Bárhol vagyunk, érezzük Isten szeretetét, közelségét, barátságát, mert valójában énünk középpontja. Erővel és vigasztalással árasztja el szívünket. A jelenléte a legfontosabb ténye az életünknek. Semmilyen körülményben ne feledkezzünk meg róla, és akkor nem is lesz okunk a csüggedésre, ha nem a terveink szerint alakul a napunk. A világmindenség Alkotója szeretetből hívott bennünket életre, szeretetet akar adni, a szeretetét akarja velünk megosztani. Hallom-e hangját, észreveszem-e az ajándékait? Vagy pedig az egészségemet, a tehetségemet, a képességeimet, a szeretetemet a saját érdememnek tulajdonítom? Mindent tőle kaptam. Megköszöntem-e, hogy elhalmoz ajándékaival: békességével, hitével, bölcsességével, szeretetével, figyelmességével... Ő maga ajándék. A Fiát küldte ebbe a halandó világba.
Illusztráció – Pixabay.com
Tette azért, hogy megtudjuk, mennyire szeret bennünket, és azt óhajtja, hogy a barátai legyünk. Sokszor olvassuk a Szentírásban, hogy a szeretete olyan mély, olyan örökre egyesítő, mint amilyen szeretettel szereti egymást vőlegény és menyasszony. Ő nem azért szeret, nem azért néz rád gyönyörűséggel, mint a barátaid: mert sikeres vagy a szakmádban, vagy azért becsül, mert éppen kiváló gyártmányú autót vásároltál. Minden tettével azt üzeni: „Drága vagy a szememben, becses vagy és én szeretlek téged” (Iz 43,4). Gyermekének nevez, mert valójában az vagy. Személyesen, közvetlenül szeret. Szeretete igazibb és mélyebb, mint a legjobb baráté. Isten szívében fenntartott hely van számodra. Életed minden napján védelmez és vezet, hiszen maga ígérte: „Én veletek vagyok a világ végéig” (Mt 28,20).
Az Úr élvezi a társaságodat, járj hát a jelenlétében. Jézus feltárja előtted a Szívét, mert azt akarja, hogy kilépve térből és időből, belépj a szeretetébe. Hogyan szeretheted Istent? Jézussal egyesülve a legnagyobb szeretettel tudod a mennyei Atyánkat szeretni, mert Jézus Szívén keresztül szereted. És ami csodálatos a türelmetlen ember számára, hogy szíve csodálatos megosztása az Úr szívével egy pillanat alatt megtörténhet.
Jézussal azonban nem járhatunk a saját utunkon. Nem mondhatjuk: „Jézus, te szeress úgy, ahogy neked tetszik, én a magam módján akarok szeretni.” Ez nem lehetséges. A hitünket és az értelmünket kell összehangolni, hogy a lehető legmélyebb szeretettel szeressünk: Jézus Szívének szeretetével. Az ő szeretete tüzes és hatékony. Arra serkent, hogy te is úgy szeress, ahogy ő szeret. Jézus azért mutatta meg a Szívét a világnak, hogy világosan lássuk és megértsük, sebei, a tövisek és a kereszt nem a múlté, most is Szívén viseli.
Ha Jézus követői, hiteles keresztények akarunk lenni, ismernünk kell Jézus személyét. Minél többet tudunk róla, annál jobban szeretjük őt, aki kimondhatatlanul szeretetre méltó. A nap kezdetén és a nap folyamán bátran kérjük: „Isten Szent Lelke! Jöjj, fogadd, alakítsd és töltsd be lelki világomat. Szeretném, hogy értelmem mindig úr legyen érzékeim felett.”
