Már az ősember is megörült a tojásnak, amikor vadászat közben rábukkant a madárfészekben. A csemetékkel foglalatoskodó párjának szeme is biztosan felcsillant, amikor társa egy szakajtónyi tojással tért haza, és ha azok óriásiak voltak, talán még egy csókot is kapott érte.
A tojás minden időkben az újjászületés szimbóluma volt, még azoknál a népeknél is, amelyek a halottak mellé helyezték a sírba. Akkor a lélek újjászületését jelképezte.
A Kalevalában, a finn eposzban a következő olvasható a tojásról:
„Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
Tojáshéj felső feléből magas mennybolt lett odafent,
Sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
Fehérjéből a tojásnak halvány hold keletkezett,
Tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
Tojás fekete foltjából felleg lett a levegőben.”
Minden, ami körülvesz bennünket tehát a tojásból lett. És miből lett a tojás? Erre már bonyolult a válasz. Tojta a tyúk. De honnan a tyúk? Tojásból, vagy más alkotta? Azt hiszem, hogy ez örök rejtély marad. És maradjon is, mert kell nekünk mindig egy misztikus tárgy.
Gyerekkoromban a nyarat gyakran falun töltöttem nagyszüleimnél. Barátaimmal szerettem csavarogni, eljártunk egymáshoz, megbújtunk a góréban, és gyakran a tyúkólba is benéztünk. Néha azt játszottuk, hogy ki talál több tojást, mindent felkutattunk, felforgattunk, még a tojáson ülő tojót is megbolygattuk. Vadászszerzeményünket büszkén vittük be a konyhán szorgoskodó házinéninek. Persze megtörtént, hogy megfeketedett héjú, záptojásra is ráfutottunk. Azt messzire eldobtuk, a kert végébe, vagy a szomszéd trágyadombjára, bűzölögjön ott szépen.
Később, terepjárásaim során mindig megálltam egy-egy tanya, faluszéli ház mellett, ahol az udvarban tyúkok kapirgáltak. Ha volt eladó tojás, ott vásároltam, nem a városi boltban. Sokkal ízesebb volt, sárgája sokkal szebb, mint a hókadt városiaké. Örültek is neki otthon.
Sajnos, ilyen tojásból készült rántotta már ritkán kerül asztalunkra, csak néhanapján, amikor falun élő kollégánk tyúkjai többet tojnak a kelleténél. Ezeket szépen tojástartókba helyezi, behozza a cégbe és eladja. Szinte nem is kell kínálnia, aki csak teheti nála veszi a tojást. Kisebbek ugyan mint a boltiak, de sokkal ízletesebbek, sárgájuk meg valóban olyan mint a sziporkázó nap.
Nem próbáltam ki, de biztos vagyok benne, hogy ezek a tojások gyorsan be is zápulnak. A boltban vásároltak nem. Azok hatalmas tyúkfarmokról érkeznek nagy mennyiségben. Heteken át állhatnak, nem romlanak, ugyanúgy, ahogy manapság a tej sem savanyodik meg. Ennek ellenére a kenyér már szinte másnapra megpenészedik. De finomak voltak azok a hatalmas házi cipók, amelyeket még melegen csipegettem hazafelé menet a péktől! És ízük egy hét múlva is fenséges volt, megkenve disznózsírral, meghintve pirospaprikával!
De térjek vissza a tojáshoz. A napokban olvastam napilapunk mellékletében, a Magvetőben, hogy nálunk is megkezdődött a tojásjelölés. Pedig még nincs is húsvét, gondoltam magamban. Akkor festik a tojást, írnak rá, díszítik, jelölik. Ez azonban nem húsvéti jelölés, ami nálunk is megkezdődött. Betűkkel és számokkal fogják ellátni. S betűvel, meg M-mel, de alsóneműinkhez hasonlóan lesznek L-es és XL-es tojások is. Persze, ez a tyúktojásokra vonatkozik, a strucc és a krokodil tojására nem. És számok is lesznek rajtuk: 0, 1, 2 és 3. És minden betű, minden szám valamit jelez. A betűk a tojás súlyát, a számok pedig azt, hogy milyen körülmények között él a tyúk. Ha a tyúk organikus termelésből származik, akkor a 0 jelölést kapja, ha szabad területen él, akkor az 1-est, ha zárt helyen, mondjuk hatalmas csirkefarmok hangáraiban, akkor a 2-est, és ha ketrecekben nyomorogva, akkor a 3-ast. Ezek a számok árulkodnak majd a tojótyúk hangulatáról. Azok a tojások, amelyek organikusak, feltehetően egészségesek, erősek leszünk tőlük, az egyes számúak boldogságot hordoznak magukban, a kettes jelzésűek egy nagyváros tömegnyomorát, a hármas tojások pedig a koncentrációs táborba induló tehervonatok riadalmát. Pontosan tudni fogjuk ezentúl, hogy mi kerül majd asztalunkra és magyarázatunk is lesz arra, egy-egy tojásrántotta elfogyasztása után miért érezzük erősnek, egészségesnek vagy boldognak magunkat, illetve miért érzünk szorongást esetleg félelmet.
Az európai uniós rendeletek segítenek minket ebben. Mert a tojás jelölését, mint annyi más értelmetlen rendeletet, ott találták ki bölcs emberek. Ugyanazok, akik az uborkának sem engedik meg, hogy görbén nőjön, akik a tehénistállókba hangszórókat szereltetnek, hogy a jószágok Beethovent és Chopint hallgathassanak, akik a disznókat letiltották kedvenc ételükről, a moslékról, mert attól csak híznak, és a sok szalonna, zsír, töpörtyű árt nekünk.
Híve vagyok a rendnek. A természet rendjének. Sajnos az ember ezt a rendet felborította mértéktelen önzőségével. És most rendet akar tenni. A tojások között is. Pedig csak annyit kellene tennie, hogy megengedje a tyúkoknak, hogy szabadon kapirgáljanak, a disznóknak, hogy moslékot is egyenek, a mezőn, hegyoldalban legelésző teheneknek nem kell a fülhallgató a fejükön, a kacsákat pedig tiszta vizű tavakba kell engedni. Állítom, hogy ha majd ismét így lesz, akkor minden tyúk, disznó, tehén és kacsa boldog lesz.
És mi is, velük együtt.
