A szülők már jól tudják, hogy az iskolára való felkészülés összetett feladat, időigényes, gyakran idegtépő, és nem utolsósorban költséges. Az előkészületek valójában már az előző tanév második felében elkezdődnek a tankönyvek rendelésével, beszerzésével. A tankönyvek ára az idén nem igazán változott, így meg lehetett saccolni, hogy összességében mennyibe is kerülnek. Legmélyebben ezúttal is a hetedikes tanulók szüleinek kellett a zsebükbe nyúlniuk, mert az ő tankönyvcsomagjuk tartalmazza a legtöbb könyvet. Sokan használt könyveket vesznek át, ezekről nem árt előre informálódni, mert ha év elején derül ki, hogy mégsem jók, a könyvesboltban való megrendelés esetén legalább egy hetet várni kell az újra. Különösen a munkafüzetekre érdemes odafigyelni, mivel egyes tanárok nem tolerálják a már kitöltötteket, még ha ki is lettek radírozva. A középiskolások helyzete a leglesújtóbb e téren. A beszerezhető tankönyvek listája erősen hézagos, a diákoknak számolniuk kell azzal, hogy gyakran csupán a jegyzeteikre támaszkodhatnak, ezért időről időre a fénymásolókat veszik igénybe. Utóbbi költségeivel a szülőknek is számolniuk kell, némely esetekben pedig nem árthat jó irattartókat készenlétben tartani.
A következő nagy tétel a tanszerek beszerzése. Ezekre gyakran a tanév elején kerül sor, mert ekkor derül ki, mire van feltétlenül szükség. Az üzletekben ilyenkor bőséges kínálattal találják szembe magukat a szülők, és már nemcsak a külön tanszereket árusító üzletekben, hanem akár a bevásárlóközpontokban is válogathatnak. Amit mérlegelni kell, az a költségek és a minőség egyensúlyba hozása. Ezt persze sokkal könnyebb leírni, mint megtenni.
Az iskolatáska mindig nagy dilemma. A szülő azt szeretné, hogy legyen olcsó, minőségi, szép, és persze feleljen meg minden egészségügyi követelménynek, azaz ne ferdüljön tőle a gyerek gerince még terhelés esetén sem. A tanulók egy része szerint mindenképpen legyen divatos, amit mintegy kiegészítőként hordhat, mások viszont úgy vannak vele, hogy csak legyen mibe beledobálni a könyveket. Akárhogyan is, ha előző évben azt tapasztalja a szülő, hogy gyerekének az iskolából hazaérve első dolga a táskát azonnal a sarokba vágni, jövőre nem biztos, hogy jó ötlet a legdrágábbat választani.
A füzetek kiválasztása sem egyszerű feladat. A vastagabbak, kiváltképp a kemény fedelűek és margósak drágábbak, de nem biztos, hogy tartósabbak, mint az olcsók. A füzetekkel az a fő gond, hogy viszonylag gyorsan szétmennek. Gyorsabban, minthogy a tanuló teleírná. Ha olyan tanárról van szó, akinél akár a következő évben is használni lehet ugyanazt az irkát, nem árt, ha olyanra esik a választás, amelyiknek nem hullanak ki a lapjai, nem esik ki a belseje. Sajnos ez is gyakran a szerencse kérdése. Azután persze itt van még a tolltartó, a ceruzák, vonalzók, körző, szögmérő, nématérkép, atlasz, szótárak, a rajz-, a zene-, a tornafelszerelés stb. Sok apróság, ami végül költségben és súlyban is nagyot nyom.
Közben a digitális világunk is egyre inkább érezteti hatását a mindennapokban. Az otthoni számítógép, laptop ugyan nem tartozik a kötelező felszerelések közé, de egyre inkább része a tanulók mindennapjainak, akárcsak a közösségi hálón való kapcsolattartás is. Főleg a nagyobbak körében. Minderről éles viták folynak. Az iskolákban egyik tantárgy az informatika. Egyesek szerint nincs is rá szükség, mivel a 21. század tanulói már többet tudnak e témában egyes tanárjaiknál. Mások szerint viszont mindenképpen szükséges, hiszen az informatika nem abban merül ki, hogy a gyerek egy-egy játékban verhetetlen. Tévesen képzeli ettől zseninek magát. Közben persze szép számban akadnak azok is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon számítógépük és internetcsatlakozásuk legyen. A számítógéphasználat nem csupán az informatikára vonatkozik. Tanára válogatja, hogy a hagyományos tanítási módszer mellett ki mennyire engedi be a számítógépes világot a tanulók iskolai életébe. A tanulók év közben több ízben is kaphatnak olyan feladatokat, amelyekhez szinte elengedhetetlen a számítógép használata, a későbbiekben azonban prezentációkat is kell készíteniük. A szülők tapasztalhatják azt is, hogy a változó órarendről, óracserékről és egyéb újdonságokról leginkább a közösségi hálón keresztül értesülnek a tanulók. Megfontolandó tehát, hogy az otthoni számítógép a tanszerek részévé válik-e.