A Szentlélek segít, hogy másoknak is reményt adjunk. Életünk határozottan kifejezi, az örök élet várományosai vagyunk. Ez egyéni, bensőséges kapcsolatunkat tükrözi a mennyei Atyával. Imádság közben örömet és boldogságot érzünk, ami Isten Szent Lelkének ajándéka. Ő örömünk forrása. Csodálatos, hogy hatékonyan jelen van az életünkben: törődik velünk az egész nap folyamán. Nem csupán akkor, amikor fohásszal, imádsággal hozzá fordulunk. És ahogy közelebb kerülünk hozzá, annál inkább megtaláljuk magunkat. Kezded megérezni: te nem vagy az, akinek a világ gondol téged. Téged ugyanis az a Szeretet teremtett és formált újjá, amely meghalad minden várakozást és elképzelést. Isten végtelen szeretete. Ne arra törekedj, hogy másokhoz hasonlóvá válj. Ne azért imádkozz, hogy azzá alakulj, ami nem te vagy, hanem azért, hogy valóban az lehess, aki vagy.
Ugye, milyen sokszor vágyakozol emberséges viszonyokra. Ilyenkor lelki szemeddel szüleidet, családodat – testvéreidet, házastársadat, gyermekeidet – látod, azokat, akiket kaptál, választottál, és még nem veszítettél el, továbbá barátaidat, kollégáidat, feletteseidet, akivel szeretnél jobb kapcsolatot kialakítani és ápolni, de sokszor önhibádból ez nem sikerül. Ugye, milyen szép, amikor a szentmisében közösen kérjük a Szentlelket: „Újítsd meg a föld színét.” Ő át tudja formálni a végtelennek tűnő tengerpartot is, amikor idény előtt a helybeliek több kamionnyi kaviccsal töltik fel a tenger partját. Nekünk is megadja az elképzelhetetlen szépség és megújulás élményét, ha kitartunk és „ott vagyunk” mint homokszem a tenger partján. A magunk kicsinységében, várva jövetelére, hogy megérintsen, ránk hasson és átformáljon. Imádkozz hát a csodáért, hogy az Úr Lelke megújítson, azzal a mély meggyőződéssel, hogy ez az ő munkája, de a tiéd is.
A Szentlélek tettre késztet, hogy ne csak magunknak éljünk. Szolgálatra hív és arra vezet, hogy figyelmesek legyünk, és törődjünk másokkal. Talán nagy gondok nehezítik az életünket, mély fájdalmak, vesztességek sújtanak. Úgy érezzük, összeroskadunk. A Szentlélek azonban, ha bizalommal újra és újra hozzá fohászkodunk, erőt ad, hogy a keresztjeink tövében együtt álljunk Máriával, az ő példájával és az ő égi oltalmával.
Lélegezzük be a mindenható Isten Szent Lelkét. A Biblia olvasása arra ösztönöz, hogy szítsuk fel magunkban szeretetének a tüzét. Minél többször használunk egy képességet, annál inkább megerősödik bennünk, második természetünkké válik. Felszíthatjuk magunkban a Szentlélek tüzét, kenete tevékennyé válik bennünk. Amit teszünk, az kevésbé jelentőségteljes, mint az a szándék, hogy miért és kinek tesszük. Ne engedjük, hogy közvetlen célok eltérítsenek végső célunktól.
Isten előtt életed minden mozzanata jelen van. A postás például ajánlott levelet vagy csomagot kézbesített. Isten emlékszik arra, ha pohár vízzel vagy üdítővel kínáltad az ő nevében. Semmi nem akadályozza meg Istent abban, hogy szeressen bennünket. Ne kételkedjünk irgalmában és jóságában. Akkor vagyunk leginkább saját magunk, a legigazibb énünk, amikor úgy látjuk magunkat, ahogyan a mennyei Atyánk lát.
Hogy valóban legyőzzük kicsinységünket, bátortalanságunkat, és valóban azok legyünk, akiknek lennünk kell, kapcsolódnunk kell az élet Forrásához, egyesülnünk kell Istennel. Ő azt akarja, hogy gyümölcsözővé váljon életünk, amellyel megdicsőítjük. És akkor nem fogjuk magunkat magányosnak, árvának, szomorúnak vagy üresnek érezni, mert szeretete tölti be életünket.
