Nagyszabású személycseréket hajtottak végre az ukrán kormányban. Volodimir Zelenszkij államfő szerint az orosz agresszió 2022-es kezdete óta példátlan átalakításra azért került sor, hogy a testület és az állami intézmények még erősebbé, aktívabbá váljanak, s Ukrajna „el tudjon érni minden szükséges eredményt”.
A cél érdekében a múlt héten több minisztert mentettek fel tisztségéből, és két kormányfőhelyettesnek is távoznia kellett. A nagyszabású változtatások mozgatórugója nem csak a Zelenszkij által emlegetett erősítés és eredményességfokozás lehetett. Belső válság, sőt hatalmi harc is motiválhatta mindezt, s alighanem a nyugati szövetségesek, elsősorban pedig az Egyesült Államok sürgetése.
Bár a médiában a legnagyobb figyelem a kormányzati személycserékre irányult, a frissítésnek valószínűleg csekély hatása lesz az ország (kül)politikájára nézve.
Merthogy a mérvadó és kulcsfontosságú döntések az Andrij Jermak vezette elnöki hivatalban születnek, vagyis úgy történik minden, ahogy Zelenszkij és legközelebbi munkatársai határoznak. A múlt heti lemondásoknál, illetve felmentéseknél Jermak szava mérvadó lehetett (Zelenszkijé mellett), hiszen ő felügyeli a legfontosabb ágazatok irányítását, ráadásul riválisok nélkül, akiket már régen eltávolított a hivatalból, s így az elnök környezetéből is.
A látványos rotációval valójában tovább izmosodott az egyetlen valódi hatalmi erőközpont. Részben úgy, hogy a kormányból átigazoltak néhány személyt az elnöki hivatalba, mások helyére, akiknek pedig távozniuk kellett. Egy részük azonban nem maradt állás nélkül, hiszen miniszteri kinevezést kaptak kulcsfontosságú tárcáknál.
Bírálói szerint a csereberékkel nem a kormány erősödött meg, hanem az elnöki hivatal, vagyis – Jermakék révén – Zelenszkij hatalma. Az új tisztségviselők parlamenti kinevezése pedig formaság, színjáték volt. Merthogy a képviselők utasításra cselekedtek. Az ukázok meg – láss csodát! – az elnöki hivatalból érkeztek. Talán épp Jermak telefonjáról, vagy az általa aláírt levelekben, hiszen már jó ideje ő a legfontosabb összekötő kapocs az államfő és az ország politikai elitje között.
A cserék óta sokan kérdezgetik, hogy az egésznek milyen hatása lehet a háborúra és az államcsődben vergődő országra. Alighanem minimális. A kormány összetételének megváltoztatása feltételezhetően nem befolyásolja lényegesen a harcok alakulását.
A tovább erősített elnöki hivatal döntései annál inkább. Ezeket pedig nagy mértékben befolyásolja a Washingtonnal és a többi mérvadó szövetségessel (Nagy-Britanniával, Németországgal és Franciaországgal) folytatott kommunikáció, amelyeket Jermak irányít.
Kérdés azonban, hogy a hatalomcentralizációval sikerül-e hatékonyan orvosolni az őszre és a télre várható gondokat, vagy feltartóztatni az egyre hevesebb orosz támadásokat. Az viszont nem kérdés, hogy az országra nagyon nehéz idők várnak. A nehézségek egyik oka, hogy a fontos infrastrukturális létesítmények jó része megsemmisült az orosz támadásokban. Az erőműveknek emiatt már csak alig húsz százaléka működik (termel áramot) Ukrajnában. Ezért naponta nagyon hosszú áramszünetekkel, s az azokkal járó nehézségekkel kell számolni.
És súlyos állapotokra a kelet-ukrajnai fronton, ahol az orosz hadsereg az utóbbi hetekben néhol látványos sikereket ért el. Főként a Donyeck megyei Pokrovszk környékén, ahol már a kulcsfontosságú város ostromára készül. Fő célja az egész megye elfoglalása.
Ha Pokrovszk elesik, az stratégiai áttöréssel ér fel a fronton, aminek következtében óriási bajba kerül az ország. A város mögött ugyanis nincsenek kiépített, sem megerősített védvonalak. Innentől már csak a Dnyeper (ukránul Dnyipro) képezhet nagyobb fizikai akadályt a támadók előtt. A tét tehát óriási.
