Az előző évszázadokhoz, sőt évtizedekhez viszonyítva úgy tűnhet, korlátok nélküli világban élünk. Vágyaink nagy részét se perc alatt teljesíthetjük, sok mindenre nem kell várni, azonnal megtalálhatjuk a világhálón a megoldást, filmeket, sorozatokat nézhetünk órákig, éjjel-nappal vásárolhatunk, online rendelhetünk pizzát, napi menüt, cipőt, ruhát, akár bútort is, szállást foglalhatunk a nyaraláshoz, banki ügyeket, számlafizetéseket intézhetünk sorban állás nélkül.
A világ erre épül, fogyasszunk sokat, és amit csak lehet, azonnal. A mértékletesség nem divat, sőt maradinak gondoljuk azokat, akik kimaradnak, vagy igyekeznek kimaradni mindebből, nincs okostelefonjuk, nem használják a bankkártyát és a különböző applikációkat, nincs laptopjuk, a számítógépet csak naponta egyszer, vagy még ritkábban kapcsolják be. Pedig, ha jól meggondoljuk, ők azok, akik a saját valódi igényeik szerint élnek, barátkoznak, találkoznak, vásárolnak, hallják a saját gondolataikat, nem engedik, hogy más diktáljon nekik.
A kisváros, ahol élek, teljes lázban ég: ha minden jól megy, az év végéig két-három nemzetközi üzletlánc is áruházat nyit, egymással versengve épülnek a bevásárlóközpontok az utca két oldalán. Végre mi is órákat bóklászhatunk a gazdagon megrakott polcok között a lakóhelyünkön! Milyen jó lesz nekünk… Nagyon kevesen teszik fel a kérdést, hogy valóban szükségünk van a nagyobb kínálatra, és ez a legfontosabb dolog, amire szükségünk lenne? Eddig nem tudtuk kielégíteni ilyen irányú vágyainkat? Nem tudtunk hol zoknit, ruhát venni, vagy zöldséget vásárolni a piacon a levesbe, házi, kovászos kenyeret beszerezni a szomszéd utcában? Nem lenne jobb talán a szekrény mélyére nézni, mennyi fölösleges ruha került az évek múlásával a polcokra, vállfákra? Nem lenne jobb azon gondolkodni, hogy a ház végében kiskertet létesítsünk, és családi programként kertészkedjünk, vagy tyúkokat neveljünk?
A kínálat már minden téren akkora, hogy a kontrollt elveszítettük az életünk felett. Csak kevesen élnek tudatosan. A múlt század háromnegyedéig volt jellemző a tervezés, amit a nagyszüleink mesteri módon tudtak, s ami mára teljesen eltűnt. Puritán, tartalékoló, beosztó, tervező, késleltető – a hetven-nyolcvan évesek tudják igazán, hogy mit is jelentenek ezek a szavak a mindennapi élet és akár az ünnepek szervezésében. A mértékletesség nem azt jelenti, hogy nélkülözünk, hanem, hogy testileg, lelkileg urai vagyunk önmagunknak, az igényességet sem zárja ki, sőt!
A korlátlan dőzsölés, nemcsak az étkezésben, hanem az öltözködésben, a szórakozásban, lakásfelújításban, utazásban is tetten érhető ma már. Azt hisszük szabadon döntünk, közben mindez már csak illúzió a reklámok világában. A világháló beszippant, célzottan teszi elénk a tartalmakat, így válnak végtelen görgetéssé a szabad óráink, kirándulás, beszélgetés, családi programok helyett. Személyesen is tapasztaltuk már, ha a svédasztalos vacsoránál pukkadásig tömjük magunkat, biztosan megterheljük a gyomrunkat, s rosszul alszunk – attól, hogy valami elérhető, nem jelenti, hogy bele kell fulladni.
A kicsit hosszúra sikerült bevezető után elárulom, miért is írtam mindezt le. Tudjuk, a legnagyobb vásárlási időszak minden évben a Fekete Péntekhez köthető. Maga a nap idén november 29-re esik, de valójában Black Friday hetekről beszélhetünk, a legtöbb kereskedő idén is több hetes Black Fridayt tart. Az akciós áru nem feltétlenül olcsó – figyelmeztetnek bennünket a tudatos vásárlói csoportok, a kereskedők ugyanis számos trükköt alkalmaznak a fogyasztókban fellángoló vásárlási láz kihasználására, szinte pszichés nyomást gyakorolva a vásárlókra. Mindig, és nem csak ezekben a napokban, érdemes körültekintően vásárolni, azaz mérlegelni, hogy tényleg szükség van-e az adott termékre.
Idén ugyanarra a napra esik a karácsonyi bevásárlás kezdetét is jelentő Black Friday és a fogyasztói böjtként ismert Ne Vásárolj Semmit Nap. Az utóbbi felhívja a figyelmet a fogyasztói társadalom problémáira. Fontos lenne, hogy gyerekeinknek beszéljünk róla, hogyan tudnak úgy vásárolni, hogy azzal óvják a környezetüket és a saját pénztárcájukat, hogy keressék a helyi, hazai árucikkeket, az idényzöldségeket, gyümölcsöket, az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket.
A Fekete Péntek tömeghisztéria világszerte, és nem meglepő, hogy a káoszból sokaknak elegük van. A világon először 1992-ben tartottak vásárlásmentes napot, amely Ne Vásárolj Semmit Napként került be a magyar köztudatba. Az öncélú költekezés ellen kampányolnak a szervezők, a túlfogyasztást környezeti, pszichológiai és politikai probléma forrásaként jelölik meg. Az emberek egy kis része hajlandó mérlegelni, olyan fogyasztási cikkeket vesznek, amelyek nem külföldről érkeztek, szem előtt tartják, hogy ha hazai árut vásárolnak, a hazai gazdaságot támogatják. A világnap egy módja a figyelemfelhívásnak, a lényeg, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez.
Különösebb dolgot nem is kell tennünk ezen a napon: egyszerűen ne vásároljunk, s főként ne pazaroljunk. Nem arról van szó, hogy ne vehetnénk meg a legfontosabb élelmet a konyhára – az egy napos fogyasztói böjt kifejezetten a boltok tudatos elkerülésére vonatkozik: használjunk az időnket valami másra! Egyébként az év bármely napján kipróbálhatjuk, milyen érzés, ha megálljuk költekezés nélkül, nem megyünk be feleslegesen a boltba, még, ha különleges akciókkal, csillogó-villogó kirakattal is csábít.
Nyitókép: Pixabay
