Az Emmy-díjkiosztót az utóbbi években egyre gyakrabban nevezik a televíziós produkciók Oscar-gálájaként, ugyanis az egykoron bűnös örömnek tartott, kezdetben alacsony költségvetésű tömegkulturális termékként gyártott, többnyire ismeretlen színészeket felvonultató televíziós sorozatok mellett egyre több igényes alkotás is születik, és manapság már a befutott hollywoodi színészek számára sem ciki televíziós szériákban főszerepet elvállalni.
Kevesen tudják, hogy a sorozatrajongás nem a jelenlegi, illetve az előző évszázadban kezdődött. A 19. század közepétől egyre több népszerű folyóirat jelentkezett folytatásokban közölt történetekkel, amelyeket általában a legizgalmasabb résznél hagytak abba, hogy az olvasók a következő számot is megvásárolják. A médium ugyan más volt, viszont ugyanazt a hatást érte el, mint a jelenlegi televíziós-, illetve streaming-szolgáltatós sorozatok. 1930. október 20-án az Egyesült Államokban elkezdték sugározni az első rádiós szappanoperát. Két évtizedre rá a televízióban is megjelent a sorozatok első nagy családja, a hetente, illetve naponta új résszel jelentkező drámasorozatok, vagyis a televíziós szappanoperák, teleregények. Az idősebb olvasók közül biztosan sokan emlékeznek az egykori Nagy-Jugoszláviában is sugárzott Dinasztiára, a Magyarországon egykoron óriási népszerűségnek örvendő Dallasra, illetve a Rabszolgasorsra. Ezeket egytől egyig a szenvedélyre épülő konfliktushalmaz jellemezte, melyekben a több szálon vezetett történetben mindig akadt elvarratlan szál és ez automatikusan a következő epizód megtekintésére ösztönözte a nézőt. Baráti társaságok szombat esti beszélgetésének kimaradhatatlan eleme voltak a Carrington vagy az Ewing családban zajló, olykor abszurditást sem mellőző történések, vagy pedig Isaura, a rabszolgalány sziruposan fájdalmas története.
A sorozatok jelenleg is zajló fénykorának a kezdete a múlt század kilencvenes éveire tehető. Az Egyesült Államokban 1990. április 8-án kezdték el sugározni Mark Frost és David Lynch Twin Peaks című sorozatát, amely cselekményének, képvilágának és hangulatának köszönhetően kultikussá és meghatározóvá vált, amelyből a mai napig felidéznek az ezt követően gyártott szériák. Az alapkoncepció közismert: a Twin Peaks nevű fiktív kis településen megtalálják Laura Palmer holttestét, és innentől kezdve Dale Cooper FBI ügynök (Kyle MacLachlan zseniális alakítása) vezet bennünket körbe kézen fogva egy olyan közegben, ahol mindenkinek van valami igazán furcsa története, és ahol semmi nem az, aminek látszik. A Twin Peaks egyben egyfajta mérföldkő is a sorozatok történetében. Lynch volt az első nagyjátékfilmes rendező, aki belekezdett egy sorozat ötletelésébe és leforgatásába. Manapság ugyanis már szinte szokványos, hogy egy befutott hollywoodi, illetve európai rendező neve fémjelez egy sorozatot, vagy éppen egy sorozatepizódot Quentin Tarantinótól, Ridley Scottól kezdve Tom Tykweren keresztül Taika Waititiig.
A korabeli sorozatok alacsony költségvetésű gyártási technológiájával szemben a jelenlegi, komoly szériák ma ugyanazzal a technológiával és alkotói igényességgel készülnek, amivel az A kategóriás filmek. És ez elsősorban az internetes tartalomsugárzók által készített sorozatokra is vonatkozik. Ugyanakkor a Netflixhez, a Disney Plushoz, a Skyshowtime-hez és az HBO Maxhoz hasonló streaming-platformok a nézői szokásokat is megváltoztatták. Manapság már nem egy sorozatévadot nem hetente, hanem egyszerre töltenek fel a platformra, így népszerűvé vált az úgynevezett sorozatdarálás, aminek persze megvan a maga pozitív, illetve negatív oldala is. Jómagam is a koronavírus-járvány alatti karanténidőszak miatt nem egyszer kaptam magamat azon, hogy késő éjszakáig a képernyőre tapadva néztem végig egy-egy körömrágóan izgalmas sorozatévadot.
Egyébként a pszichológusok szerint a túlzott sorozatdarálás a menekülés egyszerű és kényelmes formája lehet a valóság és a mindennapi stressz elől, ami könnyen mindennapi munkánk kárára mehet. A Netflix egyébként az elmúlt év végén tette közzé először féléves nézettségi jelentését, és az összességében több mint 18 ezer címet tartalmazó jelentésből többek között kiderült, hogy az előfizetők 2023 első felében csaknem 100 milliárd órát töltöttek a Netflix előtt. Ez pedig csak egy a kisezer kisebb-nagyobb tartalomsugárzók közül. A lélekbúvárok szerint néhány sorozat ledarálásától még nem leszünk függők, de a hosszú távú kontrollvesztés veszélyes, ijesztő és nem utolsósorban az egészségre is káros lehet. Vagyis ahogyan sok más szenvedély, így a sorozatdarálás kapcsán is a tudatosságon és a mértéktartáson van a hangsúly. Vagyis egy-egy sorozatepizód megnézése után, mindenképpen menjünk ki a szabadba, sétáljunk egyet a városban, keressük fel kedvenc szórakozóhelyünket, beszélgessünk el barátainkkal, mert rájuk előbb számíthatunk, mint a kedvenc sorozathősünkre.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
