– Jó napot, szomszédasszony! – Tömbépületben az ember ritkán találkozik a szomszédokkal, ha éppen alkalom nyílik rá, az a lift előtt történik. A rövid szóváltásnál többre pedig csak a liftben kerülhet sor. Előnye annak, hogy az ember az utolsó emeleten él az, hogy több hasznos információhoz juthat a lakóközösség ügyeiről. A hátrányát pedig nemrégiben tapasztaltam meg. A szomszédasszonnyal ezúttal a lépcsőházban futottunk össze, éppen a negyedik emelet előtt pihent: – A negyedikig még valahogy felmegyek, de itt már ki kell nyújtanom a lábam és szusszannom egyet, mielőtt folytatnám az utat – mondta a hetvenes éveiben járó, jó kondíciónak örvendő balerina szomszédasszonyom.
A liftet karbantartó belgrádi közvállalat ugyanis két hónapig kikapcsolva tartotta a liftet. Tartották volna így még egy ideig, ha nem tesszük biztonságossá a felvonót. Eltartott az ügy, mire újra kibetonoztattuk a liftakna alját és tartóoszlopokat helyeztettünk bele, ami tán fél méterrel hamarabb lefékezi majd a liftfülkét a tartózsinegek elszakadása esetén. Hogy ez mennyiben tette biztonságosabbá a liftet, kérdéses, de ez volt a lift bekapcsolásának feltétele.
A Szerbiai Gazdasági Kamarában a napokban a liftek biztonságáról megtartott konferencián kiderült, hogy Szerbiában a megközelítőleg 25 ezer liftből 15 ezret le kellene cserélni, mert régi, nem biztonságos. A liftek átlagéletkora 44 év, mindamellett, hogy azokat a szakemberek szerint 25 évente cserélni kellene.
A fővárosban van az ország területén található liftek fele. Többségüket még 40–50 évvel ezelőtt építették be. Azóta vagy a lakótömbök karbantartásával foglalkozó közvállalat viselt róluk gondot, vagy a lakók szerződést kötöttek magánvállalatokkal a karbantartásukról, de így is mintegy 2000 lift magára van hagyva. Ennek ellenére megközelítőleg 7000 lift vár arra, hogy újra cseréljék.
A belgrádiak sok esetben viszolyognak ettől. Egyrészt nagyon sokba kerül, egy lift cseréje megközelítőleg 30 ezer eurót igényel, ami jó esetben, ahol 30 lakás van, 1000 eurós kiadást jelentene lakásonként. Másrészről pedig egy időben nagyon erős volt a liftlobbi, amikor is bizonyos vállalkozók így próbáltak meggazdagodni. Így ugyan zenélő, automata ajtós, világítógombos liftet szereltek be, ám annak karbantartásával már nem foglalkoztak, vagyis a lakók problémája nem oldódott meg. Holott a lakótömbökben a lift az élet elengedhetetlen része. Mert ugye, hogy jön le az utcára, illetve hogy megy fel a lakásába egy idős ember? Saját maga is nehezen birkózik meg a lépcsőfokokkal, hát még ha a boltban vásárolt élelmiszereket is magával kell vinnie...
Nem beszélve arról, hogy lift nélkül lehetetlenné válik a mozgáskorlátozottak kimozdulása. De hasonló a helyzet a kisgyermekes szülőkkel is. Babakocsival, gyerekkel, csomagokkal felpakolva lépcsőzni elég nehézkes, főleg, ha a hatodikra, tizedikre vagy még magasabbra kell az embernek feljutnia. A postás sem jön fel szívesen, a mentőegységek munkakörülményei pedig lehetetlenné válnak, ugyanis hordággyal a lépcsőházban manőverezni nem egyszerű.
Vagyis nem kétséges, a liftre a lakótömbökben, szintúgy a közintézményekben is szükség van. Pénzhiány esetén pedig azt kell biztonságossá tenni, ami van. Na itt merül fel a következő nehezen áthidalható probléma. Belgrádban ugyanis már arra is volt példa (remélem azóta sikerült lecserélni azokat a lifteket), amikor a karbantartók alkatrészhiány miatt (nem gyártottak már bizonyos alkatrészeket), hol itt tették működőképessé a liftet, hol amott, innen kiszerelve, oda beszerelve azokat.
Ilyen gondokról szerencsére már régóta nem hallani, karbantartó mesterekből azonban egyre kevesebb van. Azok, akik a régi mechanizmusokhoz értettek, lassan elmennek már nyugdíjba, a kitanult fiatalok pedig vagy elvándorolnak, vagy egyszerűen már annyira kevesen vannak, hogy nem győzik a munkát. Káderképzés pedig alig, vagy szinte nem is történik.
