2024. július 30., kedd

Épszerűségi mutató

Hónapok óta támadták republikánus párti politikai ellenfelei a 81 éves Joe Bident, hogy minél jobban lejárassák a novemberben esedékes elnökválasztás előtt, és ismét hatalomra juttassák a 78 éves Donald Trumpot, legfőbb riválisát. Június vége óta azonban sorozatban érkeztek a nyilvános kritikák saját táborából, a Demokrata Pártból is. A megszólalók megpróbálták rávenni, hogy korára és egyéb hiányosságaira, nehézségeire való tekintettel ne induljon ismét az elnöki tisztségért. Bírálóit igyekezett elhessegetni, s azt ismételgette, hogy képes másodszor is megszerezni az elnöki tisztséget, sőt egyedül ő a legalkalmasabb Trump legyőzésére. Erről győzködte a közvéleményt még a Washingtonban megtartott NATO-csúcstalálkozó július 11-i befejezése után tartott sajtótájékoztatóján is.

A kulisszák mögött azonban már összefogtak ellene a Demokrata Párt meghatározó háttéremberei, szürke eminenciásai és a vastag pénztárcájú (kampány)támogatói. Mindannyian úgy ítélték meg, hogy aligha képes másodszor is győzni az elnökválasztáson. Trump ellen pedig esélye sincs. A közvélemény-kutatások is igazolták ezt a feltételezést. 

Különösen az utóbbi hetekben készült felmérések. Bár csak hajszálnyi előnyt mértek Trump javára, de a különbség idővel még nagyobb lehetett volna. Különösen abban az esetben, ha Biden nyilvános szereplésein továbbra is belegabalyodott volna a mondataiba, összekeverte volna a neveket, vagy egyéb hibákat vétett volna, miként az az utóbbi időben többször megtörtént vele.

A házon belüli kritikusok kórusa azután állt össze, hogy Biden – gyakran akadozó, olykor rekedtes, sőt összefüggéstelen beszédével – csúnyán leszerepelt a Trumppal június 27-én folytatott elnökjelölti tévévitában. Abban a verbális párbajban, amelyet ráadásul ő kezdeményezett. A történtek után, illetve hatására egyre több demokrata párti politikus, közéleti személyiség, híresség és befolyásos médium szólította fel visszalépésre, vagyis arra, hogy engedje át valakinek az elnökjelöltség jogát.

Némelyek szerint túl öreg, hiányzik belőle a lendület és a határozottság a választási győzelemhez. Mások durvábban fogalmaztak, amikor azt állították róla, hogy nemcsak a szavakkal és tényekkel küszködik, hanem teljességgel alkalmatlan az elnöki feladatok ellátására, mert fizikai és szellemi képességei is megkérdőjelezhetőek.

A bírálatok és az egyre nagyobb nyomásgyakorlás hatására július 21-én végül bejelentette: nem akar indulni (ismét) az elnöki tisztségért, a lehetőséget inkább átengedi alelnökének, a demokrata párti Kamala Harrisnek. Bár a döntését sokan úgy értékelték, hogy visszalépett a jelöltségtől, valójában az történt, hogy az övéi félreállították.

És gyorsan azt is elérték, hogy a Demokrata Pártban a döntési pozícióban levők elfogadják az 59 éves Harrist leendő elnökjelöltként. Hivatalosan ugyan augusztusban kell jóváhagyni az indulását, de az már alighanem csak formaság lesz.

A párthoz máris ömlik a pénz a kampányra, amibe Harris és csapata nagy erőbedobással kapcsolódott be. Biden visszakozása óta rekordösszeg (200 millió dollár) érkezett a kampánykasszába. A dúsgazdag adományozók közben azt ígérték, hogy ezután is készen állnak mélyen a zsebükbe nyúlni.

