A farsangi fánk eredetéről több történetet is olvastam, természetesen ezt az édességet is minden nemzet a magáénak szeretné tudni. Sokan talán azt gondolják, hogy a fánk hungarikum, azonban mindenhol kedvelik és készítik ezt a zsírban sült tésztaételt. Azt hiszem, az igazi klasszikus ízesítés a baracklekvár és a porcukor, legalábbis térségünkben biztosan. Persze sok helyen fogyasztják már mogyorókrémmel, sőt töltött fánk is kapható szinte mindenféle ízben és színben.
Nálunk odahaza a fánk nem csak a farsangi időszakban közkedvelt eledel. Bár igyekszünk kerülni a tésztából készült ételeket, a zsírban sütöttekről nem is beszélve, a kettőt együtt pedig pláne, a mai napig gyakran kérjük édesanyánktól, hogy hazalátogatásunkkor készítsen nekünk ebből a finomságból.
Anyukánk persze eleget tesz ezen kérésünknek éppúgy, mint gyerekkorunkban, csak ma már unoka is helyet foglal az asztalnál. Ami nem változik, az a fánk íze, ma is épp olyan jóízűt eszik belőle a család apraja-nagyja, mint egykor. Az unokaöcsém múltkor az óvodából hazaérve az ölembe ült és azt súgta: „Tudod, nena, az oviban ma ettünk fánkot, nem volt rossz, de a mamáé sokkal finomabb.” Igazán jót mosolyogtam, hiszen én is így éreztem mindig.
Valójában a fánk elkészítése nem bonyolult, egyszerű hozzávalók szükségesek hozzá és mindössze néhány perc alatt meg is sül. Sokan mégis ódzkodnak az elkészítésétől, hiszen, mint mindennek, ennek is megvan a maga fortélya. A tésztának megfelelő lágyságúnak kell lennie, a zsír pedig nem lehet túl forró, ezért érdemes megfigyelni nagyszüleink és az idősebb korosztály trükkjeit, mivel nekik mindig hibátlanul sikerülnek ezek a finomságok.
Nyaranta sokszor látom a tengerparton, hogy apró kis fánkokat árulnak csokiöntettel nyakon öntve. Egyszer sem vásároltam még, mert valahogy a negyvenfokos hőségben nehezen tudom elképzelni, hogy ilyesmit fogyasszak. Viszont a nyaralók előszeretettel vásárolják, a gyerkőcök nyakig csokisak, míg a szülők is bele-bele kóstolnak, hogy mit is eszik a gyerek. Ez a jelenség természetesen megfigyelhető a nagyobb karácsonyi vásárokban is a világ bármely pontján. Kétségkívül a fánk meghódította a világot. Legyen szó bármilyen ízről, formáról vagy színről, a gyermekek és felnőttek kedvencévé nőtte ki magát. Bár biztosan mindenhol másképp készítik, egyvalami mégis közös bennük, az aranybarna külső minden esetben a legpuhább tésztát takarja, amely szinte szétolvad a szánkban. Ezért zsírban sütés, diéta vagy glutén ide vagy oda, a fánk ellenállhatatlan finomság mindenki számára.
Mint a legtöbb finomsággal, valójában a fánkkal is a mértékletesség lehet a titok. Mindennap persze nem ajánlott fogyasztani, ahogy olyan sok minden mást sem, azonban évente néhány alkalommal nyugodtan elcsábulhatunk. Ebben a farsangi időszakban pedig különösen jó látni, amikor egy-egy beöltözős felvonulás alkalmával a gyerekek fülig érő mosollyal és baracklekváros bajusszal majszolják a fánkot. A nénik örülnek, hogy elkészíthették, a gyermekek számára pedig életre szóló élményeket és felnőtt korban is szívesen felidézendő ízeket tartalmaznak ezek az aprócska, ám mégis feledhetetlen finomságok.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
