A hálaadás és a megemlékezés pillanatai határozzák meg november első két napját. A keresztény világban ugyanis november elseje a mindenszentek ünnepe, november másodika pedig a halottak napja. Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. Ezen a napon mindazokat a megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva megérkeztek a mennyországba. Halottak napja pedig az a keresztény ünnep, amikor az egyház megemlékezik az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekről. Napjainkra felekezettől és világnézettől függetlenül az elhunytakról való megemlékezés napjává vált.
A keresztény világban általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát és mécsest gyújtanak, valamint imát mondanak a halottak lelki üdvéért. Ilyenkor a család tagjai, még a távolabb élők is lehetőleg hazatérnek, hogy elhunyt szeretteikre emlékezzenek, felidézve emléküket, emberi erényeiket és életük felemelő pillanatait. November elején, ezen a két napon megtelnek az elhunytakra emlékező hozzátartozókkal a temetők. A síremlékeket krizantémokkal borítják be, ami mifelénk az emlékezés és a kegyelet virága. Továbbá megszámlálhatatlan fénylő mécsest és gyertyát gyújtanak, ami világít élőnek és holtnak, hirdetve Isten örök világosságát.
A halottak napját 998 óta ünneplik. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap emlékezzenek meg az összes megholtról is. A clunyi bencések hatására az elkövetkező századokban a holtakról való megemlékezés szokása széles körben elterjedt a keresztény világban. A megemlékezés a halottakról, az elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium, vagyis a tisztítóhely katolikus hittételén alapul. Azoknak a halottaknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn van még a lelkükön, Isten színe előtt kell megtisztulniuk. A hozzátartozóknak lelkileg nagy vigasztalást jelenthet, hogy imával, gyertyagyújtással, vezekléssel és mise szolgáltatásával tehetnek a meghalt szeretteikért.
A halottak napja azért is fontos ünnep, mert a lelki közbenjáráson, a megemlékezésen és az ősök iránti tiszteletadáson keresztül vigasztalást hozhat az élőknek, és a halottak üdvét is szolgálja. Egyúttal elválaszthatatlanul kötődik mindenszentek napjához, az üdvözült lelkek ünnepéhez, akiknek magas erkölcsiségére és példamutatására nemcsak emlékezni érdemes, hanem az élők számára erőt és útmutatást is adhat az üdvözülés keresésében, illetve a mindennapok küzdelmeiben és próbatételeiben.
Mindenszentek ünnepét és halottak napját mindannyian megünnepeljük, mert mindenkinek van elhunyt szerette, de mindenki másként éli meg. Van, akinek a látványos külsőségek a fontosak, a sok, gyönyörű virággal díszített síremlék és a nagyszámú mécses teszi teljessé az ünnepet. Van, akinek a bensőséges és meghitt hangulat, egy ima elmondása és egy gyertya meggyújtás hozza el megnyugvást a sírok végénél. Számomra ezek a napok az elhunyt szeretteimre való emlékezés és hálaadás időszakát jelentik. Rájuk emlékezek, otthon és a temetőben, csöndesen és befelé fordulva, valamint hálát adok, mert nekik köszönhetem, hogy vagyok. Közben virágot viszek a sírjukra, ahol mécsest gyújtok és imát mondok.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
