Habár gyermekként még nem értjük az okát, mégis belső feszültséggel tölt el bennünket, amikor nem tudunk kapcsolódni egy-egy, számunka fontos személyhez. A megfelelő érzelmi intelligencia birtokában később pontosan felismerjük, kik azok, akikkel képesek vagyunk mélyebb kapcsolat kialakítására, és kik mutatkoznak érzéketlennek vagy énközpontúnak a velük folytatott interakciókban. Ez a tapasztalat pedig elég fontos ahhoz, hogy önmagunk számára olyan környezetet alakítsunk ki, amelyből tudatosan kizárjuk a destruktív, mérgező embereket. A magas érzelmi intelligenciának azonban további előnyei is vannak. Egyes szakemberek állítják, egyenesen ez a kulcsa a kiegyensúlyozott, sikeres és boldog életnek. De, mi ez a képesség, és egyáltalán elsajátítható? Az IQ-val ellentétben az érzelmi intelligencia (EQ) nem mérhető számokban, és még a szakmán belül is megoszlanak róla a vélemények. Egyes pszichológusok szerint nem beszélhetünk külön érzelmi intelligenciáról, ez „csupán” jellemvonások gyűjteménye, az absztrakt gondolkodás képességének érzelmekre való vonatkoztatása. Az 1990-es évek közepén Daniel Goleman amerikai pszichológus viszont több olyan kategóriát határozott meg, amely mentén értékelhető egy személy EQ-szintje, ezt pedig a mai napig alkalmazzák, sőt az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb pszichológiai témája lett.
Amikor az érzelmek kerülnek szóba, rögtön érzékenységre, érzelgősségre, impulzivitásra, esetleg sebezhetőségre gondolunk. A magas érzelmi intelligencia viszont pont azt akadályozza meg, hogy mások céltáblájává vagy érzelmi szemetesládájává váljunk. E képességnek ugyan része az empátia, mégsem ez az egyetlen összetevője. Az alapokat a megfelelő önismeret jelenti, amelynek tudatában képesek leszünk saját érzelmeink felismerésére és szabályozására. Ez pedig azt is elősegíti, hogy kiválóan boldoguljunk szociális téren és a kapcsolatteremtésben. Lényeges szempont, hogy mennyire visszük át érzelmeinket, indulatainkat egyik szituációból a másikba. Például azokon vezetjük-e le a dühöt, akiknek nincs is közük a szituációhoz, vagy képesek vagyunk azzal kommunikálni a problémát, aki a negatív érzelmet váltotta ki bennünk? Ugyanígy, aki kellő önismerettel rendelkezik, tudja azt is, hogy egy másik személy haragja, provokációja, sértése nem feltétlenül róla szól, hanem arról, aki kommunikálja. A sértődékenység a nem eléggé fejlett érzelmi intelligencia jele, amivel másokra próbálunk nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy tegyenek valamit a kegyeink visszaszerzéséért. A sértődés azonban nem túl hatékony stratégia, így aki tudatos érzelmi szinteken mozog, az képes arra, hogy nyílt kommunikációval és problémamegoldó hozzáállással oldjon fel egy konfliktusos helyzetet.
Úgy tűnhet ahhoz, hogy valaki ilyen készségekkel és képességekkel rendelkezzen, annak rendkívül szerencsés csillagkép alatt kell születnie, de talán mindannyian találkoztunk már olyan személlyel, akinek pozitív, egyben határozott kisugárzása mágnesként vonzott bennünket. Ezek az emberek empatikusak, mégsem ragadják el őket az érzelmek, valamint nagyon gyorsan képesek feltérképezni azt, milyen szinteken mozog az illető, akivel éppen interakcióba lépnek. A génjeikben van, vagy talán hozzájuk hasonló, kiegyensúlyozott szülők nevelték őket, esetleg éveket fektettek önismeretbe? Mindhárom szükséges hozzá, az azonban biztos, hogy még egy mentálisan teljesen egészséges gyermek esetében is jócskán alááshatja a saját emóciókhoz való hozzáférést és szabályozást egy érzelmileg szegény családi közeg. A szülő csak akkora mennyiségű és olyan minőségű érzelmet tud átadni gyermekének, amennyire ő maga is képes, ezért fordul elő sok esetben, hogy egy ember életét folyamatosan a családi játszmák és kritikák hordalékai határozzák meg. Még abban az esetben is, ha az illető képes a változatos érzelmek megélésére, a rossz mintázatoknak köszönhetően mégsem sikeres azoknak szabályozásában, elragadják az indulatok vagy túlzottan érzékeny, esetleg nehézségei adódnak a társas viszonyokkal és a kommunikációval. A szakemberek állítják, hogy ezek a rossz minták leküzdhetők, az érzelmi intelligencia pedig fejleszthető. Valójában minden normális segítő terápia és foglalkozás arra hivatott, hogy különböző módokon és eszközökkel a mentális intelligenciát növelje. Minél tudatosabban bánunk az érzelmeinkkel, annál tudatosabb a reakciónk egy-egy problémára, élethelyzetre. Ezzel pedig rengeteg konfliktustól menthetjük meg magunkat és a másokkal való kapcsolataink is harmonikusabbá válnak. Mindez pedig motivációt és örömöt eredményez, amely igencsak hiánycikk mai életünkben.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
