Vészesen fogynak a fecskék. Az ezredforduló óta a Tisza teljes hossza mentén költő partifecske párok száma a harmincezerről alig néhány ezer párra zsugorodott. Vajdaságban az elmúlt húsz év alatt a Zenta és Ada között a Tisza-kanyarban (Sárgapart), a meredek folyóparti löszfalban a partifecske telep néhány száz párra apadt. A Tisza alsó folyása mentén, a Titeli-domboknál, a löszhátság folyó felé néző magas falai egykor a partifecskék és gyurgyalagok paradicsoma volt. Napjainkra alig maradt belőlük.
A negatív példából egyre több van. Nem csak a Kárpát-medencében és nem csak a partifecskék száma csökken riasztó mértékben. Európa nagy részén visszaesett a fecskék, különösen az emberi településekhez kötődő épületeken költő molnárfecskék és füsti fecskék száma. Magyar felmérések szerint az ezredforduló óta felgyorsult a fecskefogyás. A molnárfecskék kétharmada, a füsti fecskéknek mintegy a fele, a partifecskéknek pedig egyharmada veszett oda.
MIÉRT FOGYNAK EL A FECSKÉK?
A Kárpát-medencében néhány szigorúan védett, korlátozottan látogatható, szigorúan védett természetvédelmi területet kivéve, nincs egy talpalatnyi föld, amelyet ne alakított volna át valamilyen emberi tevékenység, mezőgazdaság, ipar, közlekedés, a települések terjeszkedése stb. A növény- és állatfajok nagyon lassan, évmilliók alatt alkalmazkodtak az élőhelyi adottságokhoz. Aztán jött az ember és röpke pár száz év alatt felforgatott mindent. A természetben élő fajok jelentős része képtelen rövid idő alatt alkalmazkodni az új helyzethez. Nagy részük menthetetlenül kipusztul, sokukat még meg sem ismerte a tudomány és már el is tűntek a földgolyóról. A fajkihalás vészesen felgyorsult, és már a fecskéket is fenyegeti.
Mivel Európa legnagyobb részén nagymértékű a fecskefogyás, nagy léptékű problémával állunk szemben. Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok nagy érvágást tudnak okozni a környezeti változásokra érzékeny fajok állományában. A fecskéink szemszögéből nézve kisebbfajta katasztrófával ért fel a forró nyári kánikulát szeptember közepén egy csapásra lezáró kíméletlen hidegfront. Több mint húsz fokot visszaesett a hőmérséklet, napokon át hideg esőben dideregtek az éppen vonulásban lévő fecskecsapatok.
Amikor alig tízegynéhány fokos a levegő hőmérséklete, semmilyen rovar nem repül, a fecskék napokon át éheztek. Különösen az idei második költésből származó fiatal fecskék viselték rosszul az esős időt. Rengeteg fecske pusztult el, mielőtt még útra kelhettek volna Afrikába.
Az ember is hozzájárul a negatív folyamathoz. Vidéken gyakorlatilag összeomlott a háztáji állattartás, ráadásul sok helyen nem kedvelik ezeket a madarak: a fészkeiket leverik, vagy tüskés ágakkal, kiaggatott nejlonzacskókkal akadályozzák, hogy az ereszek alá (füsti fecske), a tömbházak teraszának oltalmában (molnárfecske) fészket építhessenek. A fecskefiókák vesztét okozhatja a fészekanyagnak hordott bálazsinór, amibe a fiókák belegabalyodnak és megfulladnak. Ezt a jelenséget még a nagytestű gólyáknál is tapasztaltuk. Az ember által szétdobált kötöző anyagok, nejlonzsinegek sok kis gólya vesztét okozzák, még akkor is, ha csak a lábára csavarodik rá a madzag.
A drámai állománycsökkenés hátterében tehát a klímaváltozás (sár fészeképítő-anyag hiánya a száraz tavaszokon, óriási vonulási veszteségek, különösen tavasszal, de mint tapasztaltuk, ősszel is) áll. Az élőhelyek átalakítása, a fészkelő helyek és a táplálék csökkenése (a háztáji- és legelőállat-tartás összeomlása), a túlzott vegyszerhasználat és a nem megfelelően végzett szúnyogirtás tovább tetézi a bajt. Ha az állományfogyatkozás üteme nem lassul, megtörténhet, hogy néhány évtized múlva mutatóba is alig fogunk fecskét látni.
KEVESEBB FECSKE, TÖBB VESZÉLYES SZÚNYOG
Az éghajlat melegedésével kedvező feltételek alakultak ki a Kárpát-medencében számos új invazív rovarfaj, köztük a trópusi betegségeket terjesztő ázsiai tigrisszúnyog, és a hozzá nagyon hasonlító két másik keleti rokona, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog számára. Szerbiában szeptember közepéig 43 személynél mutatták ki a nyugat-nílusi láz vírusát, amely súlyosabb esetekben az embernél agyhártyagyulladást okoz. Néhány éve ez a probléma még nem létezett.
Molnárfecskék a hideg elől a már üres fészkeikben zsúfolódtak össze (Fotó: Gergely József)
Ha tudjuk, hogy a fecskék fő tápláléka a szúnyog, akkor már érthető, hogy miért a fokozott aggodalom a fecskeállomány csökkenése miatt. Az emberre veszélyes betegségeket terjesztő szúnyogok és a szintén a klímaváltozás hatására érkező újabbnál újabb kártevő rovarfajok elleni biológiai védekezésben óriási szerepe van azoknak az állatoknak, például a fecskéknek és a denevéreknek, melyek naponta ezrével fogyasztják a levegőben repülő szúnyogokat.
Nyitókép: Hideg, esős időben villanyvezetéken gubbasztó fecskék (Fotó: Gergely József)
