Világméretű kutatásba kezdett a Vatikán. A plébániáknak egy 38 kérdésből álló kérdőívre kell választ adniuk, amit december 31-ig kell visszaküldeni Rómába. A családdal kapcsolatos témákat boncolgató vizsgálattal a Vatikán a 2014. október 5–19. között meghirdetett püspöki szinódus III. rendkívüli közgyűlését készíti elő, amely A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címet kapta.
A katolikus közösségek körében zajló vizsgálat a modern társadalom legkényesebb családpolitikai kérdéseit érinti. A helyi papokhoz intézett kérdések egyaránt vonatkoznak az adott egyházmegye demográfiai helyzetére, a születésekre, az abortuszra, a fogamzásszabályozásra, a béranyaságra és a nőkérdésre is. A papoknak többek között arra kell választ adniuk, miként foglalkoznak a nem házasságban élőkkel vagy az egymással házastársi kapcsolatra lépett azonos neműekkel. „Milyen pasztorációs figyelmet lehet adni azoknak, akik úgy választottak, hogy azonos neműekkel élnek együtt?” – szól a felmérés egyik kérdése.
Egyebek mellett arra is válaszolniuk kell a papoknak, hogy hogyan reagálnak, ha melegek egyházi nevelést akarnak a gyereknek, vagy hogy Isten kegyelme hogyan érinti a különélő, elvált, vagy újraházasodott párokat, illetve a házasságon kívül, élettársi közösségben élőket. A kérdések között szerepel az is, hogy a megkeresztelt elváltak nem érzik-e kirekesztve magukat amiatt, hogy nem részesülhetnek a szentségekben.
A kérdőívet október közepén küldték szét minden ország püspöki konferenciájának, és a vatikáni koordinátor, Lorenzo Baldisseri érsek azt kérte, hogy „osszák meg azonnal a lehető legszélesebb körben az egyházközségekkel, hogy a helyi forrásoktól is kapjunk információkat”. A kérdőívek szétküldése előtt Ferenc pápa egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy eljött az irgalmasság ideje a második házasságban élők számára. Hogy ezzel mit akart mondani, nem tudhatjuk pontosan, hiszen a közvetlenségéről ismert, ám konzervatív szentatya szavait a sajtó sokszor értette már félre. A Vatikán egyébként pár hete megerősítette, hogy az elvált és újraházasodott hívők nem áldozhatnak.
A keresztény felekezetek közül a római katolikus az utolsóként kitart amellett, hogy a házasság feloldhatatlan kötelék, az életben érvényesen egyszer fölvehető szentség. A protestáns felekezeteknél jóval megengedőbbek, a legtöbb esetben a válás és újraházasodás minden probléma nélkül megoldható. Az ortodox keresztények azt vallják, hogy csak egyetlen házasság töltheti be tökéletesen a szerepét, de lehetőséget adnak a válásra. Érvényesen egyszer újra lehet házasodni, sőt bűnbánati szertartásban akár harmadszor is.
A római katolikusoknál kánonjogilag abban az esetben köthető új házasság, ha valaki megözvegyül, azonban ha mindkettő fél életben van, de a kapcsolatuk tönkrement – testi és lelki bántalmazás történt –, elhidegültek, akkor a kánonjog csak életük külön folytatására ad lehetőséget, újraházasodásra nem. Ha pedig egy polgári jog szerint elvált katolikus újraházasodik (egyházi esküvője nem lehet, de polgári igen), akkor onnantól a házasságtörés bűnében marad és kizárja magát a római katolikus hit lényegéből: nem vehet részt a szentáldozásban. Az egyedüli megoldás, amellyel sokan (vissza is) élnek, hogy meg nem történté nyilvánítják, érvénytelenítik a házasságot.
Az egyház azonban feltette a kérdéseket, amely azt jelentheti, hogy szembesülni akar a kor szexuális és erkölcsi kihívásaival. Az, hogy az egyház ennyire alaposan fel akar készülni a szinódusra, azt mutatja, hogy igazi párbeszédet akar indítani az őt övező világgal. Elképzelhető, hogy a szentatya szakítani akar az eddig jellemzően elutasító szemlélettel, ám ez nem feltétlenül kánonjogi újítást, hanem inkább családpasztorációs megújulást akar jelenteni. Más szóval az egyház családsegítő és tanácsadó szerepét kívánja megerősíteni. Ebben a szemléletben a sebek gyógyítása sohasem jelentheti a probléma megoldását. Arra kell törekedni, hogy a seb létre se jöjjön. Jobb megakadályozni a problémát, mint összevarrni egy sebet. Ehhez viszont követni kell az adott kor kihívásait. A házasodni kívánókat fel kell készíteni döntésük következményeire. Ez viszont sokakat el is riaszthat a házasságtól, bár korunkban a házasság, a családalapítás úgy tűnik, hogy elavultnak, divatjamúltnak számít.
Ugyanakkor nem feledhető el, hogy a különváltak és másodszor házasodtak is ugyanúgy katolikusok és a szeretetközösség tagjai, az egyháznak pedig elemi érdeke megtartani híveit. Ebből a szempontból mindenképpen elvárható egyfajta nyitás, változás. Hogy ez miként fog megtörténni, nem tudható, hiszen a Vatikán megerősítette eddigi álláspontját, de egy biztos, a legkiválóbb kánonjogászok vitatják majd meg a problémát. A válaszokra, de talán a kérdésekre is, úgy néz ki, egy évet kell még várnunk.
