Emlékszem, gyerekként sokszor elképzeltem, hogy ha felnövök, lesz egy takaros kis házam, melynek a tornácáról nézhetem, ahogyan a kert az évszaknak megfelelően változik. Nyáron hatalmas a sürgés-forgás, a veteményesben fürtökben lógnak az érett piros paradicsomok, a gyümölcsfák ágait lédús terméseik húzzák a föld felé. A darazsak a mézédes szőlőszemeken süttetik magukat. Minden élénk zöld és késő estig van tennivaló.
Ősszel minden barna és narancssárga, a természet ilyenkor kezd felkészülni az előtte álló pihenésre. A gyümölcsfák lehullatják leveleiket, miközben odabent a kamra polcain sorakoznak a finomabbnál finomabb befőttek, melyet együtt szedett le a család apraja és nagyja. Később, amikor egy-egy ilyen befőtt az asztalra kerül, az üvegbe zárt szereteten túl a nyár igazi ízeit érezhetjük.
Télen minden szürke és kopár, a szőlőlugas nem pompázik már élénk zöld színben, elcsendesülnek a kertben tevékenykedő rovarok és a természet megpihen.
Ebben az időszakban a fák között sétálva gondosan tervezgetjük, hogy milyen munkálatok várnak majd ránk kora tavasszal. Van valami varázslatos a téli csendben is, ahogy a növények megpihennek, úgy mi magunk is.
Azt már mondanom sem kell, hogy a tavasz első napsugarai a kertkedvelők legjobb barátai, újra előkerülnek a kerti szerszámok és megkezdődik a növények felfrissítése. A gyümölcsfák metszése, új hajtások elültetése és a tervezés folyamata, hogy mi hová fog kerülni az idei évben. Fontos, hogy tisztában legyünk a talajunk minőségével, amikor kiválasztjuk, hogy milyen növényekkel szeretnénk díszíteni a kertet.
Nagyjából február végétől március végéig tart az úgynevezett kertbeindítás, ez persze időjárásfüggő is lehet. Ez az az időszak, amikor a téli álomból ébredező kertünk és növényeink igénylik a különböző beavatkozásokat. Többek között a télen megkeményedett és tápanyagban hiányos talajunk meglazítása és komposztálása elengedhetetlen a már meglévő és újonnan érkező növények számára.
Mint ahogyan sok minden más, a kertészkedés sem való mindenkinek, sokan nem is szeretnek vele bíbelődni. Többen úgy vélik, hogy az egyébként is sokasodó napi teendők mellett erre már nincs idejük és energiájuk sem. Sőt vannak olyanok is, akik kicsit sem szeretnek a levegőn vagy a természetben lenni. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen igazán szép kertje valóban annak lehet, aki szívvel-lélekkel és odaadással gondozza növényeit.
A kertben egyébként is repül az idő, persze csak annak, aki élvezi az ott töltött órákat. Sokszor nem is kell megterhelő vagy nehéz feladat, az ember egy hosszú tejeskávé mellett a friss levegőn máris másképp látja a világot. Mivel az idén kicsit sem volt hideg telünk és a tavaszias időjárás is nagyon korán beköszöntött, így a kiskerti munkálatok a legtöbb helyen már javában zajlanak. Természetesen az előző években is volt már erre példa, aminek következtében a késői fagy sok gyümölcsfát megviselt és fosztott meg termésétől. Hiszen a meleg és napsütéses időnek köszönhetően korán elkezdenek rügyezni és virágba borulni, ebben a fázisban pedig óriási veszélyt jelent számukra a fagypont alatti hőmérséklet.
Minden évszaknak megvan a maga szépsége a kiskertekben is, a tavaszi madárcsicsergés jelzi, hogy lassan de biztosan újjáéled a természet. Megjelennek az első rügyek és minden a maga idejében virágba borul, a fű lassan zöldebb lesz és mindennek élénkebbé válik a színe. Elültetjük a virágokat, melyekben, a későbbiekben gyönyörködhetünk. Azt hiszem, így éledünk újjá mi magunk is, a kiskertjeinkkel együtt.
Nincs is annál felemelőbb érzés, amikor a szomszédból gyermekkacaj szűrődik át délutánonként, miközben az édesapa gyümölcsfákat metsz, az édesanya pedig fél szemmel ugyan mindig a gyerekeket figyeli, azonban a virágaira is jut ideje. Eközben én az utolsó korty kávémat fogyasztom és mosolyogva nyúlok a mellettem heverő ásóért, hogy egy újabb fügefával gazdagítsam a kertet. Ennél minden bizonnyal már csak az lehet szívet melengetőbb, amikor az ember mindezt a csodát a saját kertjében éli át. Gyermekkacaj és futkározás közben a kert két különböző pontjáról lágyan egymásra mosolyogva azt érezzük, jobb helyen nem is lehetnénk.
Nyitókép: Pixabay
