„Az emberiség csupán a nagy próbatételek leküzdésével emelkedhet a csúcsok felé.”
Isaac Asimov
A negyed évszázada elhunyt híres orosz származású amerikai sci-fi író és biokémikus 1964-ben, New Yorkban a világkiállítás idején elmondta, milyennek képzeli a világot ötven évvel később. Megjósolta a műholdas telekommunikációs összeköttetést, a videotelefonálást, és azt, hogy a telefonjainkon könyveket olvashatunk, fényképeket nézhetünk, a konyhai gépek pedig maguk készítik el az ételeket, főzik a kávét, míg a mozit háromdimenziósan nézzük. Víziói szerint többek között ekkor már fal nagyságú televízióink lesznek, az elektronikus agyakat használó önvezető autók bárhova elvisznek bennünket, és bár robotok létezni fognak, nem lesznek elég fejlettek ahhoz, hogy elterjedjenek.
A neves író természetesen sokkal több dolgot is megjósolt, amelyek közül több, például a hold kolonizálása nem történt meg, de az elektromos készülékek sem működnek rádióizotópos elemekkel, nem élünk a föld alatt és az emberiség legfőbb gondja nem az unalom. Ez utóbbi mellett a legérdekesebb tévedése talán a robotokkal kapcsolatos jóslata, hiszen az intelligens autók, önmagukat vezérlő drónok, a háztartási robotok és a gyógyszergyárakban, mezőgazdaságban vagy iparban alkalmazott robotok is igen népszerűek manapság. A tévedés talán abban rejlik, hogy amíg Asimov a regényeiben mindig humanoid, intelligens gépekként ábrázolta a robotokat, amelyek kiválthatják az embereket, addig Joseph Engelberg, „a robotika atyja” által elterjedt meghatározás szerint a robot egy olyan mechanikai szerkezet, amelyet számítógép vezérel. Előírt mozgásokra, viselkedésre tanítható, munkát végez, vagyis a környezetében levő tárgyak állapotát az előírt módon megváltoztatja, érzékeli a környezetét, a kapott jeleket a megadott program szerint értékeli, adatokat dolgoz fel és az adatfeldolgozás eredményétől függően módosíthatja viselkedését. Tehát egy önműködő porszívó is robot.
Habár a robotika az egyik leggyorsabban fejlődő tudomány, a robotok pedig már a piacon vannak a gyáriparban, a szolgáltatóiparban és a hadiiparban egyaránt, az intelligens önálló döntésre képes antropomorf robotokra még várnunk kell, ugyanis még megfelelő hardverek, sem szoftverek nem állnak rendelkezésünkre. Egy vicces példával élve, ha egy olyan robotot akarnánk, ami legalább egy macska értelmi szintjével bír, ahhoz a bonyolultságuk miatt legalább száz évig kellene írnunk programokat. A legfejlettebb ipari robotok ma az emberekkel együttműködve azonban képesek már olyan bonyolult feladatokat elvégezni, mint egy háztartási készülék javítása. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna, mivel a hagyományos ipari robotok nem érzékelték a környezetüket, így az előre programozott mozdulataik veszélyeztették a munkadarab és a szerelő épségét is. Egy, a Világgazdasági Fórumra készült kutatás szerint a fejlett ipari országokban 2020-ig a robotizált munkafolyamatok nagy vesztesei már nem a fizikai, hanem a szellemi munkakörökben dolgozók lesznek. Ezen belül is az egészségügyi, az energetikai és a pénzügyi szektor adminisztrációs munkát végző „középrétege” zsugorodik, nagyjából 7 millióan veszíthetik el munkájukat. Ugyanakkor a robotizáció 2 millió új munkahelyet is teremt, elsősorban mérnöki, informatikai és természettudományos területeken.
A robotikai szegmens leginkább Ázsiában, azon belül is Japánban a legerősebb, ahol a társadalom idősödése egyre súlyosabb problémákat vet fel, ezért a szakemberek különböző idősgondozó robotokat fejlesztenek, valamint külső vázakat az idősek mozgásának megsegítésére, illetve hangulatának javítására. Olyan robotot is fejlesztenek, ami az okos házzal együtt figyeli a környezetét, figyelmezteti a személyt a gyógyszerek bevételére, ha pedig veszélyhelyzet alakul ki, akkor elhárítja, vagy értesíti a megfelelő személyeket. A külső borítást tekintve emberszerűvé akarják tenni a gépeket, ezzel is feloldva az egyedül élők magányát.
A legmerészebb jövőkutatók elképzelési szerint legkorábban harminc év után következhet be a szingularitás, amikor is az exponenciálisan növekvő gépi intelligencia utoléri és lehagyja az embert. Ezt követően egyesek szerint jobb, de rosszabb is lehet az életünk, belefulladhatunk az unalomba, de lehet, hogy több energiát fordíthatunk majd kreatív munkákra, vagy akár összefonódhat a biológiai és a digitális intelligencia mintegy halhatatlan kiborggá téve az embert, de megtörténhet, hogy a mesterséges intelligencia jelentéktelennek ítélheti és ezért el is pusztíthatja az emberi fajt. Habár úgy érzem, igen messze vagyunk ezektől a lehetőségektől, ettől függetlenül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gépekkel kapcsolatos etikai kérdések megoldását, hiszen hamarosan életről-halálról dönthetnek. Ilyen kérdést kell mostanában megoldaniuk az önvezető autókat gyártóknak, vagyis kinek az életét részesítsék előnyben, ha egy vészhelyzetben nincs jó megoldás.
Nem kell tehát Frankenstein-komplexusban attól félni, hogy a Terminátor ránk töri holnap az ajtót, de mindenképpen számolni kell azzal, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése jelentős próbatételek elé állítja hamarosan az emberiséget.
