A függőség minden esetben negatív kontextusban merül fel, legtöbben azonnal a társadalmilag nem elfogadott, vagy egészségre káros tevékenységekhez kötjük, mint a szerhasználat, az alkoholizmus vagy a dohányzás. Hányan gondoljuk elsőre, hogy például a széles körben elfogadott és támogatott sportolás, illetve testedzés is okozhat függőséget? Az úgynevezett viselkedési addikcióknak viszont hosszú listája van, a kényszeres vásárlás, kényszeres evés, párkapcsolati függőség, munkaszenvedély, játékszenvedély csak néhány ezek közül. A felsoroltak közös nevezője az agy önjutalmazási rendszerének megváltozott működésében keresendő. A szenvedéllyé váló tevékenységek ugyanis az agyban több ingerületátvivő anyag (dopamin, szerotonin, endorfin) termelődését váltják ki, általánosan jó és pozitív közérzetet okozva. Amikor a kiváltó cselekvésből egyre több kell a szervezet számára, hiszen az elégedettséget kiváltó küszöb is mindig nő, akkor már valódi problémáról beszélhetünk. Ugyanarról, mint a kémiai függőségek (alkoholtól, nikotintól, egyéb vegyi anyagoktól való fizikai, lelki függőség) esetében. A tünetek, mint az egyre növekvő szükséglet ugyanannak a hatásnak az eléréséért, a megvonás következményeként fellépő ingerlékenység, nyugtalanság, kétségbeesés, az életminőség negatív irányvétele egyaránt jellemző a szenvedélybetegség minden formájára.
Mindenképp szólnunk kell a legújabb kori szenvedélybetegségünkről, az internetfüggőségről is, mely az eddig felsorolt kóros szenvedélyekkel ellentétben elrettentően nagy számban kiskorú gyermekeinket érinti. A szenvedélybetegség nem ismer korhatárt, s minél korábban válik „fogyasztóvá” valaki, annál könnyebben válhat függővé. Amikor azzal az egyáltalán nem ritka jelenséggel találkozunk, hogy a csecsemő figyelmét is okoseszközzel köti le a szülő, akkor valós veszélyek tanúi vagyunk. A téma sajnos kiemelt figyelmet érdemel, ugyanis Szerbia az internetfüggő fiatalok számának tekintetében listavezető az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 44 országot felölelő felmérése alapján. A 2018 és 2022 között 11‒15 éves fiatalok csoportjában Európa, Közép-Ázsia és Kanada országaiban végzett kutatás kimutatta, hogy a tinédzserek 36 százaléka kommunikál a társaival a közösségi hálókon, vagy online videojátékok formájában. A vizsgált 44 országból Máltán, Angliában, Cipruson, Észtországban és Szerbiában volt a legmagasabb az online játékszenvedély kockázatának kitett fiatalok aránya. Országunkban a Batut Közegészségügyi Intézet nemrég végzett felmérése alapján kiderült, a szerbiai gyerekek naponta több mint hét órát töltenek eszközhasználattal. Az egyik legaggasztóbb adat a belgrádi Mentális Betegségek Intézetéből került ki, miszerint évente több mint 30 gyermek szorul kezelésre videojáték-függőség miatt, a legfiatalabb szenvedélybeteg pedig mindössze négyéves! Ezek a megdöbbentő adatok október elején láttak napvilágot a szerbiai sajtóban, a témában megkérdezett szakértők pedig a korlát és szabályok nélküli eszközhasználat veszélyeit emelték ki elsősorban. „A szülők számára az okoseszközök az első számú megoldás, amikor gyorsan és hatékonyan le kell kötni a gyermek figyelmét, nincsenek tisztában azonban a hosszú távú következményekkel. Hét óra eszközhasználat nem maradhat pszichofizikai következmények nélkül” ‒ állítja a szociológus, aki a testi deformitások (ízületi fájdalmak, izmok sorvadása, látáscsökkenés) mellett olyan súlyos, a társas kapcsolatokat érintő veszélyekre hívja fel a figyelmet, mint az elidegenedés, az offline világban történő kommunikáció nehézségei és a való életben szükséges készségek kialakulásának hiánya.
A szakértők hangsúlyozzák, a szülők felelőssége az eszközhasználat korlátozása, de a megfelelő alternatíva biztosítása is, s elismerik, talán a legnehezebb feladat a helyes egyensúly felállítása.
A kiberbiztonsági szakértő szerint fontos a szülőnek megérteni, hogy az internet egy szélsőségesen bonyolult tartalomhalmaz, amelynek labirintusában a gyermek folyamatosan találkozik számára egyáltalán nem megfelelő tartalmakkal. Segítségünkre lehetnek a különböző applikációk, amelyekkel a szülők korlátozhatják gyermekük számára az interneten eltöltött órák számát és a fogyasztott tartalmakat is. A szakértő hangsúlyozza, a gyermek személyiségfejlődésének azzal ártunk legtöbbet, ha idő előtt engedélyezzük számára a közösségi oldalak használatát. A pszichológus véleménye hasonló, azt állítja, tizenhat éves korig a gyermek lelki világa nem áll készen a közösségi médián keresztül őt ért esetleges negatív hatások feldolgozására. A társas kapcsolatok és a szülő-gyermek közti mély beszélgetések nélkülözhetetlenek. A szakemberek arra is elérkezettnek látják az időt, hogy a gyermekek védelme érdekében bizonyos kormányrendeletek is szabályozzák az eszközhasználatot, különös tekintettel az oktatási intézményekre. Magyarországon ezt szeptember elsejétől meg is tették. De mit érnek a rendeletek akkor, ha az otthonról hozott szokás és értékrend egészen mást diktál?
Nyitókép: Pixabay
