Sokan sokféleképpen próbáltuk a lehetőségeinkhez mérten hasznosan eltölteni az elmúlt néhány hónapot, amelyek során kétségtelenül nem minden esetben mi határoztuk meg azt, hogy mit tehetünk meg és mit nem, ahogyan azt sem, meddig terjednek a személyes szabadságunk határai. Egyesek bosszankodtak, összeesküvés-elméleteket gyártottak, gyűlöletet keltettek, mások inkább igyekeztek olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek hosszabb távon is a hasznukra válhatnak. Félreértés ne essék, nem elsősorban arra gondolok, mennyien tanultak meg kenyeret sütni, aminek hasznosságát – a közösségi portálokon megszerezhető lájkok és elismerő kommentek mennyiségén túl – szerencsére sokkal inkább a szabadidő hasznos eltöltése, mintsem az élelmiszerhiány enyhítése érdekében tett erőfeszítések határozták meg; hanem inkább az olyan tevékenységekre, amelyek önmagunk, a saját készségeink, esetenként a saját személyiségünk fejlesztésére irányultak.
Az egyik legegyszerűbb és leginkább magától értetődő ilyen típusú tevékenység sokunk életében az idegennyelv-tudásunk fejlesztése volt, aminek hasznosságát, sőt szükségességét aligha vonhatja kétségbe bárki is, hiszen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy az elmúlt évek során mennyire felértékelődött az idegen nyelvek ismerete. Nem elsősorban a külföldi munkavállalás megkönnyítése miatt, ami talán az egyik leggyakoribb kiváltó oka annak, ha valaki úgy dönt, idegen nyelvet szeretne tanulni, hanem azért, mert egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, milyen hátrányokkal jár egy-egy nyelv nem megfelelő szintű ismerete. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyivel egyszerűbb a dolgunk egy-egy külföldi nyaralás során, ha ismerjük az adott ország nyelvét, vagy legalább megfelelő szinten beszélünk angolul; vagy arra, mennyivel könnyebben tudunk kommunikálni más országokból, más kontinensekről származó emberekkel, ha van egy olyan nyelv, amelyet mindketten ismerünk.
Bár az elmúlt évek során sokan csupán szükséges rosszként tekintettek a magyarországi felsőfokú intézményekbe való bejutás során többletpontokat jelentő, az oklevél megszerzéséhez nélkülözhetetlen nyelvvizsgákra, amelyeket éppen ezért igyekeztek a lehető legkisebb energia-befektetéssel megszerezni, kétségtelen, hogy ma már mind többen ismerik fel az idegen nyelvek ismeretének és minél szélesebb körben való alkalmazásának fontosságát. A közelmúltban általunk megkérdezett személyek között például volt, aki azt emelte ki, azért tartja fontosnak az idegennyelv-tudást, mert általa kapcsolatba tud lépni másként gondolkodó emberekkel és meg tud ismerkedni új kultúrákkal; akadt, aki azt, fontos számára, hogy külföldön is magabiztosan tudjon kommunikálni az ott élő emberekkel, nemcsak nyaraláskor, hanem akár szakmai utazások, akár különféle konferenciákon való részvételek során is. Egy harmadik megkérdezett úgy fogalmazott, manapság már a legtöbb munkakörben elvárt minimumnak számít egy-egy idegen nyelv ismerete, ráadásul itthon is meg külföldön is nagyon jó érzés az anyanyelvén szólítani a vendéglátót, hiszen ez elfogadásról és nyitottságról árulkodik, amit szerinte nem ártana az idegen nyelvvel együtt mindenkinek megtanulnia. Volt, aki azt hangsúlyozta, hogy az irodalmi művek eredetiben való olvasása is egészen más élményt jelent, mint amikor fordításban ismerkedünk meg velük, majd hozzátette, szerinte ma már az alapműveltség részét képezi az idegen nyelvek ismerete, aminek ha csak a hétköznapi életet vesszük alapul, akkor is számos területen hasznát vesszük, nem beszélve a karrierépítésről, amelyben napjainkban már szinte nélkülözhetetlen a magas szintű idegennyelv-tudás. A sort persze nagyon sokáig folytathatnánk, akár olyan történetekkel is, amelyek azt jelzik, kinek milyen előnye vagy hátránya származott egy-egy élethelyzetben egy idegen nyelv ismeretéből vagy ismeretének hiányából, hiszen valljuk be, valamennyiünknek akad jó néhány ilyen a tarsolyában!
