Ha a közbiztonság romlásáról szeretnénk beszélni, akkor érdemes visszatekinteni a 90-es évek elejére. Ekkor a hatalmon lévők, különösebb fölhajtás nélkül, eltüntették a nyugdíj-biztosítási alap pénzét, majd ellopták a devizabetéteket. A 2000-es váltást követően a gyárakat, a szövetkezeteket és a mezőgazdasági birtokokat kótyavetyélték el aprópénzért, megrövidítve azokat, akik munkájukat és pénzüket ölték bele ezek kiépítésébe. Nemegyszer olyan abszurd helyzetek is kialakultak, mint például Kishegyesen. Az olasz befektető a szövetkezettel együtt megvásárolta a színháztermet is. A kishegyesi helyi közösség csak hosszadalmas bírósági eljárást követően, a közelmúltban kapta vissza.
Az országot tehát lassan kifosztották, a lakosság nagy részét szegénységbe taszítva. Valahol természetes is, hogy a folyamatosan romló társadalmi helyzetben a szegények gyakrabban folyamodnak lopáshoz, viszont nem csak ők felelősek ezek elharapózásáért. Kialakult egy olyan fiatalabb réteg, amely számára természetes, hogy nincs munka, ezért hol a törvény ezen, hol a másik oldalán próbálnak boldogulni.
A kisebb közösségekben korábban is történtek lopások, de ritkán és hamar kiderült, hogy ki az elkövető. A helyzet azóta alaposan megváltozott, a falvak lakossága folyamatosan fogy, emellett sok helyen más nemzetiségű betelepülők is érkeztek. Az emberek közti hagyományos bizalom erősen megcsappant, a szomszédok már nem vigyáznak egymás vagyonára, mindenki a saját portáját figyeli. Amint említettem, lopások korábban is voltak, de most mindennapossá váltak. Főként az idősek vannak kitéve a rablás veszélyének, hiszen ők könnyű célpontot jelentenek. Míg korábban főként lopások történtek, most már a fegyveres rablások is gyakoriak, a módszerek pedig egyre durvulnak. Korábban csak filmekben láttam olyat, hogy a rablók belopóztak egy idős hölgyhöz, megkötözték, megverték, kést szorítottak a torkához és a pénzét követelték. Néhány hónapja négyezer pár száz lakosú falumban, Kishegyesen, valóban megtörtént ilyen eset. A rendőrség ez alkalommal hatékony volt, és lefülelte a bandát, amely más településeken is hajtott végre hasonló rablótámadásokat, s egyik tagja kishegyesi volt.
A rossz szociális helyzet és a nem megfelelő családi környezet miatt egyre több a kiskorú az elkövetők között. Velük a rendőrök sem tudnak igazán mit kezdeni, mert a lopások értéke legtöbbször nem haladja meg az úgymond „megengedett” értéket, ezért a rendőrség nem tesz ellenük feljelentést, ráadásul börtönbe sem kerülhetnek, mert nem nagykorúak. Ezekre a gyerekekre legtöbb esetben áldozatként kell tekinteni, mivel valamely családtag, vagy idősebb barát irányítja őket a háttérből.
A lopásokkal kapcsolatban érdekes jelenség, hogy az esetek egy részét az áldozatok nem is jelentik, mert úgy gondolják, hogy a rendőrség úgysem tud vagy bír tenni semmit sem. Néhány kivétellel valóban ritkán érkeznek olyan hírek, hogy egy-egy konkrét eset végére jártak. Az idős, magányos emberek gyakran félnek, mert a médiából csak rémes hírek érkeznek, minden kis véres eseményből szalagcím lesz. Úgy érzik, kiszolgáltatottak, mert senki sem védi meg őket. Nem is csoda, hogy virágzik a riasztópiac: a 300 dináros kínai ajtóriasztótól kezdve a lézeres csúcsrendszerekig minden kapható. A félelem jó motiváció a vásárlásra.
A rablások, lopások mellett az egyéb erőszakos bűncselekmények is gyakoribbá váltak, és mondhatni, igencsak eldurvultak. Példaként néhány hír a közelmúltból: a Velika Ivanča-i tömeggyilkos 13 embert ölt meg, szurkolók lövöldöztek Újvidéken, Topolyán három férfi megerőszakolt egy kiskorú lányt, és még lehetne folytatni. Régen az emberek elcsodálkoztak, ha azt olvasták az újságban, hogy valami hasonló történt egy távoli országban. Ma már azon sem lepődünk meg, ha a szomszédunkban történik.
Fontos lenne a korrupció felszámolása és a törvények betartatása, ha javítani szeretnénk a közbiztonsági helyzetet, de mindez semmit sem ér, ha marad a jelenlegi pénztelenség és szegénység. A börtönök már így is teli vannak, s aki egyszer bent jár, az kitanulja a törvény összes kiskapuját, s a bűnözést haladó szinten. Ebben a helyzetben sok mindent nem tudunk tenni, de ha kicsit jobban vigyázunk egymásra, és megválogatjuk, hogy kinek szavazunk bizalmat, akkor talán kicsit jobbra fordul a világ.