A legnagyobb probléma Ukrajna számára mégis az, hogy az orosz hadsereg mindenben fölényben van a kijevi kormányerőkkel szemben, kezdve a harci repülőktől, tüzérségi eszközöktől, tankoktól és drónoktól a katonákig, lőszerig és a gyalogsági harcjárművekig.
Az utóbbi időben az ukránok is értek el (taktikai) sikereket, ráadásul Kurszk megyében. Augusztus 6-án (meglepetésszerűen) több ezer katonájuk nyomult be a szomszédos orosz megyébe, s azóta mintegy 1200 négyzetkilométeren legalább száz települést foglaltak el. Kurszkban a legjobb erőiket és harci eszközeiket vetették be; egyelőre tartják magukat.
Az orosz hatóságok rendkívüli állapotot hirdettek ki az egész területen, ahonnan 120 ezer, más források szerint 135 ezer helybeli menekült el. Moszkva időközben állítólag 60 ezer fegyveresét vonta össze a megyében, hogy kiszorítsák onnan a betolakodókat, akik több célból foglaltak el területeket. Biztonsági övezetet akartak létrehozni, és meg akarták akadályozni, hogy az oroszok új offenzívát indítsanak onnan Ukrajna ellen. Hadifoglyok ejtése szintén prioritásnak számított, miként az is, hogy a hadművelettel rákényszerítsék Moszkvát csapatai egy részének kivonására az ukrajnai hadszíntérről és Kurszkba vezénylésére.
A Kremlt is váratlanul ért támadásra reagálva az orosz hadsereg drónok, manőverező robotrepülőgépek és rakéták százait indította ukrajnai célpontok ellen. Az egész háborúban ritkán látott támadásokban számtalan helyen keletkezett súlyos anyagi kár (különösen az energiaellátó rendszerekben) és sokan meghaltak vagy megsebesültek. Válaszul az ukránok szintén fontos célpontokra, főleg orosz kőolajipari létesítményekre mértek csapásokat (többnyire drónokkal).
Hamarosan kiderülhet, hogy mit ért a látványos ukrán hadművelet. Az oroszok ugyanis megindították az ellentámadást. Elnökük, Vlagyimir Putyin legalábbis erről beszélt a múlt csütörtökön, sőt azt mondta: katonái már elkezdték kiszorítani az ukrán erőket. Szerinte Kijev nem érte el a kurszki betöréssel azt a célját, hogy az orosz hadsereg erőket csoportosítson át az ukrajnai frontszakaszokról. Azt állította, hogy katonái Kurszkba küldésével valójában Kijev gyengítette meg saját állásait, ráadásul épp azokban az ukrajnai térségekben, ahol az orosz erők folyamatosan nyomulnak előre.
Putyin arra is felhívta a figyelmet, hogy az ukrán fegyveres erők mind erőben, mind haditechnikában nagy veszteségeket szenvednek el, ami a harcképességük elvesztéséhez, és fontos frontszakaszok összeomlásához vezethet. Megismételte ugyanakkor, hogy Oroszország soha nem zárkózott el az Ukrajnával folytatandó tárgyalásoktól, de ezekre csak megfelelő feltételek mellett hajlandó. Abban az esetben, ha megtarthatja az általa elfoglalt és (papíron már elcsatolt) területeket. Ilyen alkura azonban Kijev nem hajlandó.
Mindebből az következik, hogy a harcok folytatódnak. Szeptemberben biztosan, és utána is, ám október közepétől, az esős idő beköszöntével, valószínűleg a jelenleginél kisebb intenzitással. Ha a szemben állók a békéről akarnak egyezkedni, a diplomáciai akciót ősszel kell(ene) megindítaniuk. Közvetítők bevonásával és nagyhatalmi kezdeményezéssel, garanciával.
Jelenleg ennek kicsi az esélye. A frontháború ugyanis még jó ideig eltarthat. Évekig talán nem, de az idén még szinte biztosan.
Nyitókép: A harcok folytatódnak (Fotó: AP via Beta)