A kifogáskeresés persze sokunk számára jelent stabil mentsvárat minden új elképzelés megvalósítása, illetve új lehetőség kiaknázása ellenében, némi túlzással nyugodtan mondhatjuk, ebben már-már profik vagyunk. A többségünk legalábbis. Általánosítani persze, ahogyan egyéb dolgokban, ebben a kérdésben sem feltétlenül szerencsés, tény azonban, hogy a nyelvtanulás tekintetében a két leggyakoribb kifogás, amelyek közül az egyik általában az időhiányra, a másik pedig az anyagi források hiányára vonatkozik, viszonylag gyorsan megdől, ha nem csupán a formális tanulási környezetben megszerezhető tudásra fókuszálunk, hiszen a nyelvtanulás éppen azok közé a területek közé tartozik, amelyeken a nem formális tanulási környezetben megszerezhető tudás is igen jól kamatoztatható. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyi kiváló és akár ingyenesen is hozzáférhető online kurzus, segédanyag, applikáció és egyéb tudásbővítésre alkalmas eszköz áll rendelkezésünkre, amelyeknek a használata az esetek többségében nem időhöz kötött, ráadásul nem is túl időigényes. Más kérdés persze, hogy ezek elegendőek-e mondjuk, egy esetleges nyelvvizsgára való felkészüléshez, amivel kapcsolatban nyilván megoszlanak a vélemények, azonban ha nem egy bizonyos határidőn belül szeretnénk meghatározott mennyiségű tudásanyaghoz jutni, akkor nyilvánvalóan ezek segítségével is komoly fejlődést érhetünk el.
Fontos persze a magabiztosság kérdése is, mivel gyakran tapasztaljuk, hogy ha rendelkezünk is bizonyos szintű tudással, ám nem vagyunk megbizonyosodva arról, hogy pontosan használjuk-e a kifejezéseket, illetve megfelelően alkalmazzuk-e a szabályszerűségeket, akkor éles helyzetekben nem feltétlenül merjük alkalmazni a tudásunkat, amiben ugyan van némi ráció, hiszen nyilvánvalóan akadnak olyan élethelyzetek, amelyekben nem a legszerencsésebb, ha a külföldi nyaralások során például kiválóan alkalmazható „kézzel-lábbal” módszerre alapozunk, ám az esetek többségében éppen a magabiztosság hiánya az, ami gátat szab számunkra az idegen nyelvű kommunikáció eredményes megvalósulásának.
Mindennek kiküszöbölésére számos kiváló technika létezik, amelyek közül az egyik legkézenfekvőbbnek a gyakorlatszerzés tűnik. Valószínűleg ezt ismerték fel azok a zentai fiatalok is, akik a közelmúltban más városokban tapasztalt mintára a Tisza-parti településen is életre hívták az úgynevezett idegen nyelvű traccspartit, amelynek lényege az, hogy meghatározott időközönként összejönnek az egyik szórakozóhelyen, ahol azután egy-két órán át angolul beszélgetnek egymással. A szervezők ugyan az angol nyelvet helyezték előtérbe, ám saját bevallásuk szerint olyan közeget szerettek volna kialakítani, amelyben azok is fejleszthetik a nyelvtudásukat, akik esetleg magyarul vagy szerbül szeretnének tanulni. A kezdeményezés sikerességét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy már most sokakat megfogott annak kötetlensége és jó hangulata, aminek köszönhetően a szervezők elmondása szerint egyre többen csatlakoznak a csoporthoz, így a nyelvek gyakorlása mellett a résztvevőknek arra is lehetőségük nyílik, hogy új embereket, illetve ezáltal a sajátjuktól eltérő szemlélet- és gondolkodásmódokat ismerjenek meg, ami mindenképpen örömtelinek és előremutatónak tekinthető.
