„És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled” – mondta az Úr Ábrahámnak a Teremtés könyve szerint.
A bibliai próféta nevét, amelyet a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban is egyaránt tisztelettel emlegetnek, a hónap közepe óta immár egy történelmi egyezmény is viseli. Augusztus 13-án ugyanis Izrael és az Egyesült Arab Emírségek, az Amerikai Egyesült Államok közbenjárására, békemegállapodást kötött egymással. A közös nyilatkozatot Donald Trump amerikai elnök, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mohamed bin Zájid Ál Nahajan, az emírségek koronahercege, trónörökös írta alá. Ezt a dokumentumot Ábrahám egyezménynek nevezték el, bár Trump egy sajtótájékoztatón hozzátette, hogy ő szívesen nevezte volna Trump-egyezménynek is, „de ezt a média nem értette volna meg”. A megállapodás aláírásával Jordánia és Egyiptom után az Egyesült Arab Emírségek vált a harmadik arab országgá, a Perzsa-öbölbeli arab államok közül pedig az elsővé, amelyik diplomáciai kapcsolatot létesít Izraellel. A megállapodás keretében a következő hetekben diplomáciai megbeszéléseket folytatnak és kétoldalú megállapodásokat írnak alá. Emellett a kapcsolatok normalizálásával egyidejűleg Izrael felfüggeszti a ciszjordániai palesztin területek bekebelezését.
Az, hogy az iszlám világban az Ábrahám egyezményt sokan fogják bírálni, várható volt. Pakisztán, Irán és Törökország például már el is ítélte a békemegállapodást. A meglepetést inkább az okozta, hogy nem kevés ország az iszlám világban pozitívan értékelte a múlt héten történteket. Egyiptom elnöke, Abdel-Fattáh el-Szíszi, üdvözölte a megállapodást. Mauritánia, az Arab Liga egyik tagja, pedig támogatásáról biztosította az Egyesült Arab Emírségeket. A sajtóban megjelent találgatások szerint Omán, Szudán vagy Bahrein lehet a következő ország, mellyel Izrael rendezheti diplomáciai kapcsolatait. Talán ezzel felsejlik a halvány remény, hogy az Izrael 1948-as megalapítása óta tartó zsidó–arab viszály egyszer békésen lezárul.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a több évtizedes háborúkkal tarkított ellenségeskedés után miért pont most került sor az Ábrahám egyezmény megkötésére. Ha visszatekintünk az elmúlt néhány év közel-keleti eseményeire, azt láthatjuk, hogy a két országnak közös ellensége támadt a Közel-Keleten. Ez pedig úgy látszik, felülírja a korábbi ellentéteket és ellenszenveket. Törökországról van szó, amely látványosan tör előre a térségben. Egyre közelebb kerül Izrael érdekszférájához és államhatáraihoz. Az elmúlt időszakban török csapatok offenzívákat indítottak szíriai és iraki kurdok ellen, sőt Szíria északi határsávját meg is szállták. Emellett a görög haditengerészettel is összetűzésbe keveredtek a Földközi-tengeren egy területi vita miatt. Ezzel kapcsolatban Izrael támogatásáról biztosította Görögországot. Az Egyesült Arab Emírségek érdekeit pedig Líbiában fenyegeti Törökország. Erdogan a nemzetközileg elismert líbiai egységkormányt támogatja Halífa Haftar tábornok ellenében, aki az Emírségek támogatását élvezi. Haftar tábornok Tripoli bevételére indított offenzívája éppen amiatt omlott össze június elején, hogy a líbiai egységkormány a törököktől kapott jelentős katonai támogatást. Így Izrael és az Emírségek között az „ellenségem ellensége a barátom” tipikus esete jött létre. Ez az Ábrahám egyezmény egyik nem elhanyagolható katalizátora.
Legyen azonban bármi az Ábrahám egyezmény megkötése mögött, maga a békekötés ténye örvendetes hír. Reméljük, hogy további államok követik az Egyesült Arab Emírségek példáját. Fontos azonban az egyezmény egyik legnagyobb hiányosságára is felhívni a figyelmet. A Közel-Keletről jövő hírek ugyanis azt mutatják, hogy az egyezmény pont ott gerjesztette a legnagyobb indulatokat, ahol leginkább szükség lenne a békére: az Izraellel szomszédos területeken. A Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hevesen bírálta és elutasította a megállapodást. A Hezbollahot vezető Haszan Naszrallah árulásnak nevezte a békekötést. De még a Jordán nyugati partján lévő izraeli települések vezetői is kifejezték elégedetlenségüket. Ők a ciszjordániai palesztin területek annektálásának felfüggesztését kifogásolják.
„Netanjahu felültetett bennünket. Becsapta a területen lévő félmillió lakost és több százezer választót” – jelentette ki David Elhajani, a júdeai-szamarai zsidó településeket irányító Jesa Tanács vezetője.
Ennek fényében talán túlzóak azok a vélemények, amelyek nagy horderejű történelmi megállapodásról beszélnek – bár kétségtelen, hogy fontos mérföldkőról van szó –, hiszen még sok Ábrahám egyezményre van szükség ahhoz, hogy a Közel-Keleten béke köszöntsön be.
