Az olimpiai bizottságoknak címzett legutóbbi terrorista fenyegetések és az év végi volgográdi merényletek ismételten felhívták Doku Umarov iszlamista csecsen hadúrra a figyelmet, aki korábban arra szólította fel híveit, hogy minden eszközzel hiúsítsák meg az idei téli olimpiát. Bár az orosz biztonságpolitikai szakértők szerint Szocsit a hatóságok gyakorlatilag „légmentesen lezárták”, így ott nagyon nehéz lenne merényletet végrehajtani, a híresztelések szerint a városba mégis bejutott Ruzsanna Ibrahimova, egyike az úgynevezett „fekete özvegyeknek”, azoknak a nőknek, akiket az iszlám szeparatisták toboroztak a konfliktusokkal teli csecsen és dagesztáni tartományokból öngyilkos merényletek elkövetésére.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után világossá vált, hogy az aszimmetrikus hadviseléssel szemben még a katonailag erős nagyhatalmak is védtelenek. Az öngyilkos merénylő az egyik legolcsóbb és legpusztítóbb alternatíva a terroristaszervezetek számára. Bárhová eljut, azonnal képes reagálni a környezetére, és nem kelt feltűnést. Kiváltképp egy magányosan sétáló nő marad észrevétlen, ha beleolvad a tömegbe.
Tudomásunk szerint az első iszlamista női öngyilkos merénylő az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjaihoz tartozó 28 éves, palesztin Wafa Idris volt, aki 2002 januárjában Jeruzsálemben hajtotta végre végzetes tettét. Egy embert megölt, százat pedig megsebesített. Wafa nem tudott gyermeket szülni férjének, ezért a férfi otthagyta őt, és egy másik asszonnyal folytatta életét, aki gyermekeket szült neki. Talán ha a társadalom nem tekinti „értéktelen selejtnek” a gyermektelen asszonyt, sosem vállalt volna öngyilkos küldetést.
Az iszlám világban vegyes fogadtatásra talált a nők szerepvállalása a terrorista akciókban, néhány vallási vezető állásfoglalása azonban egyértelművé tette, hogy helyük van a terrorszervezetekben. Egyesek a „mártírság legfelsőbb formájának” nevezték Wafa tettét. Ibrahim sejk, a kairói egyetem egyik vezetője így fogalmazott: „A nő öngyilkos merénylete önvédelmi cselekedet az Istenhez vezető úton.” Az iszlám világban pedig egy nő számára hatalmas megtiszteltetés a paradicsomba való bejutás ígérete.
Csecsenföldön 1991 és 2006 között két háború dúlt, mivel a csecsenek el akartak szakadni Oroszországtól. Az orosz túlerővel szemben a csecsen hadsereg kénytelen volt a terrorizmus eszközeihez folyamodni. A „fekete özvegyek” többnyire szabad akaratuknál fogva csatlakoztak az iszlamista szeparatista szervezetekhez. Családjukat, gyermekeiket az orosz hadsereg tagjai gyakran szemük előtt mészárolták le, otthonukat elveszítették. Az elkeseredett, egy férfiközpontú világban magára maradt, bosszúvágytól fűtött nő nem lát más lehetőséget, minthogy tevékenyen, akár életét feláldozva részt vegyen az oroszok elleni harcban.
A csecsen nők azonban nem mindig önkéntesen álltak terroristának. Az élve elfogott sahidkák – öngyilkos merénylő nők – elmondták: gyakran elszegényedett szüleiktől vásárolta meg őket a terrorszervezet, drogot adtak nekik, és fizikai vagy lelki erőszak hatására vettek részt a kiképzésen.
A szélsőségeseknél ugyanakkor szokás, hogy a megölt harcos felesége egy másik harcoshoz kerül. Az özvegyeket sokszor elrabolják, majd hozzáadják őket egy harcoshoz, aki aztán továbbadja őket egy másiknak, majd még egynek és így tovább. Ha az áldozat nem tört meg, drogokat is alkalmaznak. A nők öngyilkos merényletre való felkészítése akkor kezdődik, amikor rájönnek, hogy nincs visszaút, környezetük legjobb esetben megvetéssel sújtaná, és soha többet nem fogadná be őket. Mivel a sahidka meggondolhatja magát, mindig kíséri valaki, aki távirányítással fel tudja robbantani a pokolgépet. Szinte élő bombaként küldik a tömegbe őket.
A terrorizmussal foglalkozó szakértők szerint a nőknek több előnyük is van a férfiakkal szemben az ellenőrzőpontokon történő átjutásnál. Az ellenőrzőpontokon lévő férfiak többsége keményen lép fel a férfiakkal szemben, de kényelmetlenül érzi magát, ha mindenhol végig kell motoznia egy nőt. Ezen felül a nők könnyebben elterelhetik a férfiak figyelmét beszélgetéssel vagy akár más módszerekkel.
A fekete özvegyeken kívül óriási veszélyt jelentenek az iszlám konvertiták, vagyis azok a személyek, akik otthagyják addigi vallásukat, és áttérnek az iszlám hitre. Ezek a személyek nem ritkán jómódú, intellektuális családból származó polgárok. A megtérésük oka gyakran az iszlám monoteista tisztasága és a vallásban rejtőző morális értékek. Magukat gyakran a nyugati kultúra és az iszlám közötti hídnak vagy az iszlám nagykövetének tartják. Ennek ellenére a született muszlimok hajlamosak kívülállókként tekinteni rájuk. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy a muszlimok, de a nem muszlimok sem fogadják el, számkivetettségének gyógyszerét könnyen a szélsőségességben találja meg. Ezek a személyek sokszor mindenáron be akarják bizonyítani, hogy valóban muzulmánok. Akár életük árán is. Hiába vannak csak 7 ezren a szláv eredetű muszlimok – a térségben például 5 millió hagyományosan tatár muszlim él –, a terrorista sejteknek az áttértek ideális fegyverek, hiszen egy szláv eredetű, művelt családból származó személy nem felel meg az iszlamista terroristákról alkotott sztereotípiáknak.
Ha a terroristák mégsem jutottak be Szocsiba, akkor az ország más pontjain elkövetett merényletekkel kelthetnek félelmet, és riaszthatják el a látogatókat az olimpiától. Egy biztos, az olimpia kiváló alkalom, hogy felhívják magukra a világ figyelmét, csak a módszer nem megfelelő, hiszen a világ nem arról fog beszélni, hogy a csecsen muszlimok elnyomás alatt élnek, hanem arról, hogy Allah nevében egyesek ártatlanokat gyilkolnak. Ennek következtében pedig tovább mélyítik a nyugati világ és az iszlám világ közötti szakadékot.