Ez mind szép és jó, mondhatnák a fanyalgók meg a hitetlenkedők, na, de mi van azokkal, akiknek azonnali segítségre van szükségük? Számukra természetesen, ahogyan az élet egyéb területein, így ezen a téren is a különféle technikai eszközök jelenthetnek átmeneti megoldást, vagy legalábbis pillanatnyi segítséget. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Elég, ha csak azt a nemrég forgalomba került okosmaszkot vesszük alapul, amely állítólag képes szöveggé alakítani és nyolc nyelvre lefordítani a beszédet, legalábbis ezt olvashattuk a minap az egyik népszerű internetes portálon megjelent cikkben, amely arról számolt be, hogy egy japán vállalkozás sajátos módon alakította át azt a kommunikációt segítő robotok létrehozására irányuló projektumát, amelyet eredetileg a 2020-ra tervezett tokiói olimpiára fejlesztett. Új platformként a koronavírus-járvány miatt igen sokak által viselt egészségügyi maszkokat próbálták hasznosítani, nem is akármilyen módon, úgy, hogy a beszédet felvevő maszkok csatlakoznak a felhasználók mobileszközeihez, ahol a megfelelő alkalmazás képes hívásokat kezelni, szöveggé alakítani a beszédet, illetve angol, francia, spanyol, kínai, koreai, vietnámi, indonéz vagy thai nyelvre fordítani azt. A vállalkozás szakemberei abból indultak ki, hogy a maszk viselése jelentős mértékben megnehezíti a kommunikációt, hiszen az egyrészt tompítja a beszédhangokat, másrészt elfedi a beszélő arckifejezéseit is, ami tovább nehezíti mondanivalójának megértését, ezért döntöttek úgy, hogy éppen a maszkok segítségével próbálják meg újragondolni a kommunikációt segítő eszközeik alkalmazási lehetőségeit.
Annak ellenére, hogy első hallásra némiképp talán furcsának tűnhet a találmány, ahogyan arról is megoszlanak a vélemények, vajon mennyire valós igényt elégítenek ki az ilyen és ehhez hasonló technikai eszközök, kétségtelen, hogy a speciális maszk megjelenését követően azonnal elindultak a megrendelések, aminek köszönhetőn állítólag rövidesen Európában, az Egyesült Államokban és Kínában is megjelenhet majd a termék, ráadásul viszonylag kedvező áron, mivel a vállalkozás üzleti terve a különböző sajtótermékekben megjelent információk szerint nem elsősorban a fizikai termékekre, hanem sokkal inkább a hozzájuk kapcsolódó alkalmazás előfizetéseire épül.
Bár kétségtelen, hogy sokak számára vonzó lehet az új találmány, hiszen nyilvánvalóan jóval egyszerűbb és jóval kisebb energia-befektetést igényel egy ilyen eszköz beszerzése, mint a valós tudás megszerzése, ha például a különféle automata fordítórendszerek által elkészített magyar fordításokkal kapcsolatos tapasztalatainkat vesszük alapul, akkor talán joggal lehetünk némiképp szkeptikusak, de hát kinek a pap, kinek a papné, mondhatnánk némi hamiskásnak tűnő bölcselkedéssel a hangunkban, ami egyebek mellett abból fakadhatna, hogy bár alapvetően kifejezetten nyitottak vagyunk az újdonságok iránt, mégis a jól bevált módszerekben hiszünk a leginkább, meg persze az elsajátított tudásban, amit – ahogyan nagymamáink mondták mindig – soha nem vehet el tőlünk senki sem.
