A palicsi filmfesztivál szervezői a fesztiválműsor ismertetése idején azt mondták, hogy a filmek sokféle témát dolgoznak fel, de leginkább talán a család vagy épp a szülő-gyermek viszony az, amely meghatároz sok filmalkotást. Ezzel teljesen fején találták a szöget, olyannyira, hogy a zsűri által díjazott filmekben, de még a közönségdíjas alkotásban is erre találunk példát. A fesztivál legjobb, Arany Torony-díjas filmje, a német Toni Erdmann egy apáról szól, aki megpróbálja szorosabbra fűzni kapcsolatát felnőtt lányával. A legjobb rendezőnek járó díjat idén Cristian Mungiu kapta az Érettségi című filmért, amely szintén apa-lánya kapcsolaton keresztül szól a szülői felelősségvállalásról. A kritikusok díját kapó, Fliegauf Bence rendezésében készült Liliom ösvényben anya és fia fedezik fel a titkokkal teli hétköznapokat, a különdíjban részesült szlovák Eva Novában egy anya próbálja visszaszerezni fia szeretetét, míg a Till Attila rendezte közönségdíjas Tiszta szívvel kerekesszékes szereplőjéről, Zolikáról megtudjuk, hogy gyermekkorában elhagyta az apja.
(Fotó: Molnár Edvárd)
A fesztiválon ezeken kívül láthattunk önéletrajzi családtörténeteket is. Fekete Ibolya egy évszázadot mesél el családja történetén keresztül az Anyám és más futóbolondok a családból című filmben, az élete során huszonhétszer költöző mamával a középpontban. Gárdos Péter filmrendező 2010-ben írta meg holokauszt túlélő szülei elképesztő szerelmes történetét a Hajnali láz című regényében, amelyből film készült és idén megtekinthettük a palicsi filmfesztiválon.
Visszatérve Fekete Ibolyára, nem lehetett nem észrevenni, hogy rajta kívül még két női rendező filmjét vetítették az új magyar filmeket bemutató programrészben, egyik Zomborácz Virág Utóélete, a másik pedig Horváth Lili Szerdai gyermek című filmalkotása. Mint ismeretes, a palicsi filmfesztiválon 2000 óta kerül odaítélésre a Lifka Sándor-díj, minden évben két díjazott van, egy hazai és egy határon túli filmlegenda. Az eddigi harmincnégy díj közül viszont csupán négyet kapott nő. Hármat hazai színésznők, Milena Dravić, Eva Ras és Mira Banjac, míg egyet Margarethe von Trotta német rendezőnő. A filmipar szempontjából már csak a nemi változatosság érdekében is reménykeltő, amikor női rendezők mutatkoznak meg új filmjeikkel.
A palicsi filmfesztivál egyik nagy erénye mindenképpen az, hogy teret ad a független filmeknek is. Ennek köszönhetően például évről évre kísérhetjük a Buharov fivérek csak rájuk jellemző alkotásait, de fiatal szerzők kísérleti, animációs vagy új formákkal kommunikáló filmjei is megtekinthetők. Idén úgymond dacból készült vagy újdonságokat magukban hordozó filmeket is láthattunk. Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét minimális költségvetésből, a saját otthonában készítette a rendező a családjával és tizenhárom operatőr tanítványával. Ráadásul a film díjazott lett a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon. Nemes Gyula Zérója azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy nem kapott pozitív ajánlást. Erre az alkotásra mondta Andy Vajna, hogy „nem film”, amit a rendező végül propagandának használt fel.
Egy filmfesztivált azonban nem csupán a filmek, hanem az általános hangulata is meghatározza. A szervezők célja, hogy a fesztiválvendégek, a más városokból érkező újságírók és a közönség is kikapcsolódjon. Nagyon fontos, hogy a filmalkotók kellemesen érezzék magukat és jó benyomással távozzanak a fesztiválról, mert élményeiket hírül viszik a világba. Szerencsére egyre több a visszatérő filmes, egyesek már maguk jelentkeznek, hogy szeretnék bemutatni új filmjüket Palicson. A nyugalmat árasztó természeti környezet velős beszélgetésekre ad alkalmat, amelyekből együttműködések is kialakulnak. Egyes rendezők arról szóltak, hogy gyakran vannak elfoglalva, sőt teljesen belefeledkeznek a filmkészítésbe, a jó hangulatú fesztiválokon pedig sokat jelent számukra, ha végre szakmai vagy baráti beszélgetésekbe elegyedhetnek más filmkészítőkkel. Az is nagyon jó, hogy a palicsi filmfesztivál idején a sajtótájékoztatókra a Vigadó nagyteraszán kerül sor, hiszen a park ilyenkor az újságírók számára valóságos „vadászterületté” alakul át, ahol interjúkat lehet készíteni a filmalkotókkal. Nem mellékes persze az időjárás sem, tudva azt, hogy a legfőbb programrészt szabadtéren vetítik. Az időjárás márpedig ezúttal idén eléggé szélsőséges volt, a fesztivál első két napjában őszre emlékeztetett, azután pedig visszatért a nyári hőség. Erre nem lehet kihatással lenni, de egy megfelelő belső tér igen sokat segítene. A megnyitón szinte elviselhetetlen meleg volt a klimatizáció nélküli Vigadó termében. Kár, hogy ezt is szóba kell hozni, és nem csak a filmekről beszélhetünk.
A fesztivál kapcsán sajnos sok szó esik a költségvetésről is, ami egy rendes világban szintén nem kellene, hogy téma legyen, hanem valami, ami magától értetődik. Ilija Tatić, a fesztivált lebonyolító Szabadegyetem igazgatója, Radoslav Zelenović fesztiváligazgató, Miroslav Mogorović műsorigazgató és Petar Mitrić szelektor szólt arról, hogy idén megfeleződött a költségvetés az elmúlt öt évhez képest. A fesztivál ugyan európai támogatásban részesült, de ezt a filmfesztivál a fejlesztésére kapta. Ha a hazai támogatók úgy veszik, hogy ennek tükrében kevesebb támogatást ítélnek oda, a filmfesztivál nem fejlődhet, jobb esetben is csak stagnálhat, ami kár lenne ezért a sajátságos fesztiválért.
