2024. július 17., szerda

Születés

Igyekezzünk az Evangéliumhoz hűen megélni karácsonyt, életünk középpontjába fogadva Jézust . üzente Ferenc pápa karácsonyi Twitter üzenetében. Egyszerű és lényegre törő ez az üzenet. A nem katolikus vagy ateista személyek talán egy kis értetlenkedéssel fogadják, talán joggal, talán nem, de akárhogy is nézem a pápa az egész világnak üzent. Aki megteheti, elolvassa az evangéliumot, de ha valaki nem, az is megélheti. A szeretet az nem válogat, csak mi.

Világunkban a karácsony a szeretet ünnepévé vált. Nincs ebben semmi rossz. A modern világ hiába kívánja deszakralizálni az egyes ünnepeket, a karácsony az Karácsony marad. De mi is a karácsony - kérdezhetjük. A válasz egyszerű: a szeretet ünnepe, de egyben a bizalom és a remény ünnepe, amely leküzdi a bizonytalanságot és a borúlátást. Jézus születése ugyanis azt a szép hírt hozza el, hogy Isten mindnyájunkat egyként végtelenül szeret, és ezt a szeretetet nemcsak megismerteti velünk, hanem nekünk ajándékozza, közli is. Jézus karácsonya így annak a megnyilvánulása, hogy Isten egyszer s mindenkorra az ember mellé állt, hogy üdvözítsen bennünket, felemeljen nyomorúságaink, nehézségeink, bűneink porából.

Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk, hiszen egy ünnep, vagyis inkább minden ünnep rólunk szól. Ha sivár, akkor a lelkünk a sivár. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, akkor a karácsonyainkon is az tükröződik. Ilyenkor általában azt mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valóban? Nem. Nem a karácsony kopott meg. Mindez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki. Egy olyan ember üressége, akinek nincs semmije. Csak önös céljai, csak múló, keserves vágyai.

A karácsony valójában sajátos tükröt tart elénk, mint minden pillanatunk, hétköznapunk. Egy ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony, legyünk vagy hívők, vagy ateisták, rólunk szól. Arról a képességünkről, hogy tudunk-e szeretni. Magunkat, a másikat. Az embert. Téged.

A karácsony üzenetét azonban az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza. A születést, a reménységet, bármennyire is unalmasnak hangzik: a békét. Ám ez nem világbéke. Ez a lélek békéje. Annak a képessége, hogy nem akarunk mindenáron megfelelni a másiknak. Nem valamiféle truccolás miatt, hanem mert tiszteljük a másikat, még ha nem is szeretjük őt. A karácsony nem egy külön feladat, ami váratlanul megjelenik az ember életében, és nem tudunk vele mit kezdeni, hanem a szeretet képessége.

A Karácsony üzenete a kereszténységben, hogy Isten emberré lett. Az ünnep egyszerű megfogalmazása az, hogy lehetséges az Isten és ember közti találkozás. Ha valaki ebben a találkozásban egész évben tud élni, annak a karácsony nem ürül ki, meg tudja ünnepelni, amit egész évben gyakorol. Ha valaki csak ekkor próbál meg valahogy rátalálni erre a titokra, nem marad más mint az erőlködés, a megfelelni vágyás. Szeretni viszont több. Szeretni nehéz. Szeretni jó.

Ferenc pápa üzenete erről szól. Az örömről. Nem a magánkívüli örömről, hanem a másik iránti örömről. A születés, vagyis a létezés öröméről.