Az elnökválasztás egyik fő esélyesének tartott Trump azonnal reagált Biden döntésére, amelyet az elnökre nézve megszégyenítőnek nevezett. Bident pedig az Egyesült Államok legrosszabb és legkártékonyabb vezetőjének bélyegezte. Trump azt ígérte, hogy győzelme esetén helyrehozzák azt, amit Biden elrontott, az általa okozott károkat pedig gyorsan orvosolják majd.

Kamala Harrist sem kíméli. Miközben az amerikai sajtó azt latolgatja, hogy az ország első színes bőrű elnökjelölt asszonyának sikerül-e győzni, Trump folyamatosan támadja.

A kampány nemrég még arról szólt, melyik jelölt az alkalmatlanabb: Biden vagy Trump. Ám Harris színre lépésével minden megváltozott. Ezentúl már érdemi kérdésekre kellene összpontosítani, ha Trump le akarja győzni. Néhány eddigi megnyilvánulásából azonban az derült ki, hogy az exelnök a rá jellemző stílusban gyalázza ellenfelét.

A múlt héten egyik kampányrendezvényén (Észak-Karolinában) Harrist hazugnak, őrültnek, „radikális baloldali holdkórosnak” és az ország legalkalmatlanabb alelnökének nevezte. Azzal vádolta meg ugyanakkor, hogy „tönkretenné az országot, ha megválasztanák”.

Harris számlájára írta azt is, hogy a Biden-kormányzat ideje alatt Közép-Amerikából rengeteg migráns özönlött be az Egyesült Államokba. Felrótta neki továbbá, hogy „az elmúlt három évben eltitkolta Biden egészségi állapotát”, s emiatt „nem lehet hinni” neki, ráadásul alkalmatlan a vezetésre és „nagyon rossz ember” is.

Az üzenet azt sugallja, hogy Harris még rosszabb lenne, mint Biden, ezért inkább ne szavazzanak rá a választók. Inkább álljanak Trump mellé, aki július 18-án, amikor elfogadta a Republikánus Párt hivatalos felkérését, hogy legyen az elnökjelöltjük, azzal kérkedett, hogy győzelme esetén egyesíti és új magasságokba vezeti az országot, amelyet ismét tisztel majd a világ, és senki nem vonja kétségbe erejét, s nem lesz ellenség, amely fenyegetné. Beígérte a háborúk befejezését is, a hazai gazdaság megerősítését, a rendet az utcákon, valamint a békét, stabilitást és még a harmóniát is. Ha valakinek ez sem lett volna elég, kilátásba helyezte az infláció letörését és Kína megzabolázását is.

A felmérésekben egy-két százalékkal vezet Harris előtt, ám ez a statisztikai hibahatáron belüli eltérésnek számít. Még nagy bukás is lehet a vége. Esetleg nagy győzelem. Abban az esetben azzal is eldicsekedhet, hogy 78 évesen az Egyesült Államok történetének legidősebb elnökjelöltjeként aratta le a babérokat.

Ellenfelei nem szeretnék, ha ez megtörténne. De akad több korábbi (közeli) munkatársa is, aki nem szívesen látná újra a Fehér Házban. Alighanem közéjük tartozik Bill Barr volt igazságügyi miniszter, aki szerint Trumpnak még az elnöki hivatal közelébe sem szabad kerülni. Első külügyminisztere sem kímélte. Rex Tillerson azt állította róla, hogy nem érti a világban zajló eseményeket, sem hazája történelmét, ráadásul az sem világos számára, hogy miért kell egyáltalán ilyesmivel foglalkozni. Lesújtó kritikával illette James Mattis is, aki egy ideig védelmi miniszterként szolgálta. Nyilvánosan felrótta neki, hogy ő az első elnök, aki meg sem próbálta egyesíteni az amerikaiakat, inkább a megosztásukra törekedett. A Kremlben nagy ünneplés lesz, ha újraválasztják. Ezt pedig már John Bolton, a volt nemzetbiztonsági tanácsadója mondta róla. 
 

Nyitókép: A Demokrata Párt prominensei felsorakoztak Kamala Harris mögött (Fotó: AP via Beta)