérképét. Ez a helyzet egészen Újvidékig. Innentől kezdve völgymenetben haladva – Zimonynál erősen észlelhetően, Pancsovanál pedig égbekiáltóan – a Vaskapu vízi erőmű okozta lassulás meg visszaduzzasztás hatására már emberarcú vízszintet mutat a Duna.
A gond azonban nem abban jut kifejezésre, hogy időnként a Duna nemcsak árvizekkel, hanem kisvizekkel is fenyeget. A valódi figyelmeztetést az a jelenség hozza felszínre, mely szerint a Duna középszakaszán a legkisebb és a legnagyobb vízszintjét is az utóbbi öt évben érte el. Ismételjük el! Az utóbbi kétszáz év legmagasabb és legalacsonyabb vízszintje is az utóbbi öt évben alakult ki. A pontosság kedvéért mondjuk, hogy Budapestnél 2013 júniusában mérték az eddig legnagyobb vizet, melynek szintje +891 centi volt. Csupán kitérőként szerepeljen itt, hogy az az árhullám – a Dráva akkor éppen alacsony vízhozamának köszönhetően – Újvidéknél kereken egy méterrel maradt el az 1965-ben mért +778 centis szint alatt.
A konkrét történet tehát arról szól, hogy a Kárpát-medence vizeivel – akárcsak a nótabeli kakasokkal – baj van. A gond nem tegnap, és nem is az éppen kapóra jött értékeket mutató legutóbbi ötéves időszakban kezdődött. Csak mellesleg mondjuk, hogy a hidrológiai ciklusok nem ötévesek, hanem lényegesen hosszabbak annál… Erről máskor bővebben.
Most sokkal fontosabb kimondani – meg sokszor és gyakran elismételni –, hogy a Kárpát-medence meg közeli környékének éghajlata folyamatosan változik. Ezek a változások a folyók vízállás-alakulásában abban fognak megnyilvánulni, hogy a nagyvizek egyre gyakoribbak, ugrásszerűek és ebből kifolyólag rövidebb lélegzetvételűek lesznek, csúcsértékük pedig elmarad a legnagyobb vizek szintje alatt. Ez alól kivételt képezhet, ha szélsőségesen magas hóvízkészletet hozó telet kifejezetten esős tavasz követ. Ez azonban – ismételjük – kivételes eset, és ritkán fordulhat elő. Gyakoriak viszont a hosszan tartó, kifejezetten aszályos időszakok lesznek. Olyanok, amilyenek már hónapok óta uralják a vidéket. Nem lesznek gyakoribbak mint eddig, de kifejezettebbek, hevesebbek és hosszabb ideig fognak tartani.
Tehát, nagy általánosságban: ugrásszerű, gyakori, rövid lélegzetvételű nagyvizek, valamint ritkábban előforduló, de annál hevesebb, és hosszan tartó aszályos időszakok fogják váltogatni egymást. Akadnak majd kivételt képező évek, de ezek nem változtatnak az irányzaton.
