Azt gondolná az ember, hogy a lakosság csökkenése miatt csökken az ingatlanok iránti kereslet is. És ha a kereslet csökken, az árak is alacsonyabbak. Ez azonban nincs így. Egyes ingatlankereskedők szerint Belgrádban és Újvidéken akkora a lakások iránti kereslet, hogy egy lakásra akár 30 érdeklődő is lehet. Így a négyzetméterárak az idén már az egekbe szöktek.
Belgrádban szinte gombamód nőnek az új tömbépületek, csakúgy mint Újvidéken.
Az ingatlankereskedők adatai szerint Belgrádban a lakások négyzetméterenkénti ára átlagosan 2000 euró, azzal, hogy a külvárosi részeken már 800 eurós négyzetméterenkénti áron is lehet lakást vásárolni, míg az Óvárosban, vagy a Vračar, illetve a Savski Venac elnevezésű, városközponti részeken különösen az új építésű, márványlépcsős és minden luxussal ellátott tömbökben akár 5000 eurót is elkérhetnek négyzetméterenként, csakúgy mint Bécsben vagy Prágában. Amíg a kisebb, az 50 négyzetméteres lakások a legdrágábbak, hiszen az árfekvés és az adózás miatt keresettebbek, a nagyobb, 100–150–200 négyzetméteres, felújított lakásokat jelentősen olcsóbb négyzetméterenkénti áron lehet megvenni, de ebben az esetben sem csökken a négyzetméter ára sokkal 2000 euró alá.
Érdekesség, hogy a magas négyzetméterenkénti árak ellenére kevesen döntenek a lakás eladása mellett, így azok sok esetben üresen állnak, vagy „lakás egy napra” jelszó alatt, napi akár 50 eurós bérleti díjért adják ki azokat a tulajdonosok.
Nem sokkal kedvezőbb a helyzet Újvidéken sem. A városközpontban az árak hasonlítanak a szerb fővároséhoz, a külvárosi részeken azonban 500–600 eurós négyzetméteráron is lehet már lakást venni.
Az ország területén kimagaslóan népszerűek a Zlatiboron található ingatlanok, akármennyire is megdöbbentő, hasonló összeget kell fizetni itt is egy négyzetméterért, mint Belgrádban, vagy Újvidéken.
(Fotó: Ótos András)
Más kisebb városokban is érzékelhető az ingatlanárak növekedése, ám kevésbé intenzív, mint Belgrádban és Újvidéken, ahol a megvásárolt lakások mintegy 80 százalékát készpénzért vásárolják meg az új tulajdonosok, vagyis a lakásvásárlásban gondolkodók csupán 20 százaléka dönt a lakásvásárlási hitel mellett. Átlagosan, akik lakáshitel mellett döntenek, 35 és 40 év közöttiek, és a fizetésük meghaladja a 65 ezer dinárt havonta.
Az európai ingatlanpiac elemezéséből kiderül, hogy a gazdasági válságot követően az ingatlanárak Európában megtorpantak, ám 2009 óta lassan növekednek, és az idén elérhetik a maximumot. Az európai ingatlanpiacot követő szakemberek szerint a párizsi és a londoni lakások továbbra is a legdrágábbak, hiszen amíg a Montmartre-on egy 25 négyzetméteres régi építésű garzonlakás akár a 150 ezer eurós árat is elérheti, addig Párizs kevésbé népszerű városrészein egy ugyanilyen kategóriájú lakás már akár 72 ezer euróért kapható. Az ötszobás, 120 négyzetméteres lakás a Montmartre-on 950 ezer euróba kerül, míg a kevésbé elit negyedekben 370 ezer euróért is kapható ilyen ingatlan. Bár Nagy-Britanniában az ingatlanárakat befolyásolja a Brexit is, aminek köszönhetően csökkennek az ingatlanárak, London belvárosában ez nem érezhető, hiszen a kockázati arány ezen lakások esetében jelentősen alacsonyabb, így a kereslet is sokkal nagyobb.
Az egyik nemrégiben közzétett jelentés szerint, amelyben a lakásárakat a jövedelmekkel és a lakbérekkel összehasonlítva vizsgálták meg, kiderült, hogy az ingatlanárak az európai fővárosokban emelkedő trendet mutatnak. A legdinamikusabb áremelkedés Budapesten, valamint az észt fővárosban, Tallinnban volt tapasztalható. Egyes elemzők szerint ez az ország által felkínált lakásvásárlási támogatásoknak köszönhető kereslet miatt van így.
A Balkánon azonban nemcsak Belgrád, hanem Zágráb, Szkopje és Szarajevó is hasonló ingatlanárakkal küzd. Horvátországban már harmadik éve figyelhető meg az ingatlanárak növekedése. Zágrábban és a tengermelléken a múlt évhez képest több mint 4 százalékkal nőttek az ingatlanárak. Montenegróban is a tengermelléken 5000 euró fölé kúsztak a négyzetméterenkénti árak. Lassan a régió ingatlanpiaca az európai árakhoz igazodik.
A statisztikai adatokat és elemzéseket figyelembe véve számos kérdés felmerül. Külföldön, különösen Londonban, azok igyekeznek ingatlanba fektetni a pénzüket, akiknek pénztartalékuk fontban van, hiszen a font értéke a Brexit kezdete óta folyamatosan csökken. Párizs népszerűsége is vitathatatlan, Berlin az európai gazdaság központjaként kétségtelenül a figyelem középpontja az ingatlanok terén is. De vajon Szerbiában ki engedheti meg magának, hogy egy 100–200 négyzetméteres lakás négyzetméteréért 3000 (vagy netán 5000) eurót fizessen készpénzben? Ugyanakkor kinek van bátorsága ahhoz, hogy 20–25 évre hitellel kösse le magát, amikor, a bankszektor némi stabilizálódása ellenére, a hitelfeltételek továbbra sem kedvezőek? És nem utolsósorban, úgy tűnik, nem elég a hatékony falutámogatási program, hiszen a fiatalok és a kevésbé fiatalok is inkább a nagyvárosok felé orientálódnak (nagyobb a munkalehetőség és jobban fizet), még ha albérletben is kell lakniuk éveken keresztül – a falun eladott ház és föld árából sok esetben a hitel önrészét sem tudják fedezni.
