Manapság az ember nemcsak attól fél, hogy valami szerencsétlenség folytán elveszti munkahelyét, hanem, hogy lebetegszik. Nem súlyosan, hanem mondjuk influenzás lesz, vagy éppen csak náthás. Mivel egyre kevesebb pénz jut az egészségügybe, ezért egyre több orvos és nővér keres munkát Nyugaton. Ahogy fogynak az orvosok, s ahogy szegényednek az intézmények, úgy növekednek a várólisták, egyre hosszabb időt kell várni egy kivizsgálásra vagy egy műtétre. Ha valaki nem lázas, akkor meg se merje megközelíteni az egészségházat. Olykor csak egy hetet kell várniuk a rendszeres gyógyszerszedőknek az esedékes receptjükre.
Az egyszerű embernek – gondolok itt a szerény fizetéséből megélőre – nem futja magánorvosra, így egészsége érdekében – az olyan rossz szokásoktól való megváláson kívül, mint a dohányzás, italozás, vagy a zsíros ételek – bármit képes megtenni. Az egészség a legnagyobb üzlet, ezt pedig a nagy gyógyszergyárak mellett a kuruzslók is jól tudják. A hiszékenység nagy úr, főleg, ha beteg és kiszolgáltatott az ember. Elég csupán egy telefonon hízelgő hang, vagy a szomszéd meggyőző ereje, hogy: Hallod, a Kovács is meggyógyult tőle. A kételkedő ilyenkor még megpróbál valami kevés információt szerezni, ismerőstől, aki valamit valamikor hallott valakitől, vagy netalán az interneten, ahol rögtön száz oldalt talál a félinformációktól tudományosnak tűnő alternatív gyógyászati oldalakon.
Ember legyen a talpán, aki ilyenkor kiszűri mi a hiteles, hiszen a kuruzsló is jól tudja, hogy a kételkedés éppoly emberi tulajdonság, mint a hiszékenység, hát megpróbál minél hitelesebbnek tűnni. Ennél nem sokkal jobb a Wikipédiához fordulni, hiszen gyakran kerül bele félinformáció, sőt egyenesen minden valóságot nélkülöző információ. Egy hete sem történt meg, hogy a szerkesztők letörölték azt a szócikket, amely öt évig vezette félre az embereket, miszerint a portugál gyarmatosítók és a mai India területén fekvő Maratha királyság között 1640 és 1641 között háború dúlt. A hitelesség leple alatt, hasonlóképpen csapnak be bennünket a kuruzslók is, hiszen a televízión keresztül adnak lelki tanácsadást, rádióban tartanak előadást olyan gyógymódokról, amelyeket az orvoslás nem szentesített, valamint az interneten publikálnak áltudományos értekezéseket.
A hiszékenység, az információhiány, vagy a félretájékoztatás miatt pedig könnyedén engedünk a csábításnak, és „rosszabb már nem lehet” felkiáltással indulunk meg az ilyen-olyan csodaműszerekkel egész testre vonatkozó kivizsgálásokra, egészségügyi felvilágosításokra invitáló, vendéglőkben zajló előadásokra – mert a csábításhoz hozzátartozik a helyszín –, amelyek előbb-utóbb valami méregdrága táplálékkiegészítő, vagy reuma elleni mágneses eszköz ajánlásába torkollnak. S bár a gyógyító kristályok egyedül talán akkor veszélyesek, ha rájuk lépünk, a mágneses karkötők, ha iránytűvel szeretnénk közlekedni, a zeolit tabletták pedig a kutyának sem ártanak, hisz kitűnő táplálékadalékok (kitűnő csomósodás-gátló, a szörpökben, fogkrémekben és állatoknak szánt takarmányban is van), mégis jól megjárjuk, ha a csoportnyomás alatt nem merünk nemet mondani, mert a kuruzslók is megkérik a maguk honoráriumát. És nem diagnózist, nem gyógyítást adnak cserébe, hanem ráolvasást és a gyógyítás illúzióját. Mi pedig elhisszük, hogy meggyógyultunk egy olyan hétköznapi tárgytól, amelynek tulajdonságait a kuruzslók nemhogy csak eltúlozzák, hanem áltudományos hablattyal csodaszerré minősítik.
A kuruzslás legnagyobb veszélye mégsem a placebo hatásra, vagy az önmagát beteljesítő jóslatra építő kuruzslók, hanem az a hamis remény, amely esetenként elfordítja a beteget a helyes orvoslási útról. Arról nem is beszélve, hogy az emberek görcsös, alternatív módon történő gyógyulási vágyát látva feltűnnek az álorvos kontárok, akik mellett a falusi hentesek plasztikai sebésznek minősülnek.
