Nap mint nap hallhatunk a túlzott mértékű környezetszennyezésről és számtalanszor hangzik el az is, miszerint az ember jó úton halad afelé, hogy felszámolja az energiaforrásait. Tönkretesszük a levegőt, a vizet, a termőtalajt. A minap akaratlanul is belemélyedtem a témába, miután a YouTube-on egy amerikai lány videójára bukkantam. Itt találkoztam először a zero waste (angol kifejezés, jelentése: nulla hulladék), vagyis a hulladékmentes életmóddal.
A videóban kiderült, hogy Laurence Singer már öt éve gyűjti szemetét egy befőttesüvegbe, és még mindig nem telt meg. A videó elgondolkodtatott és hirtelen lelkiismeret-furdalást kezdtem érezni amiatt, hogy én is rengeteg szemetet termelek. Ha csak a napindító szokásaimból indulok ki, már az is elkeserítő. Reggel felkelek, megiszom az első kávém, télen inkább egy meleg tea esik jól a lelkemnek, alkalomadtán reggelizek is, ami viszont soha nem marad ki a rutinból, az a tisztálkodás, vagy legalábbis egy gyors mosakodás és fogmosás. Ideális körülmények között mondjuk egy óra alatt kényelmesen elvégzem ezeket a dolgokat. Nem túl optimális helyzetben, ha véletlenül visszaalszom, akkor viszont 15–20 perc is elég a reggeli készülődésre. Reggel fél 9 van, egy órája, vagy még annyi ideje sem vagyok ébren, tulajdonképpen még semmi hasznosat sem tettem, de már rengeteg hulladékot termeltem. Ugyanis ha megnézzük, szinte minden élelmiszer-, kozmetikum-, tisztálkodási- és takarítószer-csomagolás, valamint fürdőszobai eszköz műanyagból készül. Így nem csoda, hogy a csomagolási hulladék és az eldobható műanyag ellepte a földünket, és ezzel együtt az életünket is. Úgy érzem, hogy fogyasztóként nem teszünk eleget környezetünk megóvásáért, és közvetlenül azt sem szabhatjuk meg, hogy a gyártók mibe csomagolják termékeiket. Bea Johnson, a mozgalom kitalálója azonban felállított öt szabályt, amiket betartva mégis tehetünk valamit a bolygónkért. Az első, utasítsuk vissza azt, amire nincs szükségünk! Tehát ha legközelebb egy italt rendelek magamnak, biztosan szívószál nélkül fogom kérni. Második lépésként azt tanácsolja, ne vegyünk felesleges dolgokat, csak amire valóban szükségünk van. Következő pont alatt az újrahasznosítást tanácsolja. Ne vegyünk eldobható, egyszer használható dolgokat, ha azokból létezik újrahasznosítható verzió. Például a műanyagszatyor kiváltására tökéletesen alkalmas a vászontáska. Elkeserítő tény, hogy egy műanyagszatyrot nagyjából 20 percig használunk, míg egy vászontáska hosszú évekig a társunk marad.
Amit nem tudtunk visszautasítani, lecsökkenteni vagy újrahasználni, azt gyűjtsük szelektíven. Utolsó lépésként pedig a komposztálásra tér ki. A konyhában keletkező növényi hulladéknak nem biztos, hogy a kukában a helye. A komposztálás által viszont visszaadhatjuk a természetnek, amit elvettünk tőle.
A hulladékmentesség első hallásra talán bonyolultnak tűnhet, mert lemondás helyett a különféle tárgyak felhalmozására és újravásárlására vagyunk programozva. Ennek ellenére bele lehet rázódni ebbe az életformába. Nem kell azonnal mindenről lemondanunk, sem a mozgalom minden szabályát betartanunk, hiszen az egy hosszú és nehéz út, viszont hiszek abban, hogy kis lépésekben haladva is rengeteget tehetünk környezetünkért. Személy szerint a zero waste-et egy kulacs beszerzésével fogom kezdeni. Nem kell többé eldobható PET-palackot vennem, így egyrészt spórolhatok, másrészt a környezetet sem szennyezem. Te mivel kezdenéd a zero waste-et?
