A Sztárcsinálók című rockopera jutott eszembe egy érdekesen furcsa egybeesés után, amikor elgondolkodtam a „házunk táján” történteken.
Egyik napon – nyár lévén – hallom a nyitott ablaknál, kérdezik a szomszédot, hogy lakik-e itt egy néni, a szomszéd igenlő, alig hallható válasza után megjelenik nálunk a kapunál két rendőr. Kiléptem, és rögtön mondják, egy elég vaskos papírtömeget forgatva, hogy csak jöttek ellenőrizni, itt lakik-e, és mondják nagyanyám nevét. Megerősítettem, erre nagyon meglepettem kijelentik, de ő 1923-ban született! Persze, mondom, 96 éves. Ja, mert ők csak ellenőrzik, hogyha véletlenül idősek otthonába költözött volna, vagy hasonlók... Közben a segítségemet kérik, hogy mondjam, az idős személyek közül van-e valaki a környéken, hova menjenek. Közben nézik és mondják, hogy nem messze tőlünk például lakik egy 1921-ben született bácsi...
(Fotó: Kónya-Kovács Otília)
Érdekes, másnap kapom a levelet, nevemre szólót, egy beidézést a városházára, a választói névjegyzéket vezető osztályról, az áll benne, ha nem jelenek meg, bírósági eljárás stb. Mivel a meghatározott időpont nem felel meg, hívom őket telefonon. Nagyon kedves az illető, mondja, csak ellenőrzik, hogy kik is laknak a címen, és kiderül, itt is a nagyanyám a kérdéses, ugyanaz a kijelentés, hogy ő 1923-ban született... De szinte elfelejtek háborogni, mert egy beteg, középkorú embert is hozzánk sorolnak, aki két-három éve lakott a szomszédságban, lakbérben, nagyon kevés ideig. Állítólag, ha nem kapnak újabb információt, akkor azon a címen vezetik az illetőt. Mint kiderül, az illetékesnek nem sokat jelent a házszám melletti betűcske, az „A”, figyelmen kívül hagyja, csakis hozzánk, a mi címünkre írná.
Felidéztem a Sztárcsinálók utolsó jelenetei közül azt a részt, amikor azt énekelik a színészek: „Mindenki gyanús mindenkinek”. Amilyen gyanús vagyok jómagam, vagy netán öreganyám a 96 évével, nekem is éppolyan gyanúsak voltak a rendőrök, meg a hivatalnok is...
