Két évvel ezelőtt a szezonvégi kiárusítások idején az egyik kevésbé látogatott távol-keleti termékeket kínáló üzletben egy-egy olyan kabátra leltem, ami katonásra hajló olajzöld színével, hosszú derekával, vastagságával, pihe-puha bélésével elnyerte kritikus kiskamasz fiaim tetszését. Jól hasznát vesszük még az idei zimankóban is, mert hosszútávon gondolkodva választottam ki a méreteket, és még nem nőtték ki. Nem mellékesen szerencsénk van a minőséggel is, mert ugyan nem márkásak, de jól bírják a mosást, a vastag bélések nem zsugorodtak össze. Ez örömteli könnyítést hozott a családi költségvetésnek, hiszen idén két-három ezressel drágábban kínálják a hasonló minőségűeket és szabásúakat. Már most látom, hogy még ha szerencsém is lesz tavasszal valamelyik szezonvégi akcióval, akkor is mélyebben kell majd a pénztárcámba nyúlni a következő télre gondolva, mint a múltkor.
A gyerekek téli bakancsaival már kevésbé jártam jól, pedig minden okom megvolt az optimizmusra. Abban a cipőüzletben találtam rájuk, ahol egyébként is gyakran megfordulok a kedvező árak, gyakori akciók miatt. Elfogadható minőségű, nem mellékesen szép középkategóriás lábbeliket árulnak felnőttek és gyermekek részére is. Tehát vastag, béléses és vízállóként hirdetett, sportos jellegű, strapabíró hatást keltő téli cipőket találtam a fiúknak, egészen elfogadható áron. Mivel fizetés utáni nap volt, ezért nem sokat gondolkodtam a vételen. Aztán a gyerekek az első esős-latyakos időben átázott zoknikkal értek haza az iskolából, mert a varrás átengedett. És még az azután vásárolt, minőségesnek hitt lábbelikkel is pórul jártunk, kéthónapnyi használat után egyszerűen elkopott a talpuk jelentős része, és kilyukadtak.
Szinte feléled bennem a vadászösztön, amikor célirányosan rá kell startolni a legkedvezőbb vételre. A ránk zúdított áremelkedési hullám előtt is igyekeztem odafigyelni a pirosbetűs akciókra, és a szerencsésebb vásárlási lehetőségekre. Ezért is az első lépés, hogy rákeresek a termékre az interneten, vagy bebarangolom a legközelebbi szaküzleteket. Biztosan sokan élték már át azt a mámoros eufóriát, amikor sikerül a legkedvezőbben beszerezni azt a valamit. Amikor csak ott, csak most, pont a jó méretben, és még jó áron is rátalálunk a családtagnak szánt valamire. Vagy a saját részre vágyott ruhára, cipőre, csizmára.
Diákéveim első önálló bevételi forrása a külmunkatársként kapott kevéske tiszteletdíj volt, később a szerény ösztöndíj, ami ugyan aprócska összegnek számított egy-egy fizetéshez képest, mégis tudtam belőle tervezni. Így feltérképeztem azokat a portékáikat kedvező áron kínáló üzleteket, amik illeszkedtek a költségvetésemhez. Ez a szokásom még kezdő családanyaként is megmaradt, kitapasztaltam, hol lehet a legszerencsésebb áron a legjobb minőségben beszerezni a konyhára az alapanyagot, a ruháinkat, a lábbeliket, vagy a házfelújításhoz szükséges dolgokat, az autóalkatrészeket. Szegedtől Szabadkáig, Topolyán át Újvidékig otthonosan mozogtam bizonyos kereskedések és bevásárlóközpontok polcai között, figyelemmel kísértem a piaci árusok kínálatát, és persze az akciókat. Majd felvetődött, hogy egyes termékek miatt megéri-e boltról boltra, városról városra hosszú órákat szaladgálni, és csendesen beszivárgott az életünkbe a gyorsabb és gyakran hatékonyabb telefonos-internetes vásárlás. Rájöttem, bizonyos népszerű és hangzatos nevű bevásárlóközpontok nem is annyira kedvezőek. Vagy, hogy a reklámokkal ránk tukmált márkák sok esetben köszönő viszonyban sincsenek a várt minőséggel.
Azért a kisördögnek itt-ott ma is sikerül mosolyt csalni az arcára. Mondjuk, amikor feltűnően olcsóbb árat dug az orrom elé, és kiderül, hogy miért ennyi az annyi. Olyan is előfordult már, hogy a csomagküldő szemtelenül és önkényesen szabta meg a kiszállítás díját. Hetykén odavetve, hogy ha nem kérem, akkor máris viszi vissza. És egyből nem is lett kedvezőbb az a vételár. Vagy mosás közben kifakult, összement, egyszeri használat után kilyukadt, eltört, felhasadt, íztelen, romlott, penészes volt.
Az édesanyák logisztikai-szervezői-ügyvezetői felelőssége vitathatatlan a család anyagi lehetőségeinek az észszerű, hatékony, de mindenekelőtt célszerű felhasználásában, és a maximális kiaknázásában. És habár egy-egy balul sikerült vétel után sokszor emlegetem én is, azaz hogy „dörgölöm” családtagjaim orra alá, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, jómagam is belesétálok olykor-olykor az „olcsójánosok” csapdájába. Máskor meg szerencsém van, és boldog elégedettséggel tölt el az akciós vásárlás.
Nyitókép: Ótos András felvétele
