A definíció szerint a könyvtáros az a személy, aki a könyvtárban felhalmozott gyűjtemény gondozásával, gyarapításával, rendszerezésével foglalkozik, és a könyvtárat használókat kiszolgálja, segíti. Már az ókorban is ők töltötték be a közvetítő szerepét az olvasók és az információk között, és a mai napig az a könyvtáros elsődleges feladata, hogy a könyveket eljuttassa az olvasóhoz és megszerettesse az olvasást. Ez pedig nem munka, hanem hivatás. Egy-egy könyvtárban pedig olyan könyvtárosra bukkanni, aki nem csak konstatálja, hogy betévedt valaki a polcok közé, hanem kedvesen megkérdezi az olvasót, hogy mit keres, igyekszik a segítségére lenni vagy csak mosolyogva helyesli, hogy milyen könyvet választott – nos, ez igazi áldás. Mert akár meghatározott könyvért – például házi olvasmányokért –, akár csak egy újabb kikapcsolódást nyújtó olvasnivalóért is jelenik meg valaki a könyvtárban, akkor érzi ott jól és megbecsültnek magát, ha a könyvtáros a segítségére van, útbaigazítja, ha szükséges, és kifejezetten jóleső, ha még kellemes olvasást is kíván. Ám ugyanez a helyzet fordítva is: a könyvtáros is akkor érzi jól és megbecsültnek magát, ha az olvasó elfogadja a felkínált segítséget, megköszöni az útbaigazítást és örömmel veszi, ha a könyvtáros kellemes olvasást kíván. Így válhatnak egymás számára az ott dolgozók és a könyvtárba járó idegenek egyszer csak már kedves ismerősökké. Így történhet meg, hogy az olvasó számára a könyvtáros is a könyvtárlátogatás szerves részévé válik, akinek jólesik köszönni és akivel olvasnivaló válogatása közben akár egy pár jó szót is jó váltani.
Főleg, hogy a könyvtáros ma már nemcsak könyvet ad az olvasó kezébe, hanem testközelbe hozhatja neki az írókat, költőket, hiszen író-olvasó találkozókat is szervezhet, képeket, fotókat állít ki, kiállítás szerzője is lehet, nyereményjátékot szervez, vetélkedőre invitál, különböző foglalkozásokat tart a gyerekeknek, digitális formában elmenti a régi, ritka kiadványokat, így segítve például a kutató olvasók munkáját is. Mindemellett „láthatatlanul” is tevékenykedik: végzi az állományrendezést, az új könyvek bevezetését a könyvtári rendszerbe, hogy én, mint olvasó újabb és újabb köteteket tudjak leemelni a polcokról.
Jó könyvtárosnak lenni tehát valóban nemcsak munka, hanem hivatás. A könyvtáros értéket őriz és értéket teremt. Az értékőrző és értékteremtő munkájukra való figyelemfelkeltés céljából az Amerikai Egyesült Államokból indult is egy kezdeményezés: két nagy szervezet, az American Library Association (Amerikai Könyvtárak Szövetsége – ALA), és az International Federation of Library Associations and Institutions (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége – IFLA) kezdeményezésére 2003-tól ünnepelhetjük április 14-én a könyvtári dolgozók világnapját. Amerikában különböző programokat szerveznek ekkor a könyvtárakban, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a könyvtárak és könyvtárosok nyújtotta értékekre, a könyvtárosok értékteremtő, a folyamatosan bővülő tudás és információ átadását, megosztását segítő munkájára. És ha ezen a napon nem is térünk be a könyvtárba, hogy az ott ülő könyvtárost látva eszünkbe jusson mindez, legyen erre kedvünk, lehetőségünk és alkalmunk az év többi napjaiban. Mert könyvtárba járni jó. Jó könyvtároshoz könyvtárba járni pedig különösen jó.
