Stephen Hawking nemrég az esetleges világvégéről alkotott véleményét fejtette ki. Egy műsorban beszélt arról, hogy az emberiségnek leginkább saját magától kell félnie, mivel nukleáris háborúval, globális felmelegedéssel és genetikailag módosított vírusokkal veszélyezteti a világot. A fizikus arról is szólt, hogy a tudományok és a technika fejlődése rossz irányba vezethet, emiatt az emberiségnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha kolóniákat alapít más bolygókon. Ez persze nem a közeljövőre vonatkozik, de Hawking szerint sok időnk nincs, addig pedig meg kell hódítani a világűrt. Egyesek szerint nem kell Hawkingnak, de még tudósnak se lenni ahhoz, hogy megfejtsük a világvégére utaló baljós jeleket. Elég a híradót nézni, különböző országok nukleáris versenyét kísérni, vagy belegondolni abba, hogy az emberiség milyen iramban irtja az élővilágot, teszi tönkre környezetét, aknázza ki a természeti kincseket, ehhez kapcsolódóan a globális felmelegedés immár mennyire befolyásolja az időjárást, milyen ökológiai katasztrófákat vált ki a világ különböző részein stb. Mások szerint a világ megsemmisítéséhez nem is kell a tudomány és technika rohamos fejlődése. Ismerve az emberiség háborúzásra való hajlamát, anélkül is önmagát irtja ki, erre utaló első jelek pedig a nagy migráció óta megnövekedett terrortámadások.
Alighogy elhangzott Hawking figyelmeztetése, Rafael Yuste spanyol tudós, a New York-i Columbia Egyetem biológusa és neurológusa máris reagált rá. Egy rádióműsorban szinte ostobának nevezte kollégáját, mondván: nincs elég ismeretünk ahhoz, hogy ilyesmit jelentsünk ki. Hawking egyébként nem először figyelmeztet, nemrég például a mesterséges intelligenciát hozta fel, amely szerinte idővel eléggé megerősödhet ahhoz, hogy kiirtsa az emberiséget.
Visszanézve a múltba, szinte megszámlálhatatlan világvége-jóslatokkal és ezekhez fűződő történetekkel találkozunk, némely esetben pedig csak a túlburjánzott fantázia keltett pánikot. Ilyen a 19. század hajnalából származó, „jövendőmondó” leedsi tyúk esete, amely állítólag Jézus eljön feliratú tojásokat kezdett tojni. A világvége szinte minden vallásban előkerül valahogyan, a világegyetem egyre behatóbb tanulmányozása pedig újabb elméleteket szőtt. A huszadik század elején a Halley-üstökös adott okot aggodalomra, miután kiderült, hogy igencsak közel halad el majd a Föld mellett. Sokakat meglepett, hogy semmi sem történt, és az 1986-os áthaladása is ugyanilyen eseménytelenül telt el. Az üstökös egyébként legközelebb 2061-ben várható. A Hale-Bopp 1997-ben borzolta a kedélyeket, olyannyira, hogy egy szekta elvakult tagjai csoportos öngyilkosságot követtek el.
Előjöttek világvégét előrejelző UFÓ-elméletek is, azaz, hogy az emberiséget a földönkívüliek igázzák le. Orson Welles 1938-ban rádiójátékot rendezett H. G. Wells Világok harca című fantasztikus regényéből. A hangjáték olyannyira élethűre sikeredett, hogy nagy pánikot okozott. Az Amerikai Egyesült Államokban emberek milliói valóban azt hitték, hogy megérkeztek a marslakók. Ha a világvégéről van szó, a földönkívüliek továbbra is terítéken vannak, de újabban sokan a zombiapokalipszisben hisznek, miszerint egy járvány üt ki, amelytől az emberek élőholtakká válnak.
A két leghíresebb világvége-jóslat egyike Nostradamustól származik, és az 1999-es évre vonatkozott, a másik pedig a 2000-re jósolt számítástechnikai összeomlás. A legutóbbi világraszóló nem bekövetkezett apokalipszis a 2012-es maja világvége volt, de tavaly szeptemberben kétszer is vége lehetett volna a világnak, egyszer egy izraeli rabbi jóslata szerint, a másik elmélet az úgynevezett véres holdra vonatkozott.
A világvégével nem csupán tudósok foglalkoznak, megjelenik a művészetekben is. Elég Hieronymus Bosch festményeire gondolni, de előjön a zenében is, az R.E.M. It's The End of the World as We Know It (And I Feel Fine) dalának már a címe árulkodó, a Soundgarden Black Hole Sun című dalához pedig egy igencsak világvége-hangulatú klip is készült. Szinte megszámlálhatatlanok azon sci-fi vagy horrorfilmek is, amelyek szintén a világvégével foglalkoznak. Hollywoodi látványfilmekben szuperhősök mentik meg a Földet, a The Walking Deadben kiüt a zombijárvány, a Pandorum pedig egy másik bolygó kolonizálásáról szól. Az egyik legmegdöbbentőbb talán az Élet az emberek után dokumentumsorozat, amely azt taglalja, milyen lesz a világunk órákkal, napokkal, hetekkel, évekkel és évezredekkel azután, hogy az utolsó ember is eltűnik a Földről. Mi történik az állatokkal, az ipartelepeken tárolt vegyi anyagokkal, mi lesz az épületekkel, a Föld körül keringő műholdakkal stb. A sorozatban a különböző szakterületű szakemberek elmélkedéseit látványban gazdag számítógépes animációk vetítik elénk.
Visszatérve Hawking figyelmeztetésére, a nukleáris háború lehetősége nagyon is valósnak tűnhet. Akik emlékeznek a nyolcvanas évekre, talán arra is vissza tudnak gondolni, hogy a világ akkor nagyon veszélyes hely volt. Nem kis feszültséget okozott a szovjet–amerikai hidegháború, a szovjet vezetőség attól tartott, hogy az amerikaiak nukleáris háborúra készülnek, 1983. szeptember 26-án pedig műholdjuk amerikai nukleáris ballisztikus rakéta indítását jelezte. Ebből az akkor épp szolgálatban levő Sztaniszlav Petrov jött ki hősnek, aki nem vélt felfedezni valós veszélyt, így az emberiség számára, sokak szerint végzetes válasz elmaradt.
A világvége gondolata valahogy tehát mindig a fejünk felett lebeg vagy folyamatosan előjön, de mégis megfoghatatlan, mivel a különböző kultúrák és különböző szakterületű emberek másképp foglalkoznak vele. A világvége-elmélkedésekben talán csak egy a közös: nem fér kétség ahhoz, hogy bekövetkezik, a kérdés csak az, mikor és mi váltja ki.